Keservesek a máltai emlékek

Azt mondja az úr a ferihegyi valutaváltó pénztárában, hogy úgy jó tíz éve volt egy meccs Máltán, amikor az a hosszú hajú játékos brillírozott ellenünk: valóban volt egy emlékezetes, kapitánybuktató Málta–Magyarország mérkőzés, amelyen a loboncos Carmel Busuttil két gólt rúgott a kapunkba, de annak már majdnem két évtizede. 1988 decemberében, amikor már csípős hidegek jártak, és az ország az újabb januári áremeléseket szidta, a magyar futballt látták alkalmasnak arra, hogy némiképp elterelje a figyelmet a napi gondokról: kirobbant a sokadik hazai bundabotrány. Hiába volt már-már köztudott, hogy évtizedek óta nincs szinte egyetlen tiszta forduló sem a bajnokságban, hiába kacagott a titkosszolgálat azon, hogy a magyar futball szinte minden szereplője érintett valahogyan a megegyezéses meccsekben, mindez semmi másra nem volt jó, mint arra, hogy időnként és célzatosan egyik vagy másik kellemetlen játékost, csapatot kiiktassák egy kis hírverés közepette.

Akkor, azon a szomorú télen éppen megint csattant az ostor a magyar futball szereplőin, s a történet összekapcsolódott azzal a máltai meccsel. Mezey György, a mexikói világbajnokságot követő kétéves külföldi edzősködése után közkívánatra újra szövetségi kapitány lett, és győzelemmel mutatkozott be a vb-selejtezőkön Észak-Írország (1–0) ellen, a déli kirándulás pedig újabb sikert ígért.

Ami azonban a meccset megelőző napokban történt, az azóta is felbukkan az akkori kapitány rémálmaiban: a rendőrség teljesen átalakította a válogatott keretet. Egymás után húzták ki a névsorból a bundabotrányban érintett vagy érintettnek vélt játékosok nevét, nem számított már, ki hogyan rúgja a szabadrúgásokat, és tud-e futtából ballal beadni, csak az, körözi-e az illetőt a rendőrség, vagy sem. S akkor jött a máltai 2–2. Mezey György mindenesetre a meccs után bejelentette lemondását.

S hogy a múlt és a jelen kapcsolódjék: az akkori bundaügy fontosságát jelzi, hogy a minap Puskás Ferenc levelezését kutatva ráakadtam, miként védte meg Öcsi bácsi egy Ausztráliából (!) küldött üzenetében az érintett játékosokat. Azt nem érti – írta tizennyolc éve futballunk legismertebb alakja –, hogy miért keverik bele az ügybe például Détári Lajost, aki az érintett meccsek idején már a Bundesligában játszott, és onnan szerződött aztán Görögországba.
Bizony, a magyar válogatott mai szövetségi edzője is hiányzott az 1988-as meccsről, az ő játékjogát is felfüggesztette a rendőrség.

„Azt mondták, hogy amíg nem vizsgálják ki az ügyet, nem játszhatunk a válogatottban – emlékezett Détári Lajos. – Én akkor már az Olympiakoszban futballoztam, de nem játszhattam Máltán, igaz, a budapesti visszavágón már igen, az is kellemetlen emlék, hiszen egy egy lett az eredmény.”

A máltai meccs volt az igazán nagy pofon: a tartalékosan felálló magyar válogatott – akkor – őrületes blamának számító döntetlenre végzett La Vallettán.
Vannak azonban sokkal szebb máltai emlékek is a magyar táborban, hiszen a mai keretből heten (Király Gábor, Huszti Szabolcs, Gera Zoltán, Torghelle Sándor, Juhász Roland, Dárdai Pál, Fehér Csaba) pályán voltak két esztendeje is, amikor Lothar Matthäus válogatottja 2–0-ra nyert.

„Nagyon agresszíven, keményen védekező csapat a máltai – emlékezett vissza Torghelle Sándor, aki akkor, az első gól előtt Gera Zoltánhoz passzolt. – Amíg Zoli szép csele és zseniális lövése nem eredményezett vezetést, képtelenek voltunk megbontani a fegyelmezett védelmet. Sokat kell majd szerda este is a széleken próbálkoznunk, hogy a máltaiak mögé tudjunk kerülni, ezért gyakoroltuk az edzésen is a szélekre kijátszott labdákból kialakuló helyzeteket.”
Az akkori és mostani csapat egyik belső védője, Juhász Roland is kemény meccsre emlékszik.

„Az jut eszembe arról a mérkőzésről, hogy szinte végig egy nullára vezettünk, ami egy védőtől folyamatos koncentrációt követel – mondta az Anderlecht játékosa. – A végén aztán lőttünk még egy gólt, és Király Gábor is fantasztikusan védett, így aztán szép emlék maradt az első máltai fellépésem.”
Dárdai Pál is a máltaiak szervezettségét és erőszakosságát emelte ki, de ettől még kötelezőnek tartja a győzelmet szerda este, amikor reményeink szerint Détári Lajos is begyűjt majd egy máltai sikert, ha már tizennyolc esztendeje ez nem adatott meg neki…