A vasárnapi két egyest ugyan elveszítette a magyar Davis-kupa-válogatott az euro-afrikai zóna II. csoportjában Bulgária ellen, de ez a fantasztikusan sikerült első két nap után már semmit sem befolyásolt: 3–2-vel jutottunk a harmadik fordulóba, ahol Grúzia vár a csapatra.
Baranyi Szabolcs kapitány (fent) sokat beszélgetett Kiss Sebôvel, aminek meg is lett az eredménye
Baranyi Szabolcs kapitány (fent) sokat beszélgetett Kiss Sebôvel, aminek meg is lett az eredménye
Sok szót nem érdemes vesztegetni a harmadik nap már tét nélküli mérkőzéseire, bár azt nem árt megjegyezni, hogy a szombati, négyórás pároscsatában elfáradt Bardóczky Kornél átengedte a játéklehetőséget a fiatal Lukács Dénesnek, aki nem is vallott szégyent Todor Jenev ellen. Két szoros szettben kapott ki, Kiss Sebő pedig három játszmában szenvedett vereséget Ilja Kusevtől.
Baranyi Szabolcs szövetségi kapitány ezzel együtt tökéletesen elégedett lehetett csapatával, mely erőn felül teljesítve vívta ki a továbbjutást: – Utólag elmondhatom, nagyjából negyven százalékos eséllyel mentünk ki Bulgáriába, hiszen ellenfelünk az előző körben a Bagdatisszal felálló Ciprust verte, és tudtuk, hogy a párosuk rettenetesen erős – kezdte értékelését a válogatottat december óta irányító szakember. – Nagyon kellett az első nap sikere, amíg nyomás alatt játszottak a fiúk, nagyon jól ment nekik a tenisz. A párosnál aztán már nem volt minden tökéletes, szerencsénk is volt, de ott keményen harcolt Kisgyörgy Gergely és Bardóczky Kornél, minden elismerés megilleti őket.
– Az első napi két egyes megadta a meccs alaphangját. – Az első mérkőzésen Kornél, mondhatni, hozta a kötelezőt, jobb ennyivel Kusevnél, de megdolgozott a sikerért. Sokoldalú, rutinos játékos, aki a fontos mecscsekre fel tudja szívni magát. Most is türelmesen játszott, nem kockáztatott. A másodikon Kiss Sebő magához képest tökéletesen teniszezett, Trajkov, a hazaiak első számú játékosa pedig kicsit alábecsülte őt. Három hete ugyanis ugyanis megnyerte a belgrádi ITF-tornát, ahol Sebő az első körben kiesett, így a bolgár azt hitte, nem lesz nehéz dolga. Mire észbe kapott, Kiss már belelendült, és nem lehetett megállítani. Végül épp ez a váratlan siker bizonyult elegendőnek a továbbjutáshoz.
– Mi az oka, hogy a válogatott játékosai a Davis-kupában immár rendre jobb teljesítményt nyújtanak, mint az egyéni tornákon? – Én a szellemi-lelki felkészítésre helyezem a hangsúlyt. A legtöbb időt talán Kiss-sel töltöttem, őt fokozatosan kell felkészíteni egy-egy meccsre. Az egyéni tornákon azért is nem ér el akkora sikereket, mert ott nincs konkrét cél és idő a felkészülésre, hiszen soha nem tudja az ember, kivel játszik másnap. A képességei alapján két-háromszáz hellyel most is előrébb állhatna a világranglistán, de mentálisan még fejlődnie kell. Mondtam is neki az egyes után, ha így halad, még a végén játékos lesz belőle, és ő értette, mire gondolok.
– Az eredmény önt igazolja. – Egy pillanatig sem akarom a saját szerepemet túlértékelni, mert a pályán a játékosok vannak, ők teniszeznek, még ha a kritikus pillanatokban sokat számíthat is a segítség. Az egyéni versenyeken nem lehet meccs közben tanácsokat adni, itt viszont beszélhetek a fiúkkal. Kornéllal félszavakból is értjük egymást, míg Sebővel hosszasabban kell beszélni egy-egy szituációban, ő még nem anynyira kiforrott játékos.
– A hétvégi siker után meddig juthat el a válogatott? – Ez a csapat egy-két évig még együtt maradhat, feljuthat, és meg is vetheti a lábát az I. csoportban, de szükség van a fiatalokra. Egy kis csapatnak kellene együtt dolgoznia, együtt edző, közösen versenyekre járó teni-szezőkkel, mert a széthúzásból, egyénieskedésből nem lesz normális tenisz. Más, hasonló utat járó országok sikerei mellett a mi eredményeink is ezt igazolják.