Hanyatló focirégió

Rápillantva az idei világbajnokságon elődöntőbe jutott együttesek listájára, egyértelmű, hogy az öreg kontinens csapatai viszik a prímet, ám a nyugati és a keleti régió képviselői igencsak eltérő eredményeket produkáltak a németországi tornán.

Ennek kapcsán kezdtük el feltérképezni a kelet-európai futball erőviszonyait, és miközben a cikkhez mellékelt statisztikát készítettük, érdekes tendenciára lettünk figyelmesek. Tömören megfogalmazva megállapításainkat: az elmúlt néhány évben a kelet-közép-európai válogatottak teljesítménye a nagy tornákon visszaesést mutat.

Különösen szembetűnő ez a hanyatlás, ha a kilencvenes évek közepének eredményeit vesszük kiindulópontnak, az akkor elért sikerektől (bolgár negyedik helyezés a 1994-es világbajnokságon, cseh Európa-bajnoki ezüstérem 1996-ban, horvát vb-bronz 1998-ban) igencsak elmaradnak napjainkban a kelet-európai csapatok.

Nézzük a tényeket!
A most zajló világbajnokságon öt együttes képviselte a keleti blokkot a harminckettes „főtáblán”: Csehország, Horvátország, Lengyelország, Szerbia-Montenegró és Ukrajna. Lengyelország kivételével nagy reményekkel indulhattak harcba mindannyian: a cseh aranygeneráció utolsó fellépése szép eredménnyel kecsegtetett, a horvátok – az évek során legalábbis úgy tűnt – megint remek csapattá álltak össze, míg az ukránok és a szerbek a selejtezők során mutatott teljesítményükkel hívták fel magukra a figyelmet.

Küzdöttek az ukránok, de végül elvéreztek

Ehhez képest a Lajtán inneni régió egyetlen képviselőt „delegált” a legjobb tizenhat közé, de ez a túlélő csapat sem hagyott mély nyomot a szurkolókban. Ukrajna mindkét jelentős riválisa ellen sima vereséget szenvedett, 4–0-ra kikapott Spanyolországtól a csoportkörben, míg a negyeddöntőben Olaszország búcsúztatta 3–0-val. De ők legalább ott voltak a nyolc között. 2002-ben senki sem élte túl a csoportkört a kelet-európai válogatottak közül...
A cikk bevezetőjében megfogalmazott felvetésünkkel Varga Sándor FIFA-licences játékosügynök is maximálisan egyetért.

Guus Hiddink csodát tehet Oroszországban

„Az az igazság, hogy tényleg nem szerepeltek jól a kelet-európai csapatok, Ukrajna esetében ez a negyeddöntős részvétel például kimagasló eredménynek számít – mondta Varga Sándor. – Különösen, ha a nemzeti bajnokság színvonalát nézzük, amely igen messze elmarad a nyugat-európai nagy ligák nívójától. Látva Andrij Sevcsenkóék mérkőzéseit a spanyol és az olasz válogatott ellen, azt kell mondanom, hogy ez a realitás. Annak is örülnünk kell, hogy a selejtezőn ilyen jól ment a szekér, és ennyi kelet-közép-európai csapat lehetett ott a világbajnokságon. Jelen pillanatban úgy látom, hogy az ukrán labdarúgástól nagy eredmény lenne, ha a válogatott kijutna a kétezer-tízes világbajnokságra. Viszont említsünk meg pozitív példát is: az orosz bajnokság egyre erősebb, sok pénz van benne, remek szakembereket és játékosokat szerződtetnek a klubok. Meggyőződésem, hogy ebből az orosz válogatott is profitál majd, és Guus Hiddink kapitánysága alatt néhány éven belül a keleti blokk legerősebb együttesévé nőheti ki magát.”

A visszaesés okait tovább boncolgatva látjuk, hogy nemcsak szakmai, hanem társadalmi jellegű problémák is magyarázzák a negatív tendenciát.
„Fontos tudni, hogy a rendszerváltozás, a nagy államok – Szovjetunió, Jugoszlávia – felbomlása eléggé megviselte a labdarúgást is, főleg az utánpótlás-nevelés és a nemzeti bajnokságok rendszere sínylette meg a politikai, gazdasági átalakulásokat Európa keleti felén. Azok az országok, amelyek sok játékost adtak már a kilencvenes évek elején is a külföldi klubokba, még tartották magukat egy ideig, amelyek viszont nem, ott folyamatosan érződik ez a hanyatlás” – reagált felvetésünkre Bicskei Bertalan, az MLSZ szakmai igazgatója, az Újpest vezetőedzője, majd hozzátette: – Szerintem egyébként nem okoztak csalódást a kelet-európai csapatok. Nézzük például a lengyeleket és a cseheket, egyikük sem játszott rosszul, de ezúttal voltak náluk jobb válogatottak a csoportban. Meglátásom szerint a kelet-közép-európai futball fejlődik, a kisebb – például kaukázusi – tagállamok is egyre jobbak, hamarosan ezek a válogatottak is nagyobb meglepetést szerezhetnek a fontosabb tornák kvalifikációs küzdelmeiben.”

A nagy bajnokságokban edződik az új generáció

Ezeken a magyarázatokon kívül még egy tényezőt kell megemlítenünk. A kelet-európai országok viszonylag koros csapatokkal képviseltették magukat a világbajnokságon, a cseh és a horvát keret átlagéletkora is 28 év felett volt, Pavel Nedvedék alkották a torna harmadik legidősebb együttesét. Bár az igaz, hogy az életkor és az elért eredmény között nincs feltétlenül egyenes összefüggés – a 29,12 év átlagéletkorú francia gárda már a döntőig menetelt –, ettől függetlenül nagyon úgy tűnik, hogy az ősszel már a legtöbb kelet-európai válogatott igencsak megfiatalított, átalakított kerettel vág neki az Európa-bajnoki selejtezősorozatnak.

Bár kerestük, egyetlen kérdésre ez idáig nem találtunk választ. Feltevésünk szerint az emlékezetes Bosman-ügy és annak kiterjesztése (Kolpak-ügy, Malaja-ügy) mindenképpen a keleti régió megerősödését vetíti előre. A jogi szabályozás megváltozásával az eddiginél is több kelet-európai labdarúgó játszhat a nagy külföldi bajnokságokban, szerepelhet a Bajnokok Ligájában, azaz fejlődhet nagyságrendekkel jobban, mint hazai környezetben.
A tények azt mutatják, hogy ez a hatás eddig még nem érezhető a nemzetközi labdarúgásban.
De valószínűleg mindez már csak idő kérdése.




VilágbajnokságokEurópa-bajnokságok