Lógó orral távoztak

Pécsett vasárnap este óta izzik a levegő a Lauber Dezső Sportcsarnokban. A Sopron ellen háromszori hosszabbításban elveszített rangadó elő-, utó- és egyéb hullámai inkább növekszenek, mint csitulnak. A szurkolók természetesen ismét megtöltötték a lelátót – bár ez egy Pécs–Szamara összecsapás kapcsán szinte említést sem érdemlő tény.

A két ősi riválisra a pályán is hatott a nézőtérről sugárzó forróság, talán ezzel magyarázható, hogy az első két percben nem esett kosár, pedig mind a két csapat támadott legalább öt-öt alkalommal. Vickie Johnson törte meg a kezdeti gólcsendet, s ha már megtörte, folytatta is a sorozatot, a hazaiak első tíz pontjából nyolcat egymaga jegyzett.

Igor Grugyin már a negyedik percben időt kért, ezzel is jelezve, az orosz sztáralakulat nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem a kedve szerint alakul egy mérkőzés.
Az meg külön birizgálhatta a tavalyelőtti sorozat győztese, a múlt esztendő finalistájának büszkeségét, hogy még sohasem ízlelhette meg a győzelem ízét Pécsett. Fel is szívták magukat rendesen a szamarai kosárlabdázók – az első negyedben különösen Olga Artyesina villogott. A szakasz végére át is vették a vezetést, ám Iványi Dalma keze nagyon messziről villant – éppen a dudaszó pillanatában.

A második játékrészben jobbára a meccs előtt 7/1-es győzelmi mutatóval álló ellenfél állt jobban, elsősorban annak köszönhetően, hogy a mieink roppant nehezen kerültek vetélytársuk palánkja alá. Hja, kérem, ahol a 202 centire nőtt Marija Sztyepanova és a 195 centis Ann Wauters áll őrt, ott nehéz bármit is kezdeni. A magyaros virtus leginkább abban mutatkozott meg, hogy a nagyszünetre Európa legjobb centerpárjának hatásos ténykedése ellenére a pécsiek öttel vezettek a lepattanószerzésben. A pontok tekintetében azonban a Szamara állt előrébb négy egységgel.

A fordulás után a magyar virtust egy amerikai hátvéd vitte tovább. A harmadik negyedben Vickie Johnson szinte egymaga tartotta versenyben a pécsieket. A Baranyában egyre népszerűbb „VJ” – ahogy szerte a világon becézik – azonban nem maradt társak nélkül a záró etapra. Az egyre javuló Béres Tímea és Fegyverneky Zsófia mutatványainak köszönhetőn a magyar bajnokcsapat a 32. percre visszavette a vezetést.

Ekkor már talpon volt az egész lelátó! Akkor pedig az egekig szökelltek a nézők, amikor Iványi Dalma – immár sokadszorra és nyilván nem utoljára – kritikus pillanatokban egymás után bevágott két triplát, majd 7.8 másodperccel a lefújás előtt egymásután három büntetőt.
Edwige Lawson labdája pedig nem mehetett be a legvégén!

Megint győzött a pécsi szív, ismét lógó orral távozott a Szamara a Mecsekaljáról.

Mestermérleg

Rátgéber László, a Pécs edzője: Minden zóna várja a saját tripláját – a végén az oroszok is megkapták a magukét. Büszke vagyok, hogy négy nap leforgása alatt két ilyen meccset tudtunk játszani. Messze vagyok még attól, hogy elégedett legyek a csapattal, de amíg ilyen a közönségünk, addig nincs baj.

Igor Grugyin, a Szamara edzője: Tessék nézni és hallgatni a publikumot, és nekem már nem is kell méltatnom a mérkőzést. Mert bizony óriási meccs volt, kár, hogy kikaptunk. Az utolsó magyar támadásnál a lányok lelkére kötöttem, hogy ne faultoljanak, mégis ráütöttek Iványi kezére…