A király már döntött

A szombat esti mérkőzés hőse minden kétséget kizáróan Zinedine Zidane volt. Remekül mozgatta a francia válogatottat, zseniális megoldásokkal vétette észre magát a középpályán, gólpasszt adott Thierry Henrynak. Mindössze három rossz átadása volt kilencvenhárom perc alatt. Úgy bánt a labdával, hogy azt öröm volt nézni, az elkényeztetett brazil szurkolók is őrjöngtek a parádés futballja láttán.

Aki követte Zinedine Zidane pályafutását, és visszagondolt – a Real Madridban – az elmúlt két évben látott Zizoura, az minden bizonnyal nem hitt a szemének. De az igazi klasszis ismérve az, hogy a nagy meccsekre összeszedi magát. Így volt ez most Frankfurtban, a harmincnegyedik életévét a Togo elleni mérkőzés napján (azaz június 23-án) betöltő Zizou százhatodik válogatott mérkőzésén régi önmagát idézte. Látszott rajta, hogy örömmel játszik, olyan remekül érezte magát, hogy alig akart lejönni a gyepről.

„Régen élveztem ennyire futballmeccset, szinte sajnálom, hogy lefújta a bíró – mondta. – Csak egy nagy mérkőzésre volt szükségünk ahhoz, hogy egymásra találjunk, és íme, megtörtént! Tudtuk, csak az a lényeg, hogy fizikailag felkészültek, fittek legyünk, a többi majd jön magától. A tudással ugyanis sohasem volt baj. Most a kondi is rendben volt. Igazi csapatként küzdöttünk, s most már nem akarunk megállni félúton. Két mérkőzés hátra van még a pályafutásomból. Most minden annyira szép, hogy dramaturgiailag is ide kívánkozik az aranyérem.”

A francia klasszis emberi nagyságát bizonyítja, hogy a mérkőzés végén odament fiatal madridi csapattársaihoz, és Cicinhót, valamint Robinhót is egy-egy jó szóval vigasztalta, együttérzően megpaskolta őket. A mérkőzés alatt is jó barátként viselkedett klubtársaival, többek között ennek is volt köszönhető, hogy a nagy tét ellenére nem szabadultak el az indulatok a pályán.

Zinedine Zidane ismét megerősítette, hogy bármennyire jól megy most neki a futball, nem másítja meg elhatározását, és a világbajnokság után bejezi pályafutását. Már most sokan vannak, akik a folytatásra ösztönöznék – Franz Beckenbauer például így nyilatkozott a lefújás után: „Azon morfondíroztam, hogy Zinedine Zidane vajon miért akarja befejezni pályafutását? Ha ilyen jól megy neki a játék, folytatnia kellene még a futballt.”

Nem valószínű azonban, hogy 1998 aranylabdása meggondolná magát. Hiszen harmincnégy évesen már nem mindegy, hogy egy-egy igazi tétmérkőzésen kell vezéregyéniséghez méltóan teljesítenie vagy hétről hétre kell húzni egy csapat szekerét. Zizou az utóbbihoz már fáradtnak érzi magát, viszont a kékekkel két tétmérkőzés még előtte áll. Igazán remek lehetőség egy páratlan karrier emlékezetes befejezésére.

A negyeddöntőben lefocizta Ronaldót



Bár nem futballoztak közvetlenül egymás ellen, mégiscsak találkoztak a pályán egy parádés „esernyő” erejéig – azt Zinedine Zidane adta Ronaldónak. A Real Madrid két galaktikusa az 1998-as világbajnoki döntő után nyolc évvel ismét hőse lett a két csapat összecsapásának – Zizou a boldog, Ronaldo a tragikus hőse. A statisztikai adatok meghökkentőek.

Szemben Zinedine Zidane-nal, aki a vb után mindenképpen visszavonul, Ronaldo hallani sem akar a válogatottól való búcsúról annak ellenére, hogy még a világbajnokság előtt arról beszélt, most már jöjjenek a fiatalok: „Huszonkilenc esztendős vagyok, miért mondanék le az arany-zöld mezről? Ha hívnak, ezután is szívesen jövök. Mindig Brazília rendelkezésére állok.”

Ronaldo 97 alkalommal játszott a válogatottban, és 62 gólt szerzett, 15, vb-n szerzett góllal ő minden idők legeredményesebb világbajnoki fellépője. ---- A ---- H