A láthatatlan ütés legendája

Így volt ez vasárnap hajnali fél kettőkor is a düsseldorfi Burg-Wächter Castello sajtószobájában: „Madár” arcát egyetlen karcolás, duzzanat sem csúfította, szegény Danny Santiago – a „Bronxi Bombázó” – viszont alig látott a mélylila monokliktól. Aztán megkezdődött minden idők legbarátságosabb boksz-sajtóértekezlete…

„Megemelem a kalapom Zsolt előtt, igazi nagy bajnok. Odaát, az Államokban nem divatos az a stílus, amelyben ő bokszol. Ha véletlenül összekoccant a fejünk vagy mélyre csúszott egy ütés, azonnal elnézést kért. Ilyen gentlemannel, s – fontos hozzátenni! – ekkora klasszissal még sohasem verekedtem. Minden elismerésem az övé, azt kérem Istentől, áldja meg őt és a családját, a három hónapos kisfiát…” – jelentette ki a legyőzött ellenfél, akiről azt még csak-csak elhittük, hogy bronxi, no de hogy bombázó… Aztán a kölcsönös gratulációk után már talán túlzottan is kedélyesre sikeredett a beszélgetés, olyannyira, hogy egy ponton Fritz Sdunek, Madár edzője mosolyogva közbe is vágott: „Azért ugye néha ütöttétek is egymást?!”

Persze, hogy ütötték, ráadásul ez már csak olyan sportág, amelyben a győztes is kap egy-egy pofont…
– Senki se higgye, hogy gyerekjáték volt a hetedik címvédésem, még ha a nézőtérről úgy is tűnhetett. A harmadik menetben például beszedtem egy akkora horgot a bordámra, hogy ha Santiago azt meg tudta volna ismételni, fel kell adnom a küzdelmet. Jókora vérömleny éktelenkedik az oldalamon, odahaza meg is röntgeneztetem, nincs-e bordarepedésem – mondta „Madár” telefonon immár vasárnap délelőtt, valahonnan Ausztriából, ugyanis a tájékoztató után nem tudott elaludni, inkább összecsomagolt, s hazaindult vadonatúj autójával.

– Ilyenkor lepereg ön előtt a meccs filmje?
– Nem is egyszer! Rendszerint képtelen vagyok elaludni, újra meg újra kielemzem a történteket.

– És most mire jutott?
– Először nem sokra, mert be kell vallanom, a második menetben bevitt balhorgomra – melynek nyomán Santiago először fogott padlót – nem is emlékszem. Csak azt láttam, hogy borul a bombázó… Utólag ő is azt mondta, nem látta a balhorgot, viszont annál inkább érezte. A nyolcadik menetben egy bal-jobb kombinációval döntöttem le, utána már vérszemet kaptam, tudtam, hogy gyorsan befejezhetem a meccset. Ha a bíró nem lép közbe, még mindig élesztgetik Santiagót…

– Mi volt az előzetes haditerve?
– Érdekes, amikor megérkeztem a szállodából, két istállótársam, Gyenisz Bojcov és Balzsay Károly már civilben ült a padján az öltözőben. Amikor megtudtam, hogy egy, illetve két menetet töltöttek csak a szorítóban, azt mondtam magamban, jó lenne nekem is követni a példájukat. Volt is esélyem a gyors befejezésre, de aztán a harmadik menet után nem sürgettem a döntést, hagytam, hogy minden menjen a maga útján. Egészen a nyolcadikig…

– Utóbbi meccsein, Paul Murdoch, Thomas Ulrich, s most, Santiago ellen nyomát sem láttuk a fáradtságnak. Korábban többször is „elfogyott” a tizedik-tizenkettedik menetre, most viszont…
– …nem is volt tizedik menet. De ha lett volna, akkor sincs semmi baj. Amúgy korábban sem a kondíciómmal volt a baj, inkább lélektani okai voltak a visszaesésnek. Annyira féltem a fáradtságtól, hogy úgy éreztem, tényleg elfáradtam. De ennek vége. Ma már annyira hiszek az elvégzett munkában, annyira bízom önmagamban, hogy semmi sem rendíthet meg. Benőtt a fejem lágya – így szoktam fogalmazni magamnak.

– Hol vannak már a Hugo Hernán Garay és a Mehdi Sahnoune elleni nyögvenyelős meccsek… Mintha meg sem történtek volna.
– Pedig nagyon is megtörténtek, s nem is baj, hogy megtörténtek. Háromszor is megjártam a poklok poklát, s a „halál közeli” élményekből is erőt merítettem. Ha azokból a mélységekből ki tudtam kapaszkodni, akkor már nem érhet baj a szorítóban.

– Tudja már, meddig pihenhet, mennyi ideig játszadozhat Viktor fiával?
– Fogalmam sincs, mint ahogy a következő ellenfelem kiléte is rejtély. Roy Jones Juniorról beszélnek ugyan, de a profi bokszban semmit sem vehetünk készpénznek. Tomasz Adamektől nem tartok, kemény ütő, de legyőzhető, a többiek pedig… Antonio Tarver mostanában a hatodik Rocky-film forgatásával volt elfoglalva, aligha lehet edzésben, Glencoffe Johnson viszont igen. Majd meglátjuk. Most csak az foglalkoztat, hogy minél előbb magamhoz szorítsam Arabellát és Viktort, no meg az, hogy felépüljön a fóti házunk, amelyen már csak az utolsó simítások vannak hátra. ---- Klaus-Peter Kohl, az Universum Box-Promotion tulajdonosa csupa mosoly volt a „Bajnokok éjszakáját” követően, hiszen Erdei mellett az istálló másik csillaga, a török-német Julia Sahin is világbajnoki övet szerzett.

– Beszélhetünk egy Erdei–Roy Jones Jr. mérkőzésről?
– Minden további nélkül. A WBO-nál Zsolt a világbajnok, s Jones áll a kihívók listájának élén. A következő meccse kötelező címvédés lesz, elvileg Jones az ellenfél.

– Akkor már nyomtatják is a plakátokat?
– Azért a profi boksz ennél bonyolultabb üzletág. Mert mi van akkor, ha Jones nem áll ki Zsolt ellen?! Annak idején Dariusz Michalczewskit is elkerülte, most, 38 évesen miért kockáztatna a világ egyik legjobbja ellen?

– Ez a véleménye Erdeiről?
– Ez bizony. Zsolt a világ egyik legjobb bokszolója. Rengeteget nőtt az ütőereje, erről most is meggyőződhettünk, a technikájával, a gyorsaságával, a védekezőkészségével pedig eddig sem volt gond. Ő az istállónk egyik frontembere. Mert azért szerencsére vannak többen is.

– Tudja-e, hogy Zsolt talán a legnépszerűbb magyar sportoló?
– Persze, hogy tudom, s higgye el, Németországban is óriási a szurkolótábora. Remek ember, igazi közönségkedvenc.

– Ön szerint van esély egy magyarországi gálára a közeljövőben?
– Nehéz kérdés. Ha összejön a Roy Jones elleni címvédés, akkor azt valószínűleg Németországban rendezzük meg, hiszen a ZDF-fel van szerződésünk, s a televíziónak nagy beleszólása van a szervezésbe. De mint helyszín az Egyesült Államok sem elképzelhetetlen. Viszont bevallom őszintén, nincs ellenemre egy magyarországi címvédő meccs sem. Szeretem az önök országát, Budapest egyszerűen gyönyörű.

– Szóba kerülhet egy címegyesítés is?
– Jones, ugyebár, most nem világbajnok, tehát vele kapcsolatban nem jöhet szóba a címegyesítés. Ahhoz Adamekkel, a WBC bajnokával, esetleg az IBF-nél uralkodó Clinton Woodszszal vagy Silvio Brancóval, a WBA világbajnokával kellene megmérkőznie Erdeinek. ----
Eddig a nehézsúlyú Gyenisz Bojcov számított a Spotlight K. O.-királyának, de szombattól ifjabb Balzsay Károly is joggal tarthat igényt a címre. „Karesz” másfél menet alatt intézte el a dallamos nevű dél-afrikai bokszolót, Zybrand Lourens „Soon” Botest egy olyan jobbhoroggal, amely mintegy tükörképe volt Erdei végzetes balhorgának.

A huszonhét éves, fordított alapállású nagyközépsúlyú a legutóbbi öt meccsét kiütéssel vagy technikai K. O.-val nyerte meg, az eddigi tizenöt profi összecsapása közül tizenegy ért véget idő előtt. Elmondása szerint az ütőerővel eddig sem volt hiba, legfeljebb a pontossággal – most azonban már ebben is világszínvonalon mozog.

Botes elleni meccse gyorsabban ért véget, mint ahogy Balzsay gondolta volna. Az első menetben feltartó egyenesekkel bizonytalanította el a nagy ütésekkel rohamozó dél-afrikait, s – mint mondta – állóháborúra rendezkedett be. A másodikban azonban olyan remekül érezte a ritmust, hogy rájött, akár kiütés is lehet a dologból. Az első „padlózás” egy rugószerűen kipattanó jobbhorog következménye volt, majd miután Botes valahogy feltápászkodott, egy nehéz jobbegyenessel adta meg a magyar fiú a kegyelemdöfést.

Legközelebb március 17-én, Stuttgartban lép szorítóba Balzsay, majd június 2-án, Budapesten rendez gálát a Spotlight, s azon már az Európa-bajnoki vagy az interkontinentális bajnoki öv lesz a tét. A kispehelysúlyú Bedák Zsolt – aki szombaton harmadik profi sikerét aratta – legközelebb február 22-én bokszol.