REAC-öröm, fehérvári gyalázat

Kisebb kurucrajra emlékeztető lovasrendőrosztag figyelte a fejleményeket szombat délután Rákospalotán. Az egyenruhások a Budai II László Stadion melletti parkolóban vertek tanyát, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ha a helyzet úgy hozza, akcióba lépnek a fehérvári vagy a hazai szurkolók ellen. Pedig gondolhatták volna, hogy nincs szükség erődemonstrációra, hiszen manapság idehaza érdektelenség övezi a futballt.

Ezen a szombat délutánon volt itt vagy kétszáz fehérvári és négyszáz REAC-hívő, a meccs pedig szinte teljes csöndben zajlott. Nem csoda: a vendégcsapat története talán legkiábrándítóbb teljesítményét produkálta az első félidőben. Marijan Vlakot ismerve ezúttal is lehetett égzengés, földindulás a szünetben a „Vidi” öltözőjében. Ha dühös volt a horvát szakember, tökéletesen érthető, hiszen a REAC az első játékrészben minden tekintetben felülmúlta csapatát: amíg a hazaiak gyorsnak, olykor robbanékonynak tűntek, addig a piros-kékek szinte csak vánszorogtak. Jellemző, hogy mindössze egy kapura lövéssel próbálkoztak, s a labda akkor is a háttérben lévő benzinkútnál landolt… A REAC viszont olykor villámakciókat vezetett, s ha Torma Gábor jobban koncentrál, avagy Nyerges Krisztián nem a kapufát találja el a büntető után, akkor már magabiztosan vezethetett volna a rákospalotai gárda. De akkor még nem ment be semmi, s a kihagyott ziccerek láttán azon sem lehetett csodálkozni, hogy Aczél Zoltán elődje, Urbán Flórián vehemenciáját is lepipálva ugrott fel a kispadról egy-egy elpuskázott ziccernél.

Telt, múlt az idő, a fehérváriak megfogyatkoztak, és a kiállítás után váltottak. Marijan Vlak pályára küldte Dvéri Zsoltot, amitől mintha megnyugodni látszottak volna a vendégek. Ám a fehérvári szurkolósereg tagjai továbbra is döbbenten figyelték, hogy mi történt az Újpestet egy hete legyőző kedvencekkel.

A szünet után folytatódott a fehérvári rémálom. A piros-kékek képtelenek voltak valamirevaló akciót vezetni, s ezt aligha lehet csak az emberhátrány rovására írni. Egyre nagyobb fölénybe került a rákospalotai gárda, és csak idő kérdése volt, mikor születik meg a szurkolói által várva várt vezető találata. Jöttek az akciók jobbról, balról, a fehérvári védelem pedig rendre zavarba jött az olykor látványosan passzolgató REAC játékától.

Furcsa volt mindezt látni, hiszen Marijan Vlak kemény edző, aki aligha tűri meg az efféle lélektelen, visszafogott, a klub hagyományaihoz méltatlan futballt. De ezen a mérkőzésen minden úgy alakult, ahogy a REAC szerette volna, a hazai gárda három-négy góllal is legyőzhette volna esélyesebb és dobogós helyezésért harcoló riválisát. Ez a Vidi nem az a csapat volt, amely egy hete megverte az Újpestet. De a REAC sem emlékeztetett a szezon elején látható önmagára, Aczél Zoltán, aki szemmel láthatóan szívvel-lélekkel dolgozik, nem kis önbizalmat öntött játékosaiba, és egyre jobb munkát végez. Joggal szólt a vastaps Rákospalotán, Fehérvárott viszont kezdhetik kielemezni ezt a gyalázatot… ---- M ---- &