A barátság megmaradt

Gellei Imre és a Fradi: a legnagyobb kihívás az, hogy mindig győzni kell!

– Hajrá, Felcsút?
– Nem, hajrá, Fradi! – kontrázott Gellei Imre.

– A Nyugati csoportra gondoltam.
– Vagy úgy. Ez esetben: hajrá, Felcsút! A másik ágon természetesen Komjáti András csapatának szurkolok. Amikor csak tehetem, hívom, hogy mi lett a meccsük vége, vagy a régi időkből megmaradt képújságon keresztül tájékozódom. Sőt akad egy harmadik forrás is, közös barátunk, az Újpest orvosa, Lejkó Dezső rendszeres látogatója a Felcsút-mecscseknek, így néha tőle tudom meg, mit játszottak Bandiék.

– Ön látta a sárga-kékeket az ősszel?
– Csak a nyáron, amikor felkészülési mérkőzést vívtunk velük. Nyertünk is három kettőre, ha jól tudom, a vereséget követően a tulajdonos be is hívatta Bandit… Én azzal vigasztaltam, hogy a Fraditól nem szégyen kikapni.

– A Keleti csoportban ezt jó néhány együttes elmondhatja: az őszt tizenegy győzelemmel és négy döntetlennel, vezető pozícióban zárták.
– A jó szereplésnek örülök, annak viszont nem, hogy befejeződött a szezon. Szívesen játszottunk volna még egy-két találkozót, egyrészt az időjárás, másrészt a biztató formánk miatt. Ami a meteorológiát illeti, vétek nem kihasználni, hogy november végén, december elején még ennyire szép az idő, ami pedig a teljesítményünket illeti: utolsó tétmeccsünkön, a Gyirmót elleni kupaviszszavágón úgy futballoztunk, hogy esélyt sem adtunk az ellenfelünknek. Szóval bánom, hogy vége.

– Azért nem volt csupa móka az ősz. Melyik volt a legnehezebb pillanat?
– Amikor elterjedt, hogy akár a Budapest-bajnokság negyedosztályába is visszasorolhatnak minket. Ez gyengítette a csapat morálját, az öltözőben érezhető volt, hogy hitehagyottá váltak a játékosok. Jövőkép nélkül dolgozni szinte lehetetlen. Nem kis erőfeszítésünkbe került, hogy felrázzuk a társaságot. De minden elismerésem a fiúké, mert ebből a helyzetből is talpra álltak.

– Hálásabb kérdés: a legszebb élmény az elmúlt időszakból?
– Július végi kedd éjszaka volt, amikor arról értesültem, hogy az NB II-be száműztek minket. Hetek óta a Kaposvár elleni élvonalbeli rajtra készültünk, aztán a Jászapátit fogadtuk… Az Üllői útra mégis tizenötezer néző jött ki, a drukkereink kiállása fantasztikus. Így pedig aligha tudnánk tükörbe nézni, ha nem nyernénk meg a bajnokságot. Folyamatos győzelmi kényszer van rajtunk, ám nincs ezzel semmi gond, ez a csapat már többször bizonyította, mennyire erős. Ha – László atyát idézve – kenyérszaporításra is lesz lehetőség, vagyis pénz állna a házhoz, akkor kötelező az élen végeznünk. De ha nem, akkor is.

– Már csak azt árulja el, melyik klub nyeri meg a Nyugati csoportot?
– Reményeim szerint a Felcsút. Miként bízom abban is, hogy jövőre az NB I-ben verjük meg Bandiékat három kettőre… ---- K ---- &