Nincs régebbi, mint a tegnapi újság – tartja a mondás, és a vb-re kiküldött tudósító irul-pirul, amikor saját sorait olvassa újra a franciák első csoportmeccse, a Svájc elleni kínlódás után. Lebontják saját szobrukat, Zinedine Zidane fáradt öregember benyomását kelti. Most itt az idő, hogy fejet hajtsunk Franciaország válogatottja előtt. Hogy csinálták? Mi a titkuk? Megfejtettük.
Reuters
Ritka pillanat a franciáknál: lötyögôsebb gyakorlat a kemény, izomfeszítô edzésen ? Raymond Domenech kapitány nem kímélte sztárjait
Reuters
Ritka pillanat a franciáknál: lötyögôsebb gyakorlat a kemény, izomfeszítô edzésen ? Raymond Domenech kapitány nem kímélte sztárjait
A müncheni aréna ötödik sorából, az oldalvonaltól mintegy nyolc méterre néhány taktikai apróság, meglehet, jobban feltűnik, mint a televíziós közvetítésből. Az, hogy a franciák – de ez gyakorlatilag minden, a világbajnokságra eljutott csapat játékosairól elmondható – villámgyorsak, és tökéletesen kezelik a labdát, mondhatni munkaköri minimum. A szerdai Portugália–Franciaország elődöntőben mindkét csapat egy előretolt ékkel (Thierry Henryval, illetve Pauletával) állt fel, de amíg a portugálok gyakran egyedül hagyták a csatárt, akinek így labdát kapni sem volt esélye a Lilian Thuram, William Gallas duó fojtogató ölelésében, a francia egycsatáros játék merőben másképp festett.
Fantasztikus ritmusban futballoztak a csatárok
Véleményünk szerint ez döntötte el a 18. labdarúgó-vb második elődöntőjét. Thierry Henry mögött ugyanis Franck Ribéry jobbról, Zinedine Zidane középről, Florent Malouda pedig balról adott hathatós segítséget. Ha a franciák labdát szereztek, e trióból egyvalaki azonnal fellépett az ék mellé, és máris kétékes alakzatban támadtak. Ha a jobb oldalról hozták fel a labdát, akkor Thierry Henry abba az irányba nyitott, míg Franck Ribéry a vonal mellett maradva úgymond kihúzott egy bekket a falból; a másik oldalon pedig Florent Malouda feladata volt a négyes védőfalba belépni, így ő és két csatár várhatta a passzt, ha a középpályán áthozták a labdát a kékek. Mindeközben Zinedine Zidane úgy mozgott, hogy minél közelebb legyen Thierry Henryhoz, hogy ha ő a kapunak háttal állva kapja a mélységből felpasszolt labdát, akkor a csatár egy rövid hátrafelé küldött átadással hozhassa játékba a karmestert. A magyar edzők figyelmébe ajánljuk: döbbenetesen hatásos ez a taktikai megoldás.
Azt pedig a játékosok kedvéért tesszük hozzá, hogy mindezen hadrendbéli mozgás leírva nem nehéz ügy, de rengeteg futást kíván a labdarúgóktól. A franciák célja ugyanis az volt, hogy állandó keresztmozgásra kényszerítsék a portugál védelem tagjait, amely sorban így – főleg az idő előrehaladtával – a fáradtság miatt is kisebb-nagyobb lyukak keletkeztek. Ha e lyukakba bepasszolt labdákra a hátulról érkezők rá tudtak robbanni, mindig gólveszély adódott a kapu előtt.
Szavazás
Pokoli mennyiségű futás, hibátlan kondi
Hangsúlyozzuk újfent: ehhez pokoli mennyiségű futásra, imigyen hibátlan állóképességre van szükség. S most ismét a magyar edzőknek szól a lecke: lapunkban már beszámoltunk arról, hogy a vb előtt a francia kapitány, Raymond Domenech volt az egyetlen, aki a kifacsart sztároknak pihenő helyett alapozómunkát vezényelt, kockáztatva, hogy emiatt a csoportmecscseken bágyadtak, tompák lehetnek, ám ha – ahogy azt remélték – egy hónapig tart számukra a vb, akkor a végére kifogástalan kondícióban lesznek. Emlékezzünk csak: a harmadik csoportmeccs előtt a két négypontos együttes (Svájc és Dél-Korea) mögött két sovány ponttal reszkető franciáknak Togo ellen élet-halál harcot kellett vívniuk a továbbjutásért. És lám: a spanyolok ellen már jobban ment, a bajnokság után regenerálódó brazil gárda pedig egy erőtől duzzadó francia csapattal találta magát szembe, és nem volt ereje felpörögni ellene…
Ami tanulság még az immár az olaszok elleni vb-döntőre készülő franciák futballjában: a három, támadásokat segítő középpályás mögött Claude Makelele és Patrick Vieira végzi a kulimunkát. A két tizenhatos közötti területen bárhol indul meg az ellenfél a labdával, e két játékos egyike biztosan ott van, és a másik is érkezik mögé-mellé, a legtöbb esetben áthatolhatatlan falat képezve. Elképesztő, noha cseppet sem látványos a munkájuk, de alapkövei a francia sikereknek. A középső védőpárosról már volt szó: ott két kőszikla helyezkedik el, mégpedig hatalmas rutinnal, a szélen pedig Willy Sagnol és Eric Abidal szorgalmasan sprintel előre a vonal mellett, még több választási lehetőséget biztosítva a játékot szervezőnek – azaz, akinél a labda van. Ennyi – igaz, ezt megszervezni és megvalósítani a legnehezebb. De, amint azt a francia példa mutatja, világbajnoki döntőt ér. ---- A ---- C