Kilenc magyar az olasz elitben

Alaposan átalakult a magyar légió a szerdán kezdődő olasz vízilabda-bajnokságban. A tavaszszal véget ért évadban öt magyar kereste kenyerét az A1-ligában, közülük ketten, Szívós Márton és Märcz Tamás hazatértek – előbbi egyéves kintlét után újra a Honvédhoz igazolt, utóbbi hatéves légióskodást követően választotta az Egert, amelynek edzőjével, Gerendás Györggyel már dolgozott együtt a BVSC-ben. Kásás Tamás, Madaras Norbert és Varga I Zsolt továbbra is olasz medencékben vitézkedik, és további hat magyar pólós szerződött itthonról Olaszországba. A létszám tehát csaknem megkétszereződött.

A kivándorlás legfőbb oka a csalódás, a becsapottság, az anyagi gondok előidézte őrlődés. Mert a hat szerencsét próbáló közül négyen, Binder Szabolcs, Katonás Gergő, Szécsi Zoltán, Weszelovszky László a csődbe jutott Fradinak intett búcsút, és indult pénzt, valamint felüdülést keresni. A legtapasztaltabb közülük Binder, aki két-két esztendőt lehúzott már a Canottieri Napoliban, illetve az Ortigiában, de Katonás Gergő is belekóstolt már a mediterrán életbe, a 2003–04-es szezont a Chiavarinál töltötte. A Binder, Szécsi, Weszelovszky trió összetartó magyar közösséget alkothat Camogliban, ahol egy fiatal edző, a 31 esztendős Alessandro Cavallini irányítja a szakmai munkát. Szécsi Zoltán és Weszelovszky László újonc külföldön, eddig kizárólag magyar klubokat szolgált. A másik két érkező Varga Tamás és Regős Áron. Ők a nagy terveket szövögető, végül egy lépéssel sem előrébb jutó Újpestben csalódtak, és vették az irányt ismét Olaszország felé. Regős Chiavariban is otthon érezheti magát, hiszen a 2004–05-ös bajnokságban ott játszott.
És akkor a maradókról.

Madaras Norbert és Varga I Zsolt hű eddigi együtteséhez, a Reccóhoz, illetve a Cremonához, Kásás Tamás viszont váltott: Madaras társaként a bajnoki és Olasz Kupa-címvédő Reccóval kötött kettő plusz kétéves megállapodást.
A 13 megkérdezett szakvezető közül tízen a Reccót emlegetik a bajnoki aranyérem legfőbb várományosaként, ketten más csapatot is megemlítettek a címvédő mellett, amelynek trénere, Pino Porzio udvariaskodik: „Annyit mondok, hogy Brescia, de...” – válaszolt az esélyeket firtató kérdésre. Valamennyi szakvezető (hárman másokkal együtt) a Reccót nevezte meg mint a legjobban erősítő gárdát, hatan Kásás átigazolását minősítették a legnagyobb eseménynek a játékospiacon. Vagyis óriási teher alatt pólózza majd végig a szezont Pino Porzio gárdája.

Nem sok híja volt, hogy tíz magyar légiós játsszon az olasz élvonalban, a Cosenza feljutásában ugyanis óriási érdemeket szerzett Petik Attila. Az egri származású, a BVSC-ben is megfordult játékos a déli csoport gólkirálya lett 51 találattal az A2-ligában, nem mellékesen a csapatkapitányi teendőket is ellátta. Csakhogy új edző, a Bresciától távozni kényszerülő Zoran Mustur ült le a kispadra Cosenzában, aki gyorsan megvásároltatott két horvát játékost, köztük az Euroliga-győztes Dubrovniktól érkező Igor Racunicát, és nagy meglepetésre lemondott Petikről.

Ha nem számítjuk a más nemzetiségű, de már olaszosított pólósokat, 47 légiós kapott helyet a 16 együttesben. Köztük 12-12 szerb és horvát, kilenc magyar, öt montenegrói, négy amerikai játékos, de például a Brescia már japán légióst is foglalkoztat. ---- F ---- &