A cseh edző, Miroslav Beránek remek munkát végez Debrecenben: a bajnokcsapat támadójátéka ellenállhatatlan, pontosabban: a gyengélkedő Honvéd nem tudta megállítani a robogó Lokit.
Tánclépésnek is jó lenne ? a debreceni Komlósi Ádám (jobbra) és Dobos Attila a labdát próbálta valahogy megszelídíteni egyforma mozdulattal
Tánclépésnek is jó lenne ? a debreceni Komlósi Ádám (jobbra) és Dobos Attila a labdát próbálta valahogy megszelídíteni egyforma mozdulattal
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Komoly forgalmi dugó alakult ki a debreceni bevezető szakaszon: a húszméterenként felállított rendőri posztok miatt váltott mindenki csigatempóra. A nagy készültségre azonban alaposan rácáfoltak a szurkolók. Bár a két tábor amúgy sincs már olyan rossz viszonyban egymással, ezúttal még kevesebb volt az esély az összezördülésre, hiszen nagy megdöbbenésünkre, az egyik sereg hiányzott, a kispesti szektorban csak negyvenen ácsorogtak. A másik oldal azért jobban megtelt, ám a debreceni drukkerek is igen furcsán festettek: a megszokott piros-fehér színösszeállítás helyett a fél lelátó feketébe öltözött. A gyászos színnel, továbbá a transzparenssel és egy ideig a szurkolás mellőzésével az MLSZ intézkedései ellen tiltakoztak.
A cseh edző bátran játszatja a támadókat
El lehet képzelni, milyen hangulatban kezdődött a találkozó (a méhecskék szaporodásáról szóló előadás-sorozat hallgatóságában valószínűleg nagyobb lehet a hév...), de ez nem zavarta a hazaiakat, rögvest hosszú távra rendezkedtek be a kispesti térfélen. Tehették, mert a vendégcsapat nem igazán tudott szoros kapcsolatot ápolni a labdával, leginkább csak annak messzire rugdosásával volt elfoglalva... Persze, igazából ezt várta itt mindenki, hiszen a kispesti védelem szörnyen gyenge, ezúttal is csupán egy ideig Miski Zoltán bravúrjai odázták el a debreceni vezetést. Azt ugyanis egy percig sem lehetett kérdés, hogy előbb-utóbb betalál a hazai csapat. Bár az első gólt (általános meglepetésre, de jogosan) még nem adta meg Fábián Mihály bíró, néhány percen belül a Loki, a hangját megtaláló közönsége nagy örömére, vezetést szerzett. A hivatalosan két, gyakorlatilag négy-öt csatárral játszó Debrecen tetszése szerint alakította ki a helyzeteket, és már a szünetben 6–1 lehetett volna az állás – éppen úgy, mint egy évvel ezelőtt a meccs végén...
Kérdés: törvényszerű-e, hogy két élvonalbeli csapat között ekkora legyen a különbség?
Ha úgy tetszik, igen, hiszen a Debrecen ma a magyar bajnokság kirakatcsapata, még ha ez Európában vajmi keveset is ér: elismert külföldi szakvezető próbálja összegyúrni a hazai szinten remek játékosanyagot. A másfél hónappal ezelőtti edzőváltás kétségtelenül felrázta az akkor a BL-kudarc miatt szenvedő piros-fehéreket, ráadásul Miroslav Beránek bátran kísérletezik. Míg elődje, Supka Attila például a három csatárt, Igor Bogdanovicsot, Ibrahim Sidibét és Gojan Brnovicsot kevergette, a cseh edző mindhármuknak szerepet ad, és eddig bevált az újítás. Ezzel szemben a Kispesten látszik, hogy a tavaly nagyszerű eredményeket felmutató és közkedveltté vált olasz szakember, Aldo Dolcetti varázsa elmúlt: nyilván nehéz volt neki csupán néhány nappal a rajt előtt átvennie az együttes irányítását, de úgy tűnik, csodákra ő sem képes, és néha bizony csak szégyenkezhet csapatával együtt.
Így a második félidőre (pláne Debreceni András kiállítása után) már csak az a kérdés maradt, hogy a DVSC profi csapathoz méltóan megszórja-e szétesett ellenfelét, avagy inkább lelötyögi az újabb negyvenöt percet.
Az akaratos futball eredményes volt
Nos, a Debrecen megpróbált hat gólt rúgni, ám az emberhátrány (és vélhetően az öltözőben kapott fejmosás) javára vált a Honvédnak. A vendégek ugyanis már többször is eljutottak Csernyánszki Norbert kapuja elé (aki így legalább nem hatvan méter távolságból nézte végig az egész meccset…), és egy ügyes támadás végén Dobos Attila szépített. Nagy szemet meresztettek a debreceni szurkolók, hiszen ha egyszer összejött, miért ne sikerülhetne másodszor is, ám Schrancz Balázs szép elfutását leszámítva, mégis a hazai együttes állt közelebb az újabb gólhoz – csakhogy Miski Zoltán parádézott, vagy a kapufa segítette ki.
A végén néhányan fütyülni kezdtek
Ment, ment előre a Debrecen, de újabb gólt már nem tudott szerezni. Persze, a három pont így is otthon maradt, de ezt a mérkőzést nem 2–1-re, hanem legalább négy-öt góllal kellett volna megnyernie az együttesnek. Nem véletlen hát, hogy olykor már a füttyszó is harsant. Pedig a DVSC ugyanúgy játszott, mint az első félidőben, csak éppen a szünet után már a Kispest is futballcsapat benyomását keltette. Más kérdés, hogy a bajnoki címre hajtó Debrecen otthonában negyvenöt percnyi játék igen kevés a pontszerzéshez. ---- M ---- &