Imádnivaló lett az olasz foci

„Nincsenek kétségeim, hajrá Olaszország!” – Diego Armando Maradona, a Napoli egykori argentin világsztárja a RAI Radio Anc’hio olasz rádiónak nyilatkozva hétfőn elmondta, hogy hazája válogatottjának kiesése után a squadra azzurráért szorít.

Persze nemcsak Maradona állt a kékek mellé, hanem saját szurkolóik is: a világbajnokság előtt még meglehetősen szkeptikus drukkereket egyre jobban érdekli a vb, az ukránok ellen 3–0-ra megnyert negyeddöntőt követően olyan sokan ünnepeltek a nagyvárosok (főleg Róma) utcáin, mint az 1990-es (hazai rendezésű) tornán a győztes mecscsek után.

A lelkesedés az olaszok vasárnap délutáni edzésén is érződött: Marcello Lippi szövetségi kapitány zárt kapuk mögött akart gyakorolni, de olyan sok szurkoló gyűlt össze a duisburgi edzőtábor kapujánál, hogy végül a mester beadta a derekát, és hagyta, hogy a drukkerek ellepjék a lelátókat. (Az egyik tifoso még a pályára is berohant, és nekiállt passzolgatni Demetrio Albertinivel, a Milan és a válogatott volt középpályásával, az olasz szövetség ideiglenesen megbízott alelnökével.) Lippi egyébként jó szokásának megfelelően nem árulta el, kikből áll majd a kezdőcsapat, így – olasz kollégáinkhoz hasonlóan – mi is csak tippelünk. Az biztos, hogy Daniele De Rossi eltiltásából még hátravan egy meccs, így a Roma középpályása csak a hét végi helyosztón léphet pályára. Ugyancsak a középpályát érinti, hogy Mauro German Camoranesi a vártnál lassabban heveri ki az ukránok elleni negyeddöntőn Andrij Sevcsenkótól kapott rúgását. A Juve középpályására nagy szükség lenne, mert neki kellene szembeszállnia Lahmmal, és ha nem vállalja a játékot, akkor Lippi alapvető változtatásokra kényszerül: ebben az esetben Simone Perrotta lenne a jobb oldali középpályás, mögötte Massimo Oddo a jobbhátvéd, így Gianluca Zambrotta visszamehetne a balhátvéd posztjára. A védelemben Alessandro Nesta ágyéksérülése szépen gyógyul, de valószínűleg a kispadon kezd, azaz a 99. válogatott fellépésére készülő csapatkapitány, Fabio Cannavaro mellett az eltiltását letöltő Marco Materazzi lesz a másik középhátvéd.

Egy biztos: akárhogy áll fel a védelem, ezen a vébén szinte lehetetlen gólt lőni az olaszoknak: az eddigi öt meccsen ez csak Cristian Zaccardónak sikerült, aki az amerikaiak elleni csoportmérkőzésen talált saját kapujába.

„Nem az én érdemem, hogy kevés gólt kapunk, hanem a védelemé, sőt az egész csapaté – fejtette ki Gianluigi Buffon, az együttes kapusa. – A németeket pedig úgy tudjuk megverni, ha elfelejtjük, hogy márciusban négy egyre elkalapáltuk őket, és ha nem elégszünk meg azzal, hogy bejutottunk a világ négy legerősebb csapata közé. Ez az elődöntő nem végállomás, hanem kezdőpont kell hogy legyen.”

Az igazi kérdés természetesen ismét a csatársorral kapcsolatos: Francesco Totti és Luca Toni helye biztosnak tekinthető, de csak kedden derül ki, hogy Alberto Gilardino ott lesz-e mellettük harmadik támadóként a pályán, vagy inkább négy középpályást látunk.

A politika és a pénzvilág viszont máris felsorakozott a squadra azzurra mögött: a szponzorok bejelentették, hogy négymillió euróval megfejelik a vb-címért járó prémiumot, Romano Prodi kormányfő pedig közölte, hogy kedden ott lesz Dortmundban – s nem elsősorban azért, hogy találkozzon az őt meghívó Angela Merkel német kancellárral.

---- Az olasz és a német (vagy NSZK-beli) válogatott eddig négyszer találkozott egymással világbajnokságon, és a squadra azzurra még sohasem kapott ki.
Első meccsükre az 1962-es chilei vb-n került sor, a jelentések szerint a csoportban meglehetősen unalmas, gól nélküli kilencven percet látott a 66 000 néző.
Annál emlékezetesebb volt az 1970-es vb-elődöntő, amely sokak szerint minden idők legjobb futballmérkőzése volt. A rendes játékidő végén 1–1-re álltak a csapatok, a roppant fordulatos hosszabbításban az olaszok 4–3-ra diadalmaskodtak.

A következő találkozó ismét 0–0-ra végződött a 1978-as világbajnokság középdöntő-csoportjában (a jelszó itt is az volt, mint 1962-ben: ne bántsuk egymást!).
Ezután újabb fantasztikus meccs következett: a 1982-es világbajnokság döntője. Az olaszok az első félidőben Antonio Cabrini révén kihagytak egy tizenegyest, de szünet után Paolo Rossi megszerezte számukra a vezetést, amit később Marco Tardelli és Alessandro Altobelli növelt, míg a 3–1-es végeredményt Paul Breitner állította be.

Ha a mostani német–olasz elődöntő a hosszabbításban sem hoz döntést, akkor jönnek a tizenegyesek, amelyeket a két gárda igen vegyes érzelmekkel vár. A németek eddig négyszer vívtak tizenegyespárbajt vb-ken, és négyszer továbbjutottak, sőt Uli Stielike 1982-es próbálkozását leszámítva mindig minden német játékos betalált! Ezzel szemben az olaszok háromból háromszor elbuktak… ---- A dortmundi elődöntő játékvezetője, a mexikói Benito Archundia számára a világbajnokságon a keddi lesz az ötödik találkozó, amelyre a FIFA játékvezetői bizottságától bizalmat kap, ez a maga nemében világcsúcs, hiszen korábban még senki sem vezetett négy mérkőzésnél többet egy tornán. A döntés azért is meglepő, mert a negyvenesztendős közép-amerikai a Franciaország–Dél-Korea csoportmérkőzésen érvénytelenítette Patrick Vieira teljesen szabályos fejes gólját, amely után a dél-koreai kapus csak a gólvonal mögül tudta kiütni a labdát. Az említett – korántsem elhanyagolható – hibán kívül egyébként viszonylag jól bíráskodott a mindössze százhetven centiméterre nőtt játékvezető: lapunk a Csehország– Olaszország mérkőzésen 8-as, a Brazília–Horvátország találkozón és a Svájc–Ukrajna nyolcaddöntőn pedig 9-es osztályzattal értékelte a teljesítményét. Benito Archundia eddigi négy meccsén tizenegy sárga és egy piros lapot osztott ki a játékosoknak, utóbbit a cseh Jan Polák kapta, teljes joggal. A kedd este pályára lépő csapatok számára még eléggé ismeretlen a civilben ügyvédként és közgazdászként dolgozó bíró, az érintett válogatottak közül csupán az olaszoknak lehet halvány – cseppet sem kellemes – emlékük róla: a mexikói vezette a 2004-es athéni olimpián az Olaszország– Argentína mérkőzést, amelyen az olaszok végül súlyos, 3–0-s vereséget szenvedtek.