Öröm nézni az örömfocit

„Uraim, a képlet egyszerű, ha már döntetlent érünk el, akkor is az első helyen töltjük a vasárnapot…” – érveltek a pesszimistább MTK-szurkolók szombaton este a Hidegkuti-stadionban.

Ők voltak kevesebben.

A kék-fehér hívek nagy része természetesen győzelmet várt kedvenceitől, még akkor is, ha a Kaposvár afféle mumusa a csapatnak. A nagy reménykedésnek megfelelően amikor elkezdődött a meccs, akkor tapsolt, énekelt a hazai publikum, ám a kedvenceknek csak nehezen jött meg a kedvük a táncra. Ehelyett hosszú időn keresztül sok-sok pontatlan átadást, a kapu elé betömörülő, de kulturáltan futballozó Kaposvárt és meddő MTK-fölényt láthattunk. Szó sem volt kék-fehér sziporkáról, mint legutóbb Angyalföldön, ezúttal bizony nyögvenyelősre sikeredett a produkció, hiába játszott centert ezúttal a magyar futball tán legtehetségesebb ifjonca, Németh Krisztián, hiába támadott olykor négy csatárral a hazai gárda, ha a zöld erdőben elveszett. És bizony, ha a Rákóczi olykor-olykor előremerészkedett sündisznóállásból, akkor helyzetekig is eljutott.

„Hol az az egy?!” – kiabált be valaki a lelátóról, és ekkor Kanta József úgy gondolta, ideje megkezdeni a góllövést...

A második félidőben az az MTK kezdte a játékot, amelyik az előző fordulóban 5–1-re verte meg a Vasast. A kékek olyan negyedórát produkáltak, amelyre bátran ráragasztható a címke: ez örömfutball volt. Örült a néző, hogy láthatta, és persze örültek az ifjú MTK futballisták is, hogy úgy cselezhetnek, sprintelhetnek és játszhatnak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Szebbnél szebb akciók futottak a pályán, a kaposvári fiúk bizony ebben az időszakban nehezen követték az eseményeket. Nem tudták, hogy Kanta Józsefre, Hrepka Ádámra, Bori Gáborra, Németh Krisztiánra avagy a csereként beállt Czvitkovics Péterre figyeljenek. Ha lefogták az egyiket, ott volt helyette a másik. Az MTK visszalopott valamit az ötvenes évekből, a mi gyönyörű aranykorunkból: olykor öt csatárral támadott. Bori Gábor szemet gyönyörködtető találata eldöntötte a nagy kérdést, vagyis azt, hogy melyik csapat vonulhat majd győztesként az öltözőbe. A Kaposvár dicséretére szól, hogy próbált összeszedetten futballozni (nem mindig sikerült), és játékosai így végül tisztes vereséggel indulhattak hazafelé.

Jellemző a mai MTK-ra, hogy egészen könnyedén, tizenöt percnyi varázslatos futballal intézte el azt a Rákóczit, amelyik egy hete legyőzte a nagy rivális Fehérvárt. ---- M ---- &