A brazil, akinek bűnhődnie kell

– Mekkora a csalódás?
– Mérhetetlen, rettenetesen szomorú vagyok, de nem csak én, a küldöttség valamennyi tagja – mondta Carlos Alberto Parreira.

– Nem mindenkin látszik…
– Hallottam már ezt a feltevést, és visszautasítom. Én láttam a srácok arcát az öltözőben, én tudom, micsoda kín, szenvedés volt nekik ez a kudarc.

– Lebecsülték volna a francia csapatot? A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is roppant zavarodottnak tűnt, ellentmondott önmagának...
– Szó sincs arról, hogy lebecsültük volna a franciákat. Tudtuk, hogy Zinedine Zidane személyében az utóbbi évtized talán legkiemelkedőbb játékosa irányítja az ellenfelet. A Real Madridot képviselő Roberto Carlos, Ronaldo, Cicinho, Robinho tisztában volt vele, kicsoda „Zizou”, ráadásul a spanyol csapatot az idén tavasszal a Bajnokok Ligájában Thierry Henry gólja ütötte el a továbbjutástól az Arsenal ellen – ép eszű ember nem hiheti, hogy lebecsültük volna a franciákat. Címvédőként, esélyesként nem voltunk rá felkészülve, hogy a legjobb négy közé sem jutunk be. Sajnos egy szélről elvégzett szabadrúgásnál elkövetett figyelmetlenség a vesztünket okozta.

– Brazília a kapott góltól megzavarodik? Miért nem rúg annyit, amennyit kell?
– Ezúttal nem sikerült, hiába próbáltunk a szárnyakon a védelem mögé kerülni, helyzeteket kialakítani, de immár mindegy is: a kiesés tényével, bármilyen rettenetesen fájó is, szembe kell néznünk.

– Ezt a kérdést már feltették önnek, de nem lehet elégszer megismételni: megváltoztatta az összeállítást a negyeddöntőre. Nem gondolja, hogy ez súlyos hiba volt?
– Teoretikus azzal foglalkozni, hogy más csapattal nyertünk volna. Amikor hármat cseréltünk, akkor sem volt olyan a játék képe, amely miatt azt kellett volna hinnem, azzal a tizeneggyel kellett volna kezdenünk. Kár ezzel foglalkozni, kiestünk, a felelősség az enyém, edzőként ez természetes.

– A vb alatt egyetlenegyszer sem volt meggyőző a csapata: ennek mi az oka?
– A fárasztó bajnoki, valamint kupaidény és a világbajnokság között nem volt elegendő idő a regenerálódásra.

– Jürgen Klinsmann alig adott pihenőt, hajtotta, terhelte tanítványait. Lám, a németek kitűnő erőben és a négy között vannak!
– Nem hinném, hogy ésszerű megoldás lenne a kifacsart klaszszisokat agyonedzeni, bárhogy is hisszük, hogy az eredmény mindig mindent megmagyaráz. A legmagasabb technikai színvonalon lévő játékosok vannak a keretünkben, mégsem tudtunk gólt rúgni. Ennek az okait kell kideríteni. Elfogadom, hogy fizikai téren adódtak hiányosságaink.

– Aki nem nyert világbajnokságot Brazíliával, nem maradhatott a posztján.
– Ingatag munkakör ez, tudom. Azt a feladatot vállaltam, hogy legalább a döntőig viszem a gárdát, de ez nem sikerült. Nem az én döntésem, hogy ezután maradhatok-e a helyemen. Leülünk a szövetség illetékeseivel, megbeszéljük, mi legyen. Új csapatot kell építeni, ez nyilvánvaló. Felkészültem arra, hogy ezt az újjáépítést nem én vezénylem majd.

– Dél-Amerika nem képviseli magát a négy között, ön szerint miért?
– Mert Németország legyőzte Argentínát, Franciaország pedig Brazíliát. Ez a válasz. Színesebb futballt játszottunk mi és az argentin csapat, mint némely elődöntős gárda, de ez a játék eredményre megy. Sajnálom, hogy ez a világbajnokság immár Európa-bajnokság lett, és ott, érthető okokból, nekünk, braziloknak sohasem termett babér.