Üresen áll a fellegvár

A történet 1945. június 17-én kezdődött. Akkor játszotta első hivatalos mérkőzését a Diósgyőri Vasasnak elnevezett együttes, amely az Egri MADISZ hölgyeit verte meg barátságos találkozón 13–7-re. Nemsokára, 1946. szeptember 29-én már élvonalbeli összecsapást játszottak a borsodi nők a Postás ellenében, és újoncként nyolcadikok lettek a 14 csapatos bajnokságban. A későbbi kiesést és az osztályok közötti ingázást követően 1955-ben már Magyarország hatodik legjobb klubjának mondhatta magát a Diósgyőri Vasas, amely akkorra válogatott játékosokkal is büszkélkedhetett Kamarás Istvánné, Kalo Mária és Kalo Ilona személyében. A Kamarás István edzősködéséhez köthető első nagy sikerkorszak legszebb eredményét az 1958–59-es évadban elnyert bronzérem jelentette az immár Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körként szereplő társulat számára.

Így lett a DVTK-ból királyi gárda

Az újbóli felemelkedés ismét egy karizmatikus edzőnek volt köszönhető, mégpedig a máig is a szakmában dolgozó, jelenleg Kecskeméten tevékenykedő Király Sándornak. Az 1980-ban két olimpikont – ki ne emlékezne Miskolcon a régiek közül Medgyesi Juditra és Winter Ilonára – adó csapat kisvártatva az alsóházban találta magát, és a 12. helyen végzett, amikor a következő idényben színre lépett Király. Az ő irányítása alatt szerződtetett első ízben idegenlégiósokat a Diósgyőr, akiknek vezérletével megindult a szekér. Az 1991–92-es szezon eredményességi csúcsot hozott: a PVSK-Co-Order mögött második lett a piros-fehér gárda, amely 1991. november elsején kivált a DVTK-ból, mert 17 magánszemély megalapította a Diósgyőri Kosárlabda Sport Klubot. Amely ugyebár máig is létezik, noha nem sok hiányzott ahhoz, hogy az idén teljesen ellehetetlenüljön...

Jöttek az érmek, és jöttek a nézők

No de ne szaladjunk ennyire előre, mert sok szép eredmény felett siklanánk át, ha átugornánk másfél évtizedet. Király Sándor regnálásához további két bajnoki ezüst és ugyanennyi bronz köthető, illetve a kupaduplázás. 1993-ban és 1994-ben a diósgyőriek nyerték meg a Magyar Kupát, akik akkor már honi és külföldi klasszisok egész sorát vonultatták fel, és rendre telt ház előtt játszottak a 3000 férőhelyes Városi Sportcsarnokban. Csak a bajnokság megnyerése nem sikerült ebben az érában, amelynek biztos hátterét az azóta örökös tiszteletbeli elnöknek megválasztott Boros Árpád teremtette meg. A tündöklést ha nem is bukás, de visszaesés követte, és bár az ellenfelek továbbra sem mehettek biztosra a borsodi megyeszékhelyen, elmaradtak az érmek. Aztán lassacskán a nézők is.

Sikerek helyett edzőváltásokról, botrányokról szóltak a hírek az ezredforduló tájékán, és a BorsodChem kiszállása után a pénzhiány is állandósult. Az egymást sűrűn váltogató vezetők nem, vagy csak ideig-óráig tudtak úrrá lenni a gondokon, mígnem tavaly tavasszal megcsillant egy reménysugár: rendeződni látszottak a viszonyok, és ezt az immár Tapodi Péter vezette együttes egy kupaezüsttel és egy bajnoki bronzzal hálálta meg. Ám a megnyugvás nem tartott sokáig, mert a jól induló 2005–2006-os idény kellős közepén öncsődöt jelentett a legfőbb támogató, hosszú hetekre eltűnt a főtulajdonos, és egyre mélyebbre süllyedt az adósságcsapdába a patinás Diósgyőr. Három külföldi kosarashölgy, Ana Jokovics, Biljana Pavicsevics és Daliborka Vilipics már menet közben elhagyta a süllyedő hajót...

Mentőöv az utolsó (utáni?) pillanatban

Még a visszalépés is szóba került, de végül becsülettel végigjátszotta az évadot a DKSK mellett kitartó, mindössze hét felnőtt játékos, akik az utolsó mérkőzés után szétszéledtek: Ambrus Erzsébet és Fodor Csilla befejezte pályafutását, Angela Djelmis a BSE-ben folytatja, Englert Orsolya a franciaországi Arras-ba szerződött, Fürész Emőke szegedi lett, Dagmar Imbergerová hazatért Szlovákiába, Keller Annamária pedig Pécsre ment. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban dobott mentőövet a piros-fehéreknek az új többségi tulajdonos, az Internetes Média Kft., amely egy héttel a bajnokságba való nevezési határidő előtt vásárolta meg az együttest működtető DKSK Sport Marketing Szolgáltató Kft. 88 százalékát. Ám heppiendnél még mindig nem tart a történet, mivel semmi garancia sincs arra, hogy a liga el is fogadja a benyújtott dokumentumokat, amelyeken minden bizonnyal csak úgy röpködnek a mínuszok.

Mindenesetre, ha megkapja a rajtengedélyt, mostantól DKSK-Miskolc-Oldies Rádió néven szerepel a csapat, amelynek jelenleg csupán edzője van Tapodi Péter személyében, profi játékosa viszont egy darab sincs. ---- H ---- &