Tét nélküli győzelem

Szombaton, Szombathelyen minden volt, csak igazi meccshangulat nem. Miután a Magyarország– Bulgária találkozó kezdetére éppen véget ért a csoport másik mérkőzése Minszkben, és miután – hogy, hogy nem… – éppen anynyival nyertek a fehéroroszok a görögök ellen, amennyivel mind a két ott érdekelt fél jól járt, a mieink pótselejtezőre ítélve léptek pályára. Gondolhatják, mekkora lelkesedéssel. Habár a hölgyek állítólag nem tudták az ominózus eredményt, az arcukon épp az ellenkezője látszott.

És a játékukon is – főleg a védekezésükön. Sorban kaptuk ugyanis a leventególokat az elején, amelyek által az első negyed nagyobbik része bolgár vezetéssel telt el, megesett, hogy hat ponttal is meglógott tőlünk az A jelű kvartett nyeretlen sereghajtója. A pozitívumokra szorítkozva egyedül a centerjátékunk támadásbeli hatékonyságát lehetett ez idő tájt megemlíteni: Cserny Réka és Ujhelyi Petra alaposan megszórta magát a vendégpalánk alatt. Olyan is előfordult, hogy éppen egymásnak adtak asszisztot.

Végül jól hajrázva döntetlenre mentettük az első játékrészt, aztán a másodikban már fáradtak a bolgárok, ráadásul kevés minőségi csereemberrel rendelkeznek, így faképnél hagyta a vendégeket Sterbenz Tamás együttese. A 16–1-es rohanás megnyugtató előnyt szült a félidőre.

A fordulást követően szerencsére nem fordult a kocka, habár tízen belülre csökkentették hátrányukat a látogatók. De csak átmenetileg, és már a 25. percben, tehát a harmadik negyed derekán elérte a feleket elválasztó távolság a 20 pontot – nagyjából ilyenkor szokták azt mondani, hogy eldőlt az összecsapás. El is dőlt, mert Bulgária válogatottjában már nem maradt annyi erő, hogy innen talpra álljon, sőt igazából szinte semennyi erő sem maradt az ellenfélben, így aztán edzőmeccsé silányult a tétmérkőzés.

De hát tétről ugyebár itt már szó sem esett, így aztán még inkább érthető volt, hogy szövetségi kapitányunk beállított mindenkit, és akadtak is olyan játékosok, akik éltek a lehetőséggel: ilyen volt például Kajdacsi Judit vagy az eddig csak a középdöntő első találkozóján szerephez jutó Bujdosó Nóra. Utóbbi nevéhez fűződött egyébiránt az est legszebb akciójának befejezése, midőn klubtársa, Fegyverneky Zsófia hát mögötti átadását varázsolta faulttal együtt a gyűrűbe. És még a bónuszbüntetőt is értékesítette…

Ez a mérkőzés nem érdemel több szót, bár azt talán érdemes kiemelni, hogy a kedvetlen kezdés ellenére a magyarok össze tudták magukat kapni a fájdalmas búcsú ellenére is. A búcsú azonban ettől még továbbra is fájdalmas, főleg úgy, hogy olyan válogatottak előzték meg a mieinket az A-csoportban, amelyek egyáltalán nem jobbak náluk.

Mestermérleg
Sterbenz Tamás, magyar szövetségi kapitány: - Most játszottunk a legnagyobb sebességgel és a legszellemesebben. Sajnos, a felszabadultságunk a szomorúságunkból fakadt. A bolgár csapatról csak anynyit: nem véletlen, hogy a második félidőben minden mérkőzésükön felőrölte őket a soros ellenfelük. Ha mi az összes meccsünkön így játszunk, mint ezúttal, akkor az erősebb gárdák ellen is nyerhettünk volna.
Petko Marinov, bolgár szövetségi kapitány: - Minden udvariaskodás nélkül ki merem jelenteni, hogy a csoportból a magyar válogatott volt a legerősebb, ám az első fordulóban hazai pályán kikapott a görögöktől, és ez sorsdöntőnek bizonyult. Az ilyen sorozatokban nagyon fontos a jó kezdés. Ami ezt a mérkőzést illeti, csapatunkból több meghatározó játékos sérülés miatt hiányzott, így a végére elfáradtunk.