Majdnem két évig tartott, 2004. november 3-án kezdődött és 2006. augusztus 7-én ért véget a Supka-éra Debrecenben: a DVSC-vel két bajnoki címet szerző Supka Attila hétfőn – a klubelnök Szima Gábor múlt pénteken lapunkban megfogalmazott kritikája miatt – lemondott. Az utódról az esti órákig egyeztetett a klubot működtető rt. igazgatótanácsa, ideiglenesen az eddigi másodedző, Herczeg András kapott megbízást.
Supka Attilát is elérte a vég: két hónapja még imádott ember volt a bajnoki cím megszerzésekor, ám részben a BL-kiesés miatt kegyvesztett lett
Supka Attilát is elérte a vég: két hónapja még imádott ember volt a bajnoki cím megszerzésekor, ám részben a BL-kiesés miatt kegyvesztett lett
– Nem akadt olyan pillanat, amelyikben visszatáncolt volna? – Többször beszéltem a kollégákkal, Szilágyi Sándor cégvezetővel, a számomra fontos emberekkel, de elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahonnan nem nyílt más megoldás, csak a lemondás – fogalmazott Supka Attila, a DVSC-TEVA volt vezetőedzője, aki hétfő este úgy döntött, nem dolgozik tovább Debrecenben.
– Elköszönt a csapattól, az edzőtársaitól... – Az ilyenkor bevett koreográfia szerint. A futballistáknak megköszöntem az elmúlt majdnem kétéves munkát, sok sikert kívántam nekik, aztán kifordultam az ajtón. Herczeg Andrással és Mező Józseffel még mindenképpen asztalhoz ülünk, ők „nem ússzák meg” ennyivel.
– Visszaköltözik Sopronba? – Elintézzük a papírmunkát, és aztán igen, irány Sopron. Pihenni szeretnék, átgondolni a velem történteket – nem kizárólag az utóbbi napok eseményeire gondolok –, aztán, remélem, előbb-utóbb újabb lehetőséget kapok itthon – vagy külföldön. A két bajnoki cím aligha minősíthető rossz ajánlólevélnek. Nem szentírás, de a magyar edzők egy része képes lenne bebizonyítani, hogy semmivel sem vagyunk rosszabbak a külföldieknél. A honi adottságok közepette erre nincs esélyünk, ami szinte kizárttá teszi a nyugati vagy keleti ajánlatot is.
– Külföldön nem kapkodnak a magyar szakemberek után. – Manapság a magyar futball színvonala és megítélése a gát, húsz éve a rendszer volt. Általában a volt Jugoszlávia területéről származó edzőket hozzák fel példaként, mondván: ők mindenhol érvényesülnek. Azt azért ne felejtsük el, hogy amíg minket vasfüggöny „óvott” a külvilágtól, a jugoszlávok szabadon mozoghattak, legálisan igazolhattak játékosként a francia, a német, a belga, a spanyol bajnokságba, ahol ebbéli minőségükben bizonyítván utóbb az edzői pálya is megnyílt előttük. De említhetem Bölöni László esetét is: romániai magyarként járta be ugyanezt az utat.
– Mit gondol, önnek mi juthat, mondjuk, Ausztriában? Korábban dolgozott is a „sógoroknál”. – Nem tudom. A kapcsolataimat korrekt módon felhasználva idővel majd leülhetek valahol a kispadra. Ebben hiszek. És nem leszek önjelölt.
– Menedzser? – Edzősködni szeretnék.
Szima Gábor bírálatát nem tudja elfogadni
– Kizárólag a lapunk múlt pénteki számában megjelent elnöki nyilatkozat miatt döntött a távozás mellett? – Csakis. Bizalom híján semmi értelme a maradásnak. Szima Gábor elnök kritikájával több ponton sem értek egyet.
Szavazás
– Például? – A Rabotnicskit ugyanolyan alaposan feltérképeztük, mint tavaly a Hajdukot.
– Ég és föld a különbség a két eredmény között. – Tudtuk, mire számítsunk a macedónoktól, azt is kaptuk, de az egyéni hibák megpecsételték a csapat sorsát.
– A fizikai felkészítés is terítékre került: az elnök részben Jámbor László technikai igazgató távozására vezette vissza a BL-fiaskót, és a fittséget kérte számon. – Jámbor László eredetileg erőnléti és rehabilitációs trénernek érkezett Debrecenbe, az Ajaxnál is ezekben a funkciókban dolgozott. A tisztán szakmai részekhez viszont nem volt köze, de többször kijelentette, hogy a magyar edzők felkészültsége a holland szurkolókét sem éri el. A tizenöt hónapos, nagyobb hullámvölgy nélküli kondicionális állapot nem fedi a valóságot, két periódusban is súlyos erőnléti gondjaink akadtak, de a nehézségeken házon belül úrrá lettünk.
Pénteken döntött, hétfőn elköszönt
– Ezúttal is? – Megítélésem szerint igen. Ezért sem értettem a múlt pénteki nyilatkozatot. Szombaton a szakmai stáb találkozott az elnök úrral. Egy véleményen voltunk a kollégákkal, és bár tudtam, hogy közvetlenül a paksi bajnoki előtt nem állhatok fel, az elhatározásom már pénteken megszületett. Hétfőn írásban be is nyújtottam a felmondásomat. Minden szép volt, jó volt – péntekig. Nehéz döntés volt kilépni a talán legszervezettebb, de feltétlenül a legbiztosabb alapokon működő magyar klubból. Az elnök úr véleménye azért fájó, mert attól az embertől származik, aki eddig kivétel nélkül megvédte a beosztottakat. Ha azt mondja, hogy presztízsveszteséget és anyagi kárt okoztunk a klubnak a BL-kieséssel, és megköszöni az eddigi munkámat, értve a szóból, felálltam volna. – Így is ez történt. – Csak más volt a mód, nagyon más. ---- A DVSC-hez 2004. november 3-án érkező, az idén 104 éves klubbal két bajnoki címet és két Szuperkupa-sikert elkönyvelő vezetőedző, a posztjáról hétfő este lemondó Supka Attila mérlege a hazai porondon minden vonatkozásban pozitív a debreceniekkel (lásd alábbi táblázatunkat), a nemzetközi összevetésben azonban a világranglistás helyezésnek megfelelő a teljesítmény, noha a kórképen jelentősen javít a tavaly nyári BL-selejtezős bravúr, a horvát Hajduk Split 8–0-s kiütése. Ellenpólusként a Rabotnicski elleni kudarc (2–5) említendő.
A tréner 51 alkalommal ült bajnoki mérkőzésen a DVSC kispadján, amellyel ötödik a debreceni szakvezetők rangsorában, a teljesítménymutató alapján viszont ő minden idők legeredményesebb Loki-edzője. Az öt bajnoki vereséget kivétel nélkül idegenben gyűjtötte be a csapat, 2005 tavaszán háromszor (Győr, Újpest, ZTE), 2006 tavaszán kétszer (ZTE, Újpest) kapituláltak a piros-fehérek. A legutóbbi kiírásban ősszel veretlen maradt a bajnok, amely a címvédést a riválisok botlása mellett a klubrekordot jelentő tavaszi kilencmecscses győzelmi sorozatnak köszönhette. Supka Attila irányítása mellett a DVSC két vereséget számlált hazai környezetben: a Magyar Kupa ezévi elődöntőjében a Fehérvár (0–1), az UEFA-kupa tavaly őszi első fordulójában az ukrán Sahtar Doneck hagyta el győztesen az Oláh Gábor utcai arénát (0–2). ---- Született is döntés meg nem is a futballklubot működtető rt. estébe nyúló igazgatótanácsi ülésén. A grémium első lépésben elfogadta Supka Attila vezetőedző hétfő délutáni lemondását, ugyanakkor a végleges utódott illetően nincs megoldás.
A vezetőedző személyének kiválasztásáig, illetve hivatalba lépéséig az igazgatótanács a csapat felkészítését, az edzések irányítását a Supka Attilla mellett dolgozó pályaedzőre, Herczeg Andrásra, valamint az eddigi kapusedzőre, Mező Józsefre bízta.
„Néhány napról van csupán szó, az új tréner kiválasztásáig a legjobb tudásunk szerint irányítjuk a csapat felkészülését” – mondta Herczeg András. A kedd délelőtti konditermi edzést, valamint a kora esti gyakorlást is a fenti duó vezényelte le. A lemondó szakvezető a kései összejövetellel nagyjából egy időben a B-közép meghívásának tett eleget, felkeresve a szurkolói klubot, ahol a fanatikusok Loki-mezt és -sálat ajándékoztak a távozó trénernek.