Végleg behódolt Európának az NBA

Szerda hajnalban elkezdődik az NBA hatvanegyedik idénye, egyszersmind az első „Red” Auerbach nélkül. Hetvenkét órával azelőtt, hogy feldobták volna a labdát a nyitó meccsen, a Boston Celtics legendás elnöke – korábban klubigazgatója, edzője, mind a tizenhat Celtics-bajnoki cím kovácsa – 89 éves korában elhunyt. Ő tényleg az utolsó mohikán volt: már az 1946-os, legelső NBA-idényben edzősködött, a Washington Nationals kispadján ült. Nélküle a liga már nem lesz ugyanaz, mint volt.

Persze lehet, hogy már vele sem lenne ugyanaz. Amikor ő színre lépett, majd utána még évtizedeken keresztül, az NBA külön világ volt. A nyolcvanas évek végéig nem is közösködtek a „rest of the world” néven illetett „maradék világgal”. Az első McDonald’s Open tornán, 1987-ben Milwaukee-ban a Bucks – egy középszerű NBA-klub – 127–100-ra legázolta az „amatőrvilág” akkor talán legerősebb válogatottját, a szovjetet.

Azóta a sajátos „konvergenciaprogram” sikerrel járt: Európa és az Egyesült Államok határain kívüli régió óriásit fejlődött, az NBA belesavanyodott önnön belterjes világába, s nagyjából a második és a harmadik évezred határán a két teljesítménygörbe metszette egymást: manapság az amerikai NBA-válogatott csak egy az éppen aktuális világverseny hat-nyolc esélyese közül.

Ha megkérdeznénk az olvasót, vajon ki volt az első külföldi az NBA-ben, kevesen vágnák rá Manuel Raga nevét. Mexikói volt az istenadta, az olasz Ignis Varese játékosa, 1970-ben draftolta őt az Atlanta Hawks a tizedik körben, a 167-es sorszámmal, s mindjárt utána, a 11. fordulóban Raga klubtársát, az olasz Dino Meneghin (őt már mindenki ismeri) játékjogát is lefoglalták a „Sólymok”. Más kérdés, hogy az egész csak szimbolikus jelentőségű volt, mert egyikük sem élt a lehetőséggel.

Azóta számtalan légiós próbált szerencsét a nagy vízen túl, s a nyolcvanas évek második felétől egyre nagyobb sikerrel. Az első, nem az Egyesült Államokban született MVP a nigériai Hakeem Olajuwon volt 1994-ben (igaz, addigra megkapta az amerikai állampolgárságot), az Amerikai Virgin-szigetekről származó Tim Duncan 2002-ben és 2003-ban találtatott a legjobbnak, a kanadai Steve Nash pedig a legutóbbi két idényben. Ám „renonsz” van a játékban, ugyanis mindhárman amerikai egyetemen szereztek diplomát: a tudományokból és a kosárlabdából egyaránt.

A most kezdődő szezonban több mint nyolcvan külföldi húz mezt – hogy pontosan hányan, azt a változó keretek miatt lehetetlen konkretizálni. Ott lesz az idei draft egyes sorszámú kiválasztottja, a 20 éves olasz Andrea Bargnani – az első európai, akit ez a megtiszteltetés ért. Ha lúd, legyen kövér: az első harmincban akad svájci (Thabo Sefolosha, 13.), ukrán (Olekszi Pecserov, 18.), spanyol (Sergio Rodríguez, 27.) és angol (Joel Freeland, 30.) is.

A világbajnok spanyol válogatott négy játékossal képviselteti magát az NBA-ben. A 20 éves Sergio Rodríguez mellett természetesen ott van a vb MVP-je, Pau Gasol (Memphis Grizzlies), továbbá a két torontói, a második idényét kezdő José Manuel Calderón és a 29 éves újonc, Jorge Garbajosa.

A Raptors lehet az új idény egyik meglepetéscsapata, igazi „európai” együttes. A kezdő ötösben az irányító T. J. Ford mellett a dobóhátvéd a Maccabi Tel-Aviv egykori ékessége, az Euroliga final four kétszeres MVP-je, Anthony Parker, a kisbedobó Morris Peterson, a magasbedobó Chris Bosh, a center a szlovén Radoslav Nesterovic, a cserepadról pedig spanyol (Manuel Calderón), olasz (Andrea Bargnani), szlovén (Uros Slokar) és szenegáli (Pape Sow) erősítést vethet be Sam Mitchell edző. Figyelem: a Raptors 6/1-es mérleggel zárta az előszezont!

Persze azért az esélyes mégsem a Raptors, sokkal inkább az előző évad nagyágyúi. A szakma az idei (Miami Heat) és a tavalyi (San Antonio Spurs) bajnokot várja a nagydöntőbe, a texasiakat esetleg a Dirk Nowitzki vezérelte Dallas Mavericks, a Heat idei finalista ellenfele szoríthatja ki onnan. Mivel az utóbbi három évben mindig más bajnokot avattak (2004: Detroit, 2005: San Antonio, 2006: Miami), ezért nem zárható ki a Dallas megdicsőülése sem.

Egyénileg LeBron James nagy idénye lehet a 2006–2007-es, a klubigazgatók körében végzett közvélemény-kutatás eredményeképpen a Cleveland Cavaliers bedobója az alapszakasz MVP-címének favoritja, egyes internetes források Dwyane Wade-et (Miami Heat), mások az elmúlt idény gólkirályát, Kobe Bryantet (L. A. Lakers), esetleg Dirk Nowitzkit tippelik a legértékesebbnek. ---- A legjobban kereső sztárok listájának élcsoportjában olyan játékost is találunk, aki már visszavonult, de még ketyeg a szerződése. Nem is rosszul… Meglepő, hogy az első tízben mindössze három olyan kosaras található (Shaquille O’Neal, Kobe Bryant és Tim Duncan), akinek az ujján díszeleg már bajnoki aranygyűrű. Az NBA-játékosok átlagos fizetése manapság 5.215 millió dollár, szemben az 1984–1985-ös szezonban feljegyzett 330 ezer dollárral. ---- A csapatonkénti bértömeg nagysága mintha fordított arányban állna az eredményességgel. A kétes értékű listát az évek óta kontraproduktív New York Knicks vezeti – még leírni is hátborzongató – a 2006–2007-es idényben bérként kifizetendő 140.6 millió dollárral. Allan Houston, Stephon Marbury, Jalen Rose és Steven Francis együttvéve 70 milliót markol fel… De a második helyezett Philadelphia 76ers sem lehet büszke az elpocsékolt 94.1 millióra… A bajnok Miami Heat csak a tizedik a lajstromban, pedig ott is vannak jól fizetett kosarasok, Shaquille O’Neal és Dwyane Wade személyében. (Zárójelben jegyezzük meg: az erre az idényre szóló hivatalos salary cap, vagyis a maximálisan kifizethető bér összege csapatonként 53.135 millió dollár, amit ezen felül utalnak a klubok, azt súlyos luxusadó terheli.)