Csak az Inter! Csak az Inter! – Hol vagytok, ti régi játszótársak?

Vagyis a szurkolói rigmussal élve: „C’e solo l’Inter”, azaz csak az Inter…

Hamar kiderült, hogy a szurkoló Olaszországban sem buta: kit érdekel, hogy a Livorno kapuját a világbajnok Marco Amelia védi, hogy a Palermo hátvédsora tele van vb-győztesekkel, ha a Juve a B-ligában szerepel, a Fiorentina mínusz „rengeteg”, a Milan és a Lazio pedig mínusz „sok” ponttal rajtol a legjobbak között.
(A Serie B-ben bezzeg megugrott a stadionok látogatottsága: hja, kérem, ahol hétről hétre a huszonhétszeres bajnok Juve, a kilencszeres bajnok Genoa, a hétszeres első Bologna vagy a két scudettóval bíró Napoli lép föl, ott nem csoda, hogy özönlenek a nézők a meccsekre.)

Az A-ligában az Inter játékosai egyszerűen képtelenek voltak hibázni, ráadásul az összes rangadójukat (a Milan, a Lazio, a Roma, a Palermo és a Fiorentina ellen) idegenben nyerték meg! Nem csoda, hogy az Internek félidőben kilenc pont az előnye a Romával és tizenhárom a Palermóval szemben, azaz kis túlzással a tavaszi idény egyetlen kérdése, hogy a kék-fekete együttes menetelése közben mennyi rekordot tud még megdönteni. (Mint ismeretes, az utolsó „őszi” fordulóban aratott szombati torinói győzelemmel sorozatban 12. sikerét érte el a gárda, ami új olasz bajnoki csúcs.)

De vajon mi a kék-fekete együttes titka? Először is az, hogy bombaerős a kerete. (A képzeletbeli B-csapat is így fest: Toldo – Burdisso, Andreolli, Samuel, Maxwell – Figo, Dacourt, Solari – Recoba – Crespo, Cruz.)

A helyes választ azonban Lorenzo Varnavától, a csapat pszichológusától kapjuk meg: „Rengeteget dolgozunk a játékosokkal konkrét szituációkat szimulálva. A korábbi években sok pontot hullajtottunk el, mert már megnyert meccseken kaptunk gólt a hajrában, ezért azt kellett megértetnünk a futballistákkal, hogy ha egy találkozón előnyt szerzünk, a mecscset nem a gólszerzés pillanatában nyerjük meg, hanem a gólszerzés és a találkozó lefújása közötti időszakban. Különbséget kell tenni a vezetés megszerzése és a győzelem elérése között. Szintén fontos az agreszszió csökkentése, amit úgy érünk el, hogy az edzés végén a játékosokat szó szerint egymásnak eresztjük: úgy ugranak fel, hogy összeütközik a mellkasuk, vagy úgy harcolnak egy labdáért, hogy megengedett, sőt elvárt az erőteljes lökdösődés is. Szinte hihetetlen, hogy ezekkel a gyakorlatokkal milyen jól le lehet vezetni a fölösleges feszültséget.”

Végül pedig ne feledkezzünk meg két fontos emberről. Az egyik Roberto Mancini mester, aki edzői pályafutása harmadik milánói idényében már elég éretten kezeli a nehéz helyzeteket, szinte mindig jól cserél, jól helyettesíti a sérült és az eltiltott futballistákat (mindkettőből volt elég), és a taktikai alapfelállás is nagyszerűen idomul a keretben lévő játékosokhoz. A másik a brazil Adriano, aki végigalibizte a 2006-os esztendőt, ám a legutóbbi három tétmeccsen már eredményes volt. Márpedig ha ő is beindul, az Inter tényleg megállíthatatlan lesz…

---- A Serie A őszi idényében egy magyar játékosra is figyelnünk kellett. Az Internazionale ugyanis a nyáron átigazolta Filkor Attilát, az MTK-ban nevelkedő középpályást. Az 1988-as születésű Filkort természetesen (akkor még) nem a nagycsapathoz, hanem a juniorokhoz irányították, és nem is okozott csalódást, hiszen hétről hétre remek játékkal, számos gólpasszal és egy-két góllal vétette észre magát.

A Messina elleni Olasz Kupa-mérkőzéseken ráadásul a nagycsapatban is debütált (az Empoli elleni bajnokin pedig a kispadon ülhetett), ami azért nagy szó, mert a „modern érában”, azaz a határok 1980-as megnyitása óta Filkor csupán a negyedik magyar futballista, aki ennyire messzire jut az olasz futballban: korábban csak Détári Lajos (Ancona, Bologna, Genoa), Vincze István (Lecce) és Sándor Tamás (Torino, a másodosztályban) szerepelt Olaszországban.

Érdekes módon Filkor egy másik listán is a negyedik: hivatalosan ő az Inter negyedik magyar játékosa Veisz Árpád (1925–26, 10 bajnoki mérkőzés, később hat idényen át edzette is az Intert), Schönfeld Henrik (1925–26, 14 mérkőzés) és Garay Tibor (1947–48, 2 mérkőzés) után. Ám csak azért hivatalosan, mert az Inter legnagyobb magyarját, a többszörös gólkirályt, a volt magyar válogatott Nyers Istvánt az olasz források egy része hontalanként, a klub honlapja (születési helye után) pedig franciaként említi. De mi azért csak tartsuk magyarnak… ---- Az ősz meglepetésembere Francesco Totti. A Roma csapatkapitányának tavaly februárban eltört a bokája az Empoli elleni bajnokin, és legközelebb csaknem három hónappal később, az utolsó fordulóban lépett pályára. A világbajnokságra gyenge fizikai állapotban, teljesen formán kívül ment el, s bár csaknem minden mérkőzésen játszott, beállítása legfeljebb arra volt jó, hogy neve hallatán megijedjenek az ellenfelek, mert a pályán mutatott teljesítménye alapján nemigen lett volna helye a vb-győztes alakulatban. Aztán szeptemberben elkezdődött az új idény, és mindenki kíváncsian várta, melyik Tottit láthatjuk majd: a régit vagy az újat.

Nos, eleinte úgy tűnt, hogy az ellenfelektől megijedő, a tizenhatos környékét messzire elkerülő Totti „boldogítja” majd a Roma szurkolóit, de a 7. fordulóban, október 22-én a Chievo elleni bajnokin megtört a jég: a Pupone becenévre hallgató zseni betalált a veronai kapuba, és attól kezdve nem volt megállás. A következő két hónapban még tizenegyszer volt eredményes, ezzel a góllövőlista élére ugrott (még sohasem volt gólkirály!), s jókora szerepe volt abban, hogy a Roma – úgy-ahogy – tartja a lépést az Interrel, továbbjutott a BL-ben és az Olasz Kupában is. ---- 0.65 gólt lőtt átlagban mérkőzésenként Gionatha Spinesi, a Catania támadója.
1826 percet töltött a pályán Alex Calderoni, az Atalanta kapusa, aki csapata mind a tizenkilenc mérkőzését végigjátszotta, a hosszabbításokat is beleszámítva.
13 lapot kapott az őszi idény során Carmine Coppola, a Livorno középpályása, ezek közül tíz sárga, három piros volt.
8 találat esett a Palermo–Catania (5–3) bajnokin, és ezzel ez a találkozó volt az ősz leggólgazdagabb összecsapása.
7 gól volt a különbség a Roma és a Catania között a tizenkettedik fordulóban: 7–0-ra nyertek a fővárosiak.
12 alkalommal villant a lap a bíró kezében a Palermo–Reggina (4–3) és a Catania–Messina (2–2) találkozón.
483 gól született a százkilencven őszi bajnokin, ami mérkőzésátlagban 2.56-os mutatót jelent.
57 tizenegyest ítéltek az ősz folyamán a játékvezetők.
79 kiállítás volt az őszi fordulókban, ezzel a tavalyi meccsenkénti 0.33-as átlag az idén 0.42-re ugrott.
595 Serie A-szerepléssel Paolo Maldini (Milan) a jelenleg aktív játékosok közül a legtapasztaltabb.
89.5 százalékát gyűjtötte be a megszerezhető pontoknak az élen álló Internazionale.
15 bajnoki címet könyvelhetnek el az Internazionale statisztikusai, ha a kék-feketék maradnak az élen.