Ronaldinho: csőd!

„Fásult, ötlettelen, határozatlan és gyatra: így fest Ronaldinho portréja a németországi világbajnokságon mutatott produkciója alapján” – értékelte a torna legfényesebb csillagának remélt játékos szereplését az O Estado de Sao Paulo című lap. A brazil közvélemény ostorcsapásai most – Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány mellett – elsősorban a Barcelona sztárját érik, aki egyáltalán nem tudott megfelelni a vele szemben támasztott követelménynek.

Hazája vezető lapjai, véleményformáló orgánumai az elvesztett negyeddöntő után keményen bírálják a karmesteri szerepében csődöt mondó Ronaldinhót. A franciák elleni teljesítményével kapcsolatban talán az idézett lap újságírója járt legközelebb az igazsághoz, amikor a következőképpen írta le a látottakat: „Ronaldinho nagyon rosszul játszott, nem cselezett, nem lőtt kapura, pontatlanul passzolt, és egy pillanatra sem játszott olyan felelősséggel, ahogy elvárható lett volna tőle.”

A Barcelonában fantasztikus idényt záró középpályástól hiába várták a brazil válogatott szurkolói a trükköket, a váratlan megoldásokat, a remekbe szabott átadásokat, Ronaldinho meccsről meccsre csak szenvedett, nem tudta átlépni saját árnyékát. Az öt mérkőzés során egy-egy felvillanásával azért jelezte, hogy nem felejtett el focizni, de összességében óriási csalódást keltett rajongóiban. Pedig „Ronnie” mindent megpróbált: a franciák ellen még egy pántot is húzott a fejére, hátha attól megjön az ereje, amikor aztán látta, hogy nincs változás, a szünet után levette a fejéről, ám a pályán jobbára csak görcsösen kínlódó játékoson nem segített semmi.

A 2002-es világbajnoki címben döntő érdemeket szerző, ám az idén leginkább csak a brazil csapat lefulladt motorjának nevezhető futballista a válogatott kudarcát sajnálja leginkább, noha ő maga is vitathatatlan szerepet játszott benne.

„Nem tudom szavakba önteni a csalódottságot, amelyet érzek – mondta a kiesés után a brazil tízes. – Hatalmas szomorúság ez nekünk, újra padlót fogni azután, hogy az elmúlt években természetesnek vettük a sikereket. Amikor hozzászoksz a győzelemhez, aztán hirtelen kapsz egy pofont, az különösen fájó tud lenni. Pedig én tényleg bíztam benne, hogy Brazíliát világbajnoki győzelemmel ajándékozzuk meg.”

Arra nem tért ki nyilatkozatában Ronaldinho, hogy a franciák ellen mutatott enervált, gyenge futballal miként képzelte megnyerni a tornát, a sztárok fáradtságát látva azonban okkal tehetjük fel a kérdést: vajon tényleg csak a futballisták ludasak a gyenge szereplésben? Egyes elemzők állítják, a brazil csapat az európai elitbajnokságok zsúfolt programjának és az öreg kontinensen légióskodó sztárok túlhajszoltságának lett az áldozata. Ezzel kapcsolatban csak annyit: Ronaldinho a 2005–2006-os idényben a klubcsapatában és a válogatottban összesen ötvenegy mérkőzést játszott, vagyis kéthetente átlagban majdnem hármat. Ilyen megterhelés mellett nem csoda, hogy az év végére elfogyott az erő, az meg már a braziloknak (és a szép futball kedvelőinek) külön balszerencséjük, hogy a zseniális lábak fáradtsága éppen a világbajnokságon ütközött ki.

---- A ---- A