Megharcoltak a döntetlenért

A parázs meccs végül 8–8-ra végződött.
A nagy tribünön helyet foglalók egytől egyig felállva tapsoltak, amikor bevonult a tavalyi Világkupán és Eb-n egyaránt ezüstérmet szerző gárda, és feltételeztük, a meccsen látottak is osztatlan tetszést váltanak majd ki a szurkolókból. Erre úgymond garanciát jelentett, hogy legutóbb 2001-ben, a fukuokai vb-n kaptunk ki az olaszoktól (2–3), a 2006-os Világkupán (10–6) és kontinensviadalon (13–6) is Kemény Dénes együttese diadalmaskodott.

Nyögvenyelős első félidőt követhettünk végig, állandóan a vendégek vezettek, csak 2–2-nél állt döntetlen az eredményjelzőn. A mieinket fékezte a nem túl jó előnykihasználás, két negyed alatt nyolc lehetőségből csak hármat használtunk ki, ráadásul a nyitó felvonásban Varga Dénes lécre lőtt egy ötméterest. A második játékrészben egymást követő három olasz támadásnál ítéltek kontrafaultot a bírók, de egyik ellenakciót sem sikerült megkoronáznunk. Hét perc eltelte után kellett először közepet kezdeni ebben az etapban, de sajnos nem mi, hanem Francesco Postiglione talált a kapuba (3–5). A közönség már ébresztőt kiáltott, amit Benedek Tibor hallott meg, és egy másodperccel a nagyszünet előtt előnyből szépített. A 2004 decembere után újra válogatott találkozón szereplő balkezes rendíthetetlenül gürcölt a vízben, hiszen ő szerezte első gólunkat is.

A második félidő annál biztatóbban indult. Előbb egy kipattanót pöckölt be Fodor Rajmund, majd előnyben lőtt a kapuba Madaras Norbert. De nem sokáig örülhettünk, mert alig több mint egy perc alatt fordítottak az olaszok, mi pedig újra kapaszkodhattunk. Nem jó szerep, sőt kellemetlen elfoglaltság az olimpiai és világbajnok csapatnak. Benedek Tibor viszont újra bizonyította, hogy szükség van rá – egy emberelőnynél hátra, középre húzódott, és a labdajáratás végén ő pókhálózta ki a bal felső sarkot. Hiába, az ő keze nem remeg meg, amiből hasznot húzhatunk majd a szerbek ellen is.
Az utolsó felvonásban, akárcsak a másodikban, sikertelenül próbálták egymás védőfalát áttörni a csapatok, az irtózatosan kemény védőmunka közepette, 3:14 perccel a vége előtt időt kért Kemény Dénes, tudva: nagyon fontos lesz a nyolcadik gól. Ha kis késéssel is, ki más érkezhetett volna, mint Benedek, másfél perccel a lefújás előtt ő küldte Stefano Tempesti mögé a labdát.

A 31. percben csaknem botrányba fulladt a mérkőzés. Fodor és Fabio Bencivenga birkózott Szécsi Zoltán kapuja előtt, Fodort kiállították, és Postiglione gyorsan egyenlített. No, ekkor Bencivenga megütötte Szécsit (az olaszok szerint a kapus a víz alatt odatett a centernek), amire nagy csoportosulás támadt. Időben érkezett Kásás Tamás, aki szóban jobb belátásra bírt mindenkit. A maradék 64 másodpercben végig mi támadhattunk, de a kilencedik gól elmaradt, így a fáradhatatlanul küzdő olaszok bravúros döntetlennel tudták le a derbit.

Mestermérleg

Kemény Dénes, a magyarok szövetségi kapitánya: Nem volt könnyű, de kiszenvedtük a döntetlent. Ha helyzeteinket a formába lendülés után be tudjuk lőni, a hasonló szintű ellenfeleket meg tudjuk majd verni.

Paolo Malara, az olaszok szövetségi kapitánya: Régen játszottunk ilyen színvonalas, szoros mérkőzést a magyarokkal. Az eredménnyel és együttesem játékával egyaránt elégedett vagyok. Köszönjük a közönségnek a remek atmoszférát!