Marijan Vlaktól sikeres csapat felépítését várják

Horvát rendszámú szürke Renault pihen a stadion főépülete előtti parkolóban – az első jel, hogy nem tévedtünk, azaz a szombat délután fél négyre öszszehívott sajtótájékoztatón valóban Marijan Vlak, a Dinamo Zagreb, a Ferencváros, a Slaven Belupo és a Kamen Ingrad korábbi vezetőedzője lép elő a paraván mögül mint az FC Fehérvár új trénere. Fél négy előtt öt perccel mégis elbizonytalanodnak az addig összegyűlt, négytagú „sajtóhad” tagjai: biztos lesz itt találkozó?
Sehol senki.

Nagy ívű tervekben most sincs hiány

Csupán a sajtótájékoztatóknak otthont adó terem központi asztalán árválkodó négy üveg ásványvíz, valamint a sarokban szerénykedő svédasztal látványa bizonyítja, itt előbb-utóbb történik valami. Néhány perccel később varázsütésre eltűnnek a kérdőjelek: befut Gál László, az FC Fehérvár ügyvezetője – bizonyára nem azért, hogy bejelentse: hiábavalónak bizonyult a társaságában érkező Marijan Vlakkal és Hrvoje Braoviccsal folytatott, éjszakába nyúló tárgyalás.
Nem csalódunk.

A legfontosabb: Marijan Vlakkal 2008. december 31-ig szóló megállapodást kötöttek még péntek este, a horvát mester munkáját pályaedzőként Hrvoje Braovic és (Gál László ügyvezető szavával élve: „természetesen”) az eddigi másodedző, Németh Zoltán, kapusfronton pedig a szintén régi bútordarabnak számító Ulbert Tibor segíti. Az új szakmai stábot hivatalosan hétfőn mutatják be a csapatnak (a Honvéd elleni bajnokit a VIP-páholyból tekintette meg a horvát tandem), tudjuk meg kevéssel később szintén az ügyvezetőtől, akiből idővel szinte árad a szó: fiatalításról, a játékosállomány akkurátus felméréséről, aztán a következő szezonra meghatározandó célról beszél, ami nem több, nem kevesebb, mint az aranyérem megszerzése – a klub történetében először.

Elgondolkodom: hitelesebb lenne a szózat, ha Marijan Vlaktól hallanánk...

Futballakadémia, futballalapítvány, az FC Fehérvár felügyelete mellett – és szakmai koncepciója alapján – létrehozandó iskolarendszer kiépítése... Csak úgy röpködnek a nagy ívű tervek, némelyikre már garancia is van, halljuk, sőt bizonyos részletekről már megállapodás is született az érintett felek között.

De ez a jövő zenéje, a jelen (de egyébként papíron a jövő is) Marijan Vlaké, aki jóval szűkszavűbb főnökénél.

Nem visszalépés, hogy nálunk dolgozhat

„Nem tartózkodtam Magyarországon a Kaposvár–Fehérvár mérkőzés idején – kezdi egy újságírói találgatásra válaszolva, hogy már régóta figyeli-e a fehérváriakat. Majd a horvát edző gyors visszavonulót fúj az október 27-én a futballcéget működtető kft. taggyűlésén esetlegesen sorra kerülő tulajdonosváltást firtató kérdések hallatán. – Szerződést kötöttem a klubbal, és nem a tulajdonos kilétének kutatása, hanem a szakmai munka irányítása a reszortom. Arról most hallok először, hogy netán horvát befektetők érkeznének Székesehérvárra. Cseppet sem érzem szakmai téren visszalépésnek, hogy Magyarországon vállaltam munkát, sohasem az foglalkoztatott, hogy hol és kivel, sokkal inkább az, milyen célért dolgozhatom.”

Noha horvátországi informátorom szerint a nyári világbajnokság után Pawel Janas lengyel kapitányi székéért ringbe szálló korábbi kiváló kapusnak az utóbbi időben nem akadt vezetőedzői ajánlata, Marijan Vlak éppen egy kecsegtető, ám az utolsó pillanatban visszautasított lehetőség példájával támasztja alá, mennyire nem a pénz irányítja lépteit, s mennyire komolyan kell venni mindazt, amit elmond.

A csapatépítés titka: türelmes munka

S ha már pénz... Gál László ügyvezető a sajtóbeszélgetés egy kritikus pontján úgy véli, ideje leszögezni: „anyagilag a klubnak nincsenek problémái”, tartson bármit a közvélekedés, s a fentebb vázolt reformok végrehajtásához amikor kell, rendelkezésre áll majd a szükséges summa.

„Elismerés illeti a csapatot a tavalyi teljesítményéért, a bronzéremért és a Magyar Kupa-győzelemért – kanyarodik vissza újságírói kérdésre a szűken vett szakmához Marijan Vlak. – Lehet, némiképp ez is blokkolta a játékosokat, megnövekedtek velük szemben a kívánalom, túl nagy volt rajtuk a teher, amelyet nem bírtak el. Ismerem a magyarországi viszonyokat, és nem csupán azért, mert évekkel ezelőtt a Ferencvárosnál dolgoztam. Lépésről lépésre, ez a kulcsa a csapatépítésnek, s a szombati összecsapás is megfelel egy ilyen lépésnek. A mérkőzés ugyanis számos tanulsággal szolgált, a csapatot és az egyes labdarúgókat illetően is. Hogy májusban már magyarul tartok-e sajtótájékoztatót? Hm... Zdravko Zovko hat éve dolgozik Veszprémben, és még mindig nem beszéli az önök nyelvét...” – villantja meg humorérzékét a szakember (a poén mégis a miénk: Zdravko Zovko igenis jól beszél magyarul…), aki a Horvát Labdarúgó-szövetségtől alkalmanként továbbra is kap megfigyelői feladatokat, ám – mint hangsúlyozza – nem a fehérvári ténykedése rovására.

Fehérváron pillanatnyilag minden rózsaszínű.