A Ferencváros jól halad az ötvenmillió forintos „célprémium” elnyerése felé: a Magyar Kupában a Pécs 4–0-s kiütésével bent van a tizenhat között, s most a Gyirmót következik. Gellei Imre vezetőedző helyzete azonban továbbra sem irigylésre méltó.
Gellei Imre (balra) nagyon büszke arra, hogy a ferencvárosi játékosokkal dolgozhat
Gellei Imre (balra) nagyon büszke arra, hogy a ferencvárosi játékosokkal dolgozhat
Manapság a Ferencváros szakvezetőjének lenni több szimpla szakmai feladatnál. Ezt hangsúlyozni Gellei Imrének olyan, mintha egy hegymászónak arra hívnánk fel a figyelmét a Csomolungma megrohamozása előtt: „Vigyázz, öreg, nem lesz könynyű!”
– Mit jelent önnek a mai Ferencváros edzőjének lenni? – Mindegy, hogy a mai vagy a bármikori Ferencvárosról beszélünk: egy magyar edzőnek nem létezik ennél magasztosabb kihívás – mondta Gellei Imre. – Ha belegondolunk, hogy olyan edzőlegendának, mint például az általam végtelenül tisztelt néhai Baróti Lajosnak, sem adatott meg hosszú pályafutása alatt, hogy a Fradi szakmai munkáját irányítsa, de Mezey Györgytől Verebes Józsefig folytathatnám a sort. Ezért sokszorosan büszkének kell lennem arra, hogy most én vagyok az edző az Üllői úton.
– Igen, de mégiscsak NB II-es a csapat… – Adminisztratív döntés alapján! Amikor tavaly november tizedikén, Ciprusról hazatérve átvettem a csapat szakmai vezetését, akkor a tizenkettedik helyen állt a Fradi, s még az is felmerült, hogy esetleg kieshet. Aztán közvetlenül az élmezőny mögött fejeztük be a bajnokságot, de ennél sokkal nagyobb eredmény, hogy sikerült megváltoztatnunk a csapatról kialakult, meglehetősen lesújtó közvélekedést.
– Aztán jött a nyári, kizáró MLSZ-határozat… – Ha arra céloz, hogy megfordult-e a fejemben a távozás gondolata, akkor a leghatározottabb nemmel kell felelnem.
– De mégiscsak „égett a ház”, sőt még most sem állíthatjuk, hogy kialudtak volna a lángok, sőt most már a klub megszűnéséről beszélnek. – Nézze, huszonhét éves korom óta egyfolytában vezetőedzőként dolgozom, legyen az az utánpótlás- vagy a nagyválogatott, a Vasas, a Zalaegerszeg, a Keszthely vagy éppen most a Ferencváros. Testnevelési Főiskolát végeztem, pedagógus vagyok, valaha tanítottam is. Tudom, egyszerre edzőnek, tanárnak, családapának, idősebb testvérnek kell lennem ebben a hányatott sorsú közösségben, amelynek a Fradi futballcsapata a neve. Óriási felelősség ez, egyszersmind gyönyörű feladat, de minden szavamra oda kell figyelnem, minden gesztusomnak, mozdulatomnak óriási jelentősége van.
– Mire gondol? – A tévészékház ostroma, szeptember tizennyolcadika óta különösen exponált helyet foglal el közéletünkben a Ferencváros. Állítólag a mi törzsszurkolóink közül többen is ott voltak az események sűrűjében, és hát álnaivitás lenne a részemről, ha úgy tennék, mintha nem tudnám, melyik oldalon áll a Ferencváros. Vezetőstől, edzőstől, sportolóstól, szurkolótáborostól. Ezért kell minden idegszálunkkal figyelnünk arra, mit teszünk, mit mondunk, mikor, mire rándul meg a szemöldökünk. Roppant keskeny mezsgyén kell egyensúlyoznia a Ferencváros edzőjének. Bátran mondhatom: csak tiszta szívvel és fejjel szabad szolgálni a Fradit.
– Hogyan kommentálja az MLSZ drasztikus, a Ferencvárost példátlan szigorral sújtó intézkedéseit? – Most nem akarok a huszonötmillió forintos bírsággal foglalkozni, csak az egyik „mellékbüntetést” emelem ki, azt, hogy eltiltják a nemzetközi szerepléstől a csapatot. Ez minősíthetetlen brutalitás a Ferencvárossal szemben, amely futószalagon kapja a meghívásokat bemutató mérkőzésekre a határon túli magyarság városaiba. Bennünket imádnak az egész Kárpát-medencében. Hogy ennek a tiltásnak mi köze van a klub és a szövetség közötti pereskedéshez, arról fogalmam sincs. Mindez felháborító. Nem lehet karanténba zárni a Ferencvárost, nem közösíthetik ki a legnépszerűbb magyar futballcsapatot!
– Szakmailag milyen tanulságai vannak a Fradinál töltött egy évnek? – Hiába távozott el a csapattól pontosan tucatnyi, jobbára meghatározó játékos, többek között Szűcs Lajos, Leandro, Takács Ákos, Rósa Dénes, Tőzsér Dániel, a tizennégy saját nevelésű fiatallal feltöltött keretet sikerült ütőképes gárdává formálnom. A Fradit szolgálni életérzés, sokkal több egyszerű szakmai feladatnál. A mi utánpótlásunk nagy értéket képvisel, megközelítőleg olyat, mint a reflektorfényben lévő, az MTK-hoz köthető Sándor Károly Futballakadémia növendékei. Csak a mieink, sajnos, nagyon hamar elkerülnek az Üllői útról… Megjegyzem, a csapat visszaminősítése a másodosztályba nem is annyira Lipcsei Pétert és a többi veteránt viselte meg, hanem az élvonal légkörébe éppen hogy beleszagoló ifjú titánjainkat. De ők is vállalták, hogy együtt visszük vissza a Fradit az NB I-be, és reményeink szerint megnyerjük a Magyar Kupát. ---- A fegyelmi bizottság kedden nem tárgyalta a Ferencváros ügyét. A zöld-fehérekkel ezúttal azért foglalkozott volna a testület, mert korábban, Gera Zoltán külföldre igazolását követően, nem fizettek be az MLSZ kasszájába 16 millió forintot. Ezért akár pontlevonással is büntethetik a klubot, ha majd egyszer szabályosan beidézik.
„Csak a jövő héten tárgyalják az ügyünket – mondta Petró László, a Ferencváros jogásza. – Most nem is volt érdemi megbeszélés, hiszen nem kaptunk szabályszerű idézést. Még a múlt héten levelet küldtek, amelyben október hetedikére hívtak minket a testület elé, majd kedden délelőtt szóltak, hogy mégiscsak november hetedikén kell mennünk. Elmentünk, elmondtuk, hogy ez nem szabályszerű, kértük, hogy a jövő héten legyen a tárgyalás, amit a testület el is fogadott.” S ha már fegyelmi ügyek: a bizottság viszont tárgyalta az Újpest esetét. A lila-fehérek korábban megszegték Tóth Norbert szerződését, s emiatt egymillió forintra büntették a klubot. ---- Néhány hete még igencsak intenzív tárgyalás zajlott arról, hogy a szlovák sajtómágnás, Ivan Kmotrík jelentősebb szerepet vállalna a zöld-fehéreknél. A szlovák milliárdos köreiből úgy értesültünk, hogy az üzletember kivár, arra számít, hogy az egyesület jelenlegi vezetősége jelentkezik, hogy tárgyaljanak a lehetséges befektetésről.
Szlovákiában még mindig tartja magát a hír, hogy az Artmedia Bratislava tulajdonosa, Ivan Kmotrík megvenné a Fradit. Nagy kérdés persze, hogy mennyiért, a lényeg azonban az, hogy a médiamogult még mindig érdekli a legnépszerűbb magyar klub.
Vajon érdekli-e a Ferencváros vezetőségét a milliárdos? Dámosy Zsolt, az FTC elnöke erről a következőket mondta: „Természetesen nem szabad lemondani a szlovák vonalról sem, hiszen Ivan Kmotrík már eddig is ötvenmillió forintot áldozott a Ferencvárosra. Úgyhogy természetesen megvan a lehetősége, hogy szerepet vállaljon a klubnál, és ez ügyben minél hamarabb szeretnék is tárgyalóasztalhoz ülni vele.”