Máris inog az olasz kispad

A csütörtöki francia sajtó nem győzte dicsérni a vb-ezüstérmeseket. „Akár a bajnokok” – írta címében a L’Equipe, míg a Le Figaro „A kékek édes győzelme” titulussal talán az „édes bosszúra” utalt. Pedig bosszúról, revánsról vagy visszavágásról végül valóban nem volt szó: a franciák tudomásul vették, hogy a 11-esekkel elveszített németországi vb-döntő után két hónappal Eb-selejtezőn is meg kell küzdeniük a squadra azzurrával, és pazar játékkal verték meg a világbajnoki címvédőt.

A francia sajtó a hazai együttesből egyértelműen Sidney Govou teljesítményét emelte ki, azt sem hallgatva el, hogy meglepetésre, a kezdőbe kerülő csatár 2. percben született gólját bizony les előzte meg. (A L’Equipe még azt is elimerte, hogy az Abidal–Semioli „afférért” tizenegyes járt volna az olaszoknak…)
Raymond Domenech szövetségi kapitány természetesen rendkívül elégedetten elemezte a látottakat: „Az volt a célunk, hogy az első két mérkőzésen hat pontot szerezzünk, és ez sikerült is. Ráadásul mindkét találkozón, a grúziain és a mostanin is kifejezetten jól játszottunk. Nagyszerű csapatom van, amely nemcsak eredményes, de közönségszórakoztató játékot is produkál. Természetesen ki lehetne emelni Govou teljesítményét, ám szívesebben beszélek az egész csapat remekléséről, mint egy játékosról. Ragyogó este van mögöttünk, és annak is kifejezetten örülök, hogy az olasz himnusz alatt nem hallottam füttyszót. A Giacinto Facchetti emlékére megtartott gyászszünet pedig megható volt, egy percre olaszok és franciák együtt emlékeztek a védőfejedelemre.”

Az olasz sajtó nincs könnyű helyzetben, hiszen azokra a játékosokra kell „lőnie”, akik két hónapja világbajnoki címet szereztek. Ennek ellenére a La Gazzetta dello Sport nem volt kíméletes, Fabio Cannavarót például Supermanhez hasonlította, aki éppen hozzányúlt az erejét megsemmisítő kriptonithoz.
A kritikák nagy részét persze az új szövetségi kapitánynak, Roberto Donadoninak címezték az újságírók. A Gazzetta például négy hibát rótt fel a trénernek: a kezdőbe nevezte Franco Semiolit, a Chievo középpályását, aki szemmel láthatóan nem bírta el ezt a terhet; későn küldte pályára Daniele De Rossit, aki tartást adhatott volna a középpályának; a Filippo Inzaghi, Alberto Gilardino csatársorral kellett volna kezdenie, mert a két Milan-játékos talán többször hozta volna zavarba a francia védelmet; a nápolyi formájától messze elmaradó Antonio Cassanót már a szünetben le kellett volna cserélnie.

Roberto Donadoni a csalódottságát alig leplezve, de elszántan válaszolt a bírálatokra: „Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a kezdés után gólt kaptunk, ráadásul, ha jól tudom, lesről. Persze, nem akarok erre hivatkozni, mert a franciák jobban játszottak, frissebbek voltak, előbb érték el a labdát, ők nyerték az ütközések nagyobb részét. A továbbjutásunk szempontjából döntő fontosságú, hogy megnyerjük a két októberi meccsünket, de erre csak akkor van lehetőségünk, ha visszatér az a két-három bajnok, aki segíteni tud nekünk.”

A kapitány vélhetően Francesco Tottira, Alessandro Del Pieróra és Luca Tonira gondolt, nélkülük nemigen sikerülhet az őszi hadjárat az ukránok és a grúzok ellen. Márpedig, ha ott nem lesz meg a hat pont, akkor Roberto Donadoni aligha éli meg a telet, hiszen Gianni Petruccinak, az Olasz Olimpiai Bizottság elnökének már csütörtökön meg kellett őt védenie a leváltását követelőkkel szemben.