Szasa Sztevanovics, a vendégek kapusa bravúrt bravúrra halmozott akkor is, amikor a védôk már nem segíthettek
Unger Tamás
Szasa Sztevanovics, a vendégek kapusa bravúrt bravúrra halmozott akkor is, amikor a védôk már nem segíthettek
A magyar átlagnál jóval nagyobb számban felbukkanó nézők arcán már a kezdés előtt mosolyt véltünk felfedezni. Egyrészt a műsorközlő jóvoltából, aki közölte az egybegyűltekkel, hogy a Zalaegerszeggel gyakorlatilag egybeépült Andráshida csapata idegenben „leverte az NB III tavalyi bajnokát, az Elmax Pápát” – a „leverés”, derült ki eztán, 1–0-s vendégsikert takart... Másodjára a játékosokat bekísérő óvodások derítették jókedvre a drukkereket, némelyikükön úgy lógott a ZTE-szerelés, mintha már ebben a korban lehetne XXL-es méretet kapni...
A derű – legalábbis hazai részről – csak fokozódott negyedórányi játékot (mert ami a gyepen zajlott, azt nevezhetjük játéknak) követően: a kék-fehérek addig ötször vették célba a kissé zavartan futballozó ETO kapuját. A nagy offenzíva elsősorban azzal magyarázható, hogy az első három fordulóban pontot sem veszítő, győzelmeit összesen nyolc góllal kivívó házigazda három csatárral kezdett: a balszárnyról induló Sebők József, valamint a jobb oldalról próbálkozó Waltner Róbert közé „beékelődött” Ferenczi István. A trió ráadásul a védekezésből is kivette a részét, a három támadóból kettő rendre visszazárt, amikor a győriekhez került a labda, és mivel a mögöttük szereplők is hatékonyan tették a dolgukat, a kisalföldi együttes sokáig csak szenvedett.
Azt is írhattuk volna, hogy a 28. percig, tudniillik abban a minutumban látványos Vincze Ottó, Dudás Ádám, Bajzát Péter kombináció végén az ETO egy szem támadója vezetéshez juttatta csapatát. Itt jegyezzük meg, hogy remekül mutatkozott be gólpasszával a 18 évesen életében először NB I-es kezdő Dudás Ádám, akit információink szerint az Arsenal mellett a Liverpool is próbál megszerezni most utóbbi klub megfigyelője jött el miatta Egerszegre.
A 32. percben aztán már hátrányban volt Pajkos János csapata: Bajzát Pétert kiállították. Azon lehetett vitatkozni, hogy jogosan került-e elő Török Ká-roly zsebéből a piros lap. Emberelőnyét 13 perc elteltével váltotta gólra a ZTE.
Mintha a szünetet arra használta volna fel Pajkos János, hogy levetítse az első fertályóra történéseit játékosainak: a második felvonást a Győr kezdte úgy, mint az elsőt az Egerszeg, három perc alatt két találatot is szerezhetett volna. Majd kis híján a rivális örülhetett: az ünnepléstől milliméterek választották el a kapufát eltaláló Ferenczi Istvánt... Odaát Virágh Aladár pontosabban célzott, így újra a tíz emberrel derekasan küzdő ETO-nál volt az előny (vajon teljes létszámban miért nem tudott így futballozni a vendégcsapat?...). A Zala megyeiek nem hagyták ennyiben a dolgot, szinte átköltöztek a zöld-fehérek térfelére, aminek a 82. percben meg is lett az eredménye, igaz, ehhez Török Károly jóindulata is kellett... Jelentősebb esemény már nem történt, legfeljebb azt rögzíthettük, hogy a lefújás után mind a zalai, mind pedig a győri drukkerek tapssal jutalmazták kedvenceiket – joggal. ---- M ---- &