A szervezők őrült hajrája az Omszki-tó partján

– Ne ide! Oda! Hívja fel! Legyen meg fél órán belül, kifogást nem fogadok el! Halló, tessék! – a szóözön vége végre ismerős volt. A vonal túloldalán Pécsi Gábor, a szervezőbizottság elnöke dirigálta fél Budakalászt.
– Halad a munka?
– Hogyne! Lassan kész a lovaspálya, a szakemberek nagyon elégedettek a talajviszo- nyokkal, amit megfelelő homokréteggel és ismétlődő locsolással tartunk ezen a szinten. Kialakítottuk az 1000 méteres futópálya nyomvonalát, ezt a kört majd háromszor teljesítik a versenyzők.

– Mi a helyzet a Budakalászi Sportcsarnokban?
– Rajtra kész. A fallabdapályákat átalakítottuk a versenyigazgatóság és az újságírók munkájának otthont adó helyiségekké. Bent a sportcsarnok küzdőtere már vívóterem, a pástokat és a találatjelzőket elhelyeztük. A légpisztolyos lövészethez használt berendezéssel mindig csak a versenynapokon kell foglalkoznunk, a szombati és vasárnapi döntőben be fogjuk őket állítani a pástok között kialakított üres helyre, a lövészet után fél órával pedig szinte nyom nélkül el is tüntetjük a gépeket onnan – mondta Pécsi büszkén, aztán némileg hangosabban kiosztott egy munkást.
– Hol is tartottunk? Ja igen, a Római-strandon a medence egyik oldalára most kerülnek fel az ideiglenes rajtkövek, a jövő heti váltóversenyekre a túloldalra is felszereljük. A mobil nézőtéren a munkálatok a vége felé járnak, több mint kétezren ülhetnek a lelátón.

– Szinte öröm előkészíteni az Eb-t…
– Ez viccnek is rossz volt… Alig találtunk például valakit, aki hajlandó volt felkúszni a sportcsarnok felső ablaksorához, feltenni a sötétítő lapokat, hogy a külső fényviszonyok ne zavarják a vívást és a lövészetet.
– Szerdán a lovak már selejteznek.
– Tízkor lóbemutató, a négylábú versenyzők egy-egy tapasztalt lovassal végigmennek a pályán. Természetesen az Eb-n induló öttusázók közül senki sem ül lóra. Pillanat… Az előbb mondtam, hogy ne ide, hanem oda! – zárta le a hányatott beszélgetést Pécsi Gábor. ---- N ---- P