Tíz oroszlán kevés volt

Miközben a gelsenkircheni aréna lelátóján csaknem negyvenezer drukker küszködött a könnyeivel, a játékosok közül Rio Ferdinand a gyepre borulva zokogott, míg John Terry David Beckham vállán sírta el bánatát. A csapatkapitány addigra már túl volt a sokkon: ő akkor törölte szemét hosszú ujjú dresszébe, amikor az 52. percben kénytelen volt lesántikálni a pályáról, miután Nuno Valente úgy rálépett a jobb bokájára, hogy az angol csapatkapitánynak nem maradt más választása: cserét kellett kérnie.

Frank Lampardot talán még a többieknél is jobban megviselte a kiesés: a középpályás többször is elsírta magát a mérkőzés után. Nagy bánata érthető: az ő tizenegyesét is hárította Ricardo.

„Az életben nem éreztem olyan rosszul magam, mint szombat este – árulta el a vasárnapi hazaindulás előtt a vb-n formán kívül játszó Lampard. – Még most is nehéz róla beszélnem… A világbajnokság előtt azt hittem, eljött végre a mi időnk, megszerezzük a trófeát, de ismét üres kézzel térünk vissza Angliába. Holott a torna során talán a portugálok ellen futballoztunk a legjobban, még emberhátrányban is mentünk előre, hogy megszerezzük a győztes gólt, eszünkben sem volt tizenegyesekre játszani. Rettentően sajnálom, hogy én is elhibáztam a magam kísérletét, remélem, idővel megbocsátják nekem a szurkolók.”

Apropó, büntetők! A hírek szerint nem akadt olyan edzés az elmúlt hetekben, amelyen Steven Gerrardék ne gyakorolták volna a tizenegyeseket. Akik szemtanúként részt vettek ezeken a foglalkozásokon (elsősorban a szigetországi újságírók), állítják: rendre pontosan céloztak a labdarúgók.

„Más a tréningen odaállni, és tét nélkül kapura rugdosni, s megint más rettentően kemény világbajnoki negyeddöntő végén tizenegyest lőni” – intézte el ezt egy mondattal Ashley Cole. Hogy valójábban milyen érzés, azt nem tudhatja, hiszen a balhátvédre már nem került sor.

A negyedórán át a kezdőkörben vigaszt kereső, majd egy tiszteletkört „sétáló” csapatukat a fájdalmas búcsú ellenére éltető drukkerek külön elismerésben részesítették az angolok egyetlen tizenegyest értékesítő játékosát: „There’s only one Owen Hargreaves”, azaz „Csak egy Owen Hargreaves van” – énekelték, hogy aztán a társait is vastapssal kísérjék az öltözőbe. Még Wayne Rooneyt sem bántották – pedig bánthatták volna…

A támadó tudniillik olyan bután állíttatta ki magát, hogy nyomban kiderült: bokszolói múltjából fakadóan nem teljesen tiszta a feje. A Németországban a válogatott rendelkezésére bocsátott autóbuszon a következő felirat virít(ott): „One nation, one trophy, eleven lions”, vagyis: „Egy nemzet, egy trófea, tizenegy oroszlán”. Miután a 62. percben Rooney csúnyán beletalpalt Ricardo Carvalhóba, az „eleven”-t át lehetett volna javítani „ten”-re; a pályán brusztoló tíz, no meg a kispadon helyet foglalók becsületére váljon, utólag egyikük sem kente a szabálykönyvet nyilván sosem olvasó csatárra a kiesést. A kezdés előtti pillanatokban még Wayne barátjával ölelkező, 62 perccel később viszont már a kiállítást a leghevesebben reklamáló manchesteri csapattárs, Cristiano Ronaldo kapcsán azért megemlítették: ilyet azért nem illik tenni, kíváncsian várják, mi lesz a United első nyári edzésén…

Rooneyra visszatérve: a negyeddöntőt élete meccseként vezette fel a két évvel ezelőtti kontinensviadalon a portugálok elleni negyeddöntőben sérülés miatt a pályáról lekéredzkedő, a végül tizenegyesekkel továbbjutó házigazdák örömünnepét a vonalon kívülről végigszenvedő támadó. Ha így vesszük, jó jósnak bizonyult: ezt a mérkőzést, amíg él, nem feledi.

Bár ne feledjük: Rooneyról van szó… ---- R ---- &