Dárdai Pál őszintén beszél a máltai kudarcról. A válogatott csapatkapitánya a 2–1-es vereség óta alig alszik, csak a szégyenteljes vereség jár a fejében, és mondandójából az is kiderül, hogy a játékosok lelkiismeretességén is múlik, hogy ki mennyire veszi komolyan az aktuális ellenfelet.
Dárdai Pál számára szép emlék is lehetett volna a Málta elleni meccs, hiszen a német Hertha BSC középpályása ezen a találkozón volt ötvenedszer válogatott. Az Európa-bajnoki selejtező azonban lidércnyomás, csúf emlék lett, ami nem is csoda, hiszen a válogatott 2–1-re kikapott Máltától, attól a csapattól, amely korábban mindössze három tétmérkőzésen tudott nyerni. A nemzeti csapat kapitánya nem is tudta túltenni magát a kudarcon, és mint mondja, ezen a történelmi vereségen nem is lehet csak úgy átlépni.A csúfos eredmény örökké kísérti majd
Németh Ferenc
Dárdai Pál is térdre rogyott a máltai mérkôzésen
– Foglalkozik még a máltai selejtezővel? – Nehéz túltenni magam a vereségen, de ez olyan meccs volt, amelyen nem is nagyon lehet, ez már mindig ott lesz a fejemben – mondta a 30 esztendős Dárdai Pál. – Még a Bayern München elleni rangadónk előtti éjszaka is ezen gondolkodtam, felébredtem, és órákon át nem aludtam el, egyszerűen nem tudom megmagyarázni, mi történt. Azért nehéz megfejteni, mi áll a kudarc hátterében, mert nem mondhatjuk azt, hogy hat ember lézengett a pályán. Már az is eszembe jutott, hogy mindössze ennyire vagyunk képesek. Lehet, hogy nem is edző kell nekünk, hanem pszichológusra lenne szükségünk. Talán az ő segítségével elérnénk, hogy ne csak az edzőmeccseken, hanem a selejtezőkön is jól futballozzunk.
– Nem lehet, hogy túlpörögnek mostanság a válogatott mérkőzések előtt? – Nem hiszem, hogy ez lenne a kudarc oka. Ehhez a kerethez már nem is nagyon lehetne más futballistákat hozzátenni. Az viszont nagy baj, hogy kevesen játszanak rendszeresen a klubjukban. Huszti Szabolcs, Király Gábor és én vagyunk általában pályán, a többiek viszont kevesebbet. Talán ez is közrejátszik abban, hogy a válogatottal nem tudunk sikeresek lenni.
– A máltai meccs előtt milyen volt a csapat felkészülése? – Minden rendben volt, ugyanúgy készültünk, ahogy szoktunk, és jó volt a hangulat is. Szakmailag jól felépített edzőtáborozás volt, olyan, mint egy klubcsapatnál. Nem lazsáltunk, nem kényelmeskedtük el a tréningeket. Az edzés végén kint maradtunk, azaz szívesen dolgoztunk. Ezért is érthetetlen az egész. És megint csak arra tudok gondolni, hogy valami baj lehet a fejekben. Még Gellei Imre kapitánykodása idején a tétmeccseken is hoztuk a formánkat, akkor csak a lettországi baki miatt nem lettünk másodikak a csoportban, ám azóta semmi sem sikerül.
– Fejtsük meg ennek a titkát egy egyszerűnek tűnő kérdéssel: ön látott videófelvételt a máltai válogatottról? – Igen. Mi több, én a török és a máltai csapat meccsét is megnéztem. Tatán van egy hely, ahol van videó és televízió, oda bekészítik a kazettákat, és bárki bármikor lefuttathatja, ha kíváncsi az ellenfél játékára. Aki ezt nem tette meg, nézzen tükörbe.
– Bozsik Péter szövetségi kapitány nem tette kötelezővé a videózást? – Ez minden edzőnél másképpen működik. Van, aki úgy készül, hogy nem nézi meg az ellenfelet. Például amikor a Herthával a Bajnokok Ligájában szerepeltünk, akkor én egyik ellenfelünkről sem láttam felvételt. Aztán volt olyan edzőnk, aki egy papírból felolvasta, mit kell tudni a következő mérkőzésünk előtt, olyan is akadt, aki az utolsó helyen vette át a csapatot, és nem az ellenfelekkel foglalkozott, hanem a lelkiállapotunkkal. Felírta egy táblára az állást, amelyen mi voltunk az elsők, és addig mondta, hogy ilyen jók vagyunk meg olyan jók vagyunk, amíg végül elhittük.
– Na, akkor nézzük, hogy Bozsik Péter mit csinált a máltai meccs előtt... – Ne haragudjon, de ami az öltözőben történt, azt nem mondom el, ebbe nem akarok belemenni.
– Mégis, mit tudtak a szerdai ellenfélről? – A kapitány elmondta az értekezleten, hogy figyelni kell a máltai csatárra, aki mögött van még egy veszélyes futballista, őket meg kell fogni. Ezzel nem is lett volna gond, jól kezdtük a mérkőzést, de egyszer elszaladtak, gólt szereztek, és ettől összeestünk. Igen, ez a legjobb jellemzés a máltai kudarcra: megrogyott a csapat.
– A meccs óta eltelt napokban többször is felvetődött, hogy fiatalítani kellene. Mit szól ehhez a felvetéshez? – Amikor lejöttem a pályáról, akkor az volt bennem, hogy aki ezen a meccsen játszott, az ne is legyen többé válogatott. Én mindent az égvilágon a futballnak vetek alá, a családom is mindenben támogat, és mégis csak ideáig sikerült eljutnom. Nekünk már évek óta nincs igazi irányítónk. Lisztes Krisztián volt az utolsó jó futballista ezen a poszton.
– Jó felütés: miért nincsenek jó játékosaink? – A törököknél a tizenkilenc éves Arda Turan azonnal át tudta venni Yildiray Bastürk helyét. Bízom benne, hogy hamarosan jön majd néhány fiatal, akiket be lehet tenni a válogatottba, de ez nem megy egyik napról a másikra. A tehetségeket versenyeztetni kell, és akkor néhány év múlva már ők lehetnek a meghatározó játékosai a magyar futballnak. Nem akarom felmenteni magunkat, de a tényszerűség kedvéért azért én is elmondom, hogy a labdarúgásunk egyelőre nem kapja meg azt a támogatást, amely hatékonyan segítené a tehetségek nevelését.
Prémiumeső La Vallettában
A Máltai Labdarúgó-szövetség döntése értelmében a magyarok elleni szerdai győzelemért (2–1) a válogatott játékosai már most megkapják az Európa-bajnoki selejtezősorozatra kitűzött teljes, 14 ezer máltai lírás prémiumot. A The Malta Independent című lap internetes oldala szerint a nyolc és fél millió forintnak megfelelő összegből a mérkőzésen szóhoz jutó 14 játékosnak fejenként 800 líra (493 ezer forint), míg a padon ülőknek 400-400 líra üti a markát. A sportág vezetői nem véletlenül ilyen nagylelkűek, Málta válogatottja ugyanis legutóbb 1993-ban, az Észtország elleni világbajnoki selejtezőn nyert tétmérkőzésen (1–0). Az elégedettséget jól mutatja, hogy a prémiumrendszer bevezetése óta első alkalommal fordul elő, hogy a csapat hozzájut a teljes összeghez.