Focisulit tartottak a már leírt olaszok

Az olaszok az 1982-es világbajnokság óta minden vb-t a spanyolországi tornával hasonlítanak össze, abban reménykedve, hogy a squadra azzurra megismétli akkori eredményét. (A háromszoros világbajnok olaszok 1982-ben nyertek legutóbb vb-aranyat.) A párhuzamkeresés ezúttal sem maradt el: jó jelnek tekintették, hogy a gárda a vb előtt ikszelt Svájccal, ugyanis anno a Bearzot-féle legénység is 1–1-et játszott a rajtot megelőzően a helvétekkel.

Akkor a csoportban egy európai (Lengyelország), egy afrikai (Kamerun) és egy amerikai (Peru) ellenfele volt a válogatottnak, akárcsak most (Csehország, Ghána, Egyesült Államok). A legfontosabbnak tűnő hasonlóság azonban az: ahogy akkor, most is van egy csatár, aki az első négy mecs-csen nem szerzett gólt, majd az ötödiken beindult. Akkor Paolo Rossinak hívták a gólvadászt, s Enzo Bearzot szövetségi kapitány olyannyira bízott benne, hogy rendre a kezdőcsapatban szerepeltette, pedig a Juventus támadója – akinek a vb előtt két hónappal járt le a totóbotrányban játszott szerepe miatt kirótt kétéves eltiltása! – sokáig nemhogy gólt nem szerzett, még helyzetbe sem nagyon került. Aztán a brazilok elleni középdöntőben emlékezetes mesterhármasával egymaga döntötte el a meccset, majd a lengyelek elleni elődöntőben két gólt szerzett, a nyugatnémetek elleni fináléban pedig ő jegyezte a mindennél fontosabb első találatot. Vb-aranyérmes és gólkirály lett, s az egész világ Pablitónak hívta.

A góltalanság ellenére is megvolt a bizalom

Most hasonló utat járhat be Luca Toni: ő ugyan nem eltiltásból jön, hanem pályafutása legjobb (31 bajnoki gólos) idényéből, ám a szövetségi kapitány bizalma ellenére az első négy vb-meccsen nem szerzett gólt – igaz, az egyik meccsen nem is lépett pályára. Marcello Lippi ennek ellenére töretlenül hitt benne, az ukránok ellen megint a kezdőcsapatba jelölte, és a Fiorentina gólzsákja végre beindult: két góljával döntő érdemei voltak az olaszok fölényes sikerében, így megerősödött önbizalommal vághat neki a németek elleni elődöntőnek.

„A keretből már csak én voltam adós a jó teljesítménnyel ezen a vébén, de végre beindultam, és remélem, hogy már nem is állok meg – mosolygott a csatár. – Nagyon fontos volt, hogy végig élveztem Lippi mester bizalmát, neki köszönhetem, hogy most itt vagyok. Paolo Rossi? Remélem, hogy meg tudom ismételni az ő produkcióját, mert az azt jelentené, hogy nagyon messzire jutunk.”

Luca Toni mellett Gianluca Zambrotta volt a mérkőzés hőse, aki nagyszerűen játszott: egy gól, egy gólpassz, illetve egy, a gólvonalról történő mentés érdemel nála kalapemelést.

Na de ki is az a Gianluca Zambrotta?

Gianluca Pessotto, a Juventus csapatából kirobbanthatatlan balhátvéd négy évvel ezelőtt súlyos sérülést szenvedett. Az egyetlen alternatíva a pótlására Zambrotta, a remek középpályás hátvédsorba állítása volt. A másik Gianluca zokszó nélkül elvállalta a feladatot, miként azt is, hogy pénteken Ukrajna ellen jobbhátvédet játsszon. A csapatszellem és a játékostársi szeretet megtestesítője élete nagy meccsét játszotta a világbajnoki negyeddöntőben.

Az első gólt ő maga lőtte Sovkovszkij kapujába – jó, nem volt cunamierejű bomba, az ukrán kapus egy kicsit benne is volt a gólban… –, majd a harmadik gól előtt ő varázsolta Luca Toni lábára a labdát. Azt követően, hogy áthámozta magát két ukrán védőn.

„Zambro” korántsem a favágó védő kategóriájába tartozik. 1999-ben nem kevesebb mint 16 millió eurót fizetett érte a Juve a Barinak. Ugyanabban az évben Dino Zoff is meghívta őt a válogatottba. A 2000-es Eb-n nem volt szerencséje: az elődöntőben, Hollandia ellen megkapta profi pályafutása első s ez ideig egyetlen piros lapját, röpke fél óra után. Így a Franciaország elleni a döntőben már nem játszhatott. Szerepelt viszont a 2002-es világbajnokságon és a 2004-es Eb-n. ---- Nagy hallgatások Zinedine Zidane-nal

Odahaza, Comóban Alberto Zambrottának, Gianluca édesapjának hatalmas videotékája van, benne a fia valamennyi mérkőzésének felvételével. A kedvenc az Alebbio–Villa Romano összecsapás. Hogy senki sem hallott még a két csapatról? Persze, hiszen Gianluca nyolcéves volt, amikor az Alebbio színeiben játszott. A jobb szélen kapott labdát, befelé cselezett két védő között, majd ballal hatalmas gólt lőtt.

„Ugyanúgy, mint az ukránok ellen” – idézte fel Alberto papa a 21 évvel ezelőtti mérkőzést.

A kis Gianluca bálványa Roberto Baggio volt – aki fénykorát a Juventusban töltötte. Nem csoda, hogy a gyerek is Juve-drukker lett. Majd a Juve játékosa is. Edzőtáborok, külföldi túrák alkalmával mindig együtt lakott Zinedine Zidane-nal.

„Hangulatos együttlétek voltak. Egyikünk sem szólt egy szót sem, mi vagyunk a földkerekség két, legszűkszavúbb fickója. De szavak nélkül is remekül megértettük egymást.”

Később Pessottóval is. Olyannyira, hogy szinte ikrek lettek, olyan ikrek, akiknek azonos a keresztnevük.

Torinói utazás a beteg baráthoz

Pesso és Zambro. Reana és Valentina. A két feleség is jó barátságba került, amikor Zambrottáék Torinóba jöttek, Reana mutatta meg Valentinának a csodás piemontei várost.

Amikor a minap híre ment Pessotto balesetének (halálugrásának?), Zambrotta és Alessandro Del Piero a düsseldorfi reptérről azonnal Torinóba utazott, hogy vigaszt nyújtsanak Reanának. „Pessóval” nem tudtak beszélni, csak az orvosokkal. De legalább a közelében lehettek.

Zambrotta megszállottként tért vissza Duisburgba, az olasz edzőtáborba. És pénteken, Ukrajna ellen is megszállottként játszott. A testvéréért futballozott. És a meccs végén ő is fogta azt a zöld-fehér-piros alapú transzparenst, amellyel az egész csapat Pessottónak üzent: „Pessottino, siamo con te”.

Nem mondták, de az egész világ tudja: tartogatnak még egy ajándékot a súlyos állapotban lévő barátnak. A világbajnoki trófeát.

----
„Edzőként nagyon sokat tanultam ezen a világbajnokságon” – öszszegzett az olaszok elleni vereség és a kiesés után Oleg Blohin, aki az edzői gárda egyik legszínesebb egyénisége. Hogy ő vajon mit tanult – azonkívül, hogy az olasz válogatott edzőjét nem Giovanni Trapattoninak, hanem Marcello Lippinek hívják –, nem tudni, de a vb-n dolgozó újságíróknak hiányozni fog.

Pénteken azzal kezdődött az Oleg Blohin-show, hogy az edző csodálkozó és fanyalgó képet vágott, amíg csapatkapitánya, Andrij Sevcsenko a rasszizmus elleni üzenetet olvasta be a kezdés előtti pillanatokban a FIFA felkérésének megfelelően. Azután már inkább az olaszok szerepeltek, olykor lendületes futballjukkal, olykor a tőlük nem idegen öszszeeséssel és fetrengéssel irányítva magukra a figyelmet. Az ukránok egy-egy ígéretes akció és egy-két reményteli perc kivételével mindvégig alárendelt szerepet játszottak, s gyakorlatilag kiütközött, hogy gyengébb képességű játékosokból áll a kelet-európai válogatott.

Ezt az ukrán játékosok el is ismerték mérkőzés utáni nyilatkozataikban. Többnyire arról beszéltek, hogy hatalmas tett már az is, hogy Ukrajna történetének első vb-szereplése alkalmával a legjobb nyolcig jutottak, s a kitűnő erőkből álló olaszok ellen már nem tudtak talpon maradni. Néhányan – köztük a labdát a lécre fejelő Andrij Huszin – megjegyezték: szerencséjük sem volt. A sváj-ciak elleni meccs hőse, Olekszandr Sovkovszkij a korán bekapott góllal magyarázta elsősorban a kudarcot, megemlítve, hogy a spanyolok elleni első vb-meccsükön is pillanatok alatt hátrányba kerültek. A Dinamo Kijev kitűnő kapusának felvetettük, hogy a vb-előtt – egyes sajtóhírek szerint – Oleg Blohin lányokat ígért a csapatnak arra az esetre, ha a legjobb négy közé jut. Sovkovszkij nem erősítette meg az információt, de sejtetni engedte, hogy van benne valami, hiszen a Nemzeti Sport kérdésére azt válaszolta: „Ha így lett volna, akkor sem árulnám el.”

Az elődöntős álmokból és a prostituáltakból mindenesetre nem lett semmi, ám az ukránok így is inkább elégedetten, mint szomorúan köszöntek el a világbajnokságtól. Több ezer szurkolójuk tapsa búcsúztatta őket, amikor Andrij Sevcsenko meghajolt előttük, és megköszönte a buzdításukat. Seva egyébként így foglalta össze érzéseit az olaszoktól elszenvedett vereség után: „Sokat támadtunk, mindent megpróbáltunk, amire erőnkből telt, de az olaszok megérdemelten nyertek. Sajnos képtelenek voltunk egyenlíteni, hát még megnyerni a mecscset. Csak az vigasztal, hogy olasz barátaim ott vannak a legjobb négy között, mostantól nekik szurkolok a világbajnokságon.”

Hogy Oleg Blohin kinek szurkol, nem derült ki, de a meccs utáni sajtótájékoztatón elmondta: az ukrán futball szép jövő előtt áll, rengeteget jelent az ország labdarúgásának az idei vb-szereplés, és edzőként ő maga is sokat tanult. Úgy érezte, csapatának 0–1-nél akadtak egyenlítési lehetőségei, ám kimaradtak, míg az olasz sztárok nem hibázták el a helyzeteiket.

A vita mindamellett tovább folyik arról, hogy Oleg Blohin fantasztikus játékosmúltja ellenére teljességgel alkalmatlan-e szövetségi kapitánynak (olyan hírek is keringenek, hogy a menő játékosok a meccsek előtt maguk beszélik meg a taktikát), vagy éppen ellenkezőleg, igazi hadvezér, akinek látszólagos szórakozottsága ellenére kulcsszerepe van az ukránok sikereiben, s az ő személyisége és tekintélye tartja össze a csapatot, amelytől most már mindenki elvárja odahaza, hogy résztvevője legyen a 2008-as Európa-bajnokságnak. ---- Érdeklődő futballturisták
A vb kapcsán eddig kétmillió turista érkezett Németországba, ami duplája az előzetesen vártnak. A Német Turisztikai Hivatal szóvivője megjegyezte: a felmérések szerint a külföldi szurkolók 90 százaléka jól érezte, illetve érzi magát Németországban, s a drukkerek kétharmada nemcsak a mérkőzéseket és a vb-vel kapcsolatos látnivalókat tekintette meg, hanem múzeumokat és emlékműveket is felkeresett.

Alternatív foci-vb
Az „igazi” világbajnokság betétprogramjaként vasárnap rajtol 22 válogatott részvételével az első utcai labdarúgó-vb Berlinben. A jövő szombatig tartó torna során a csapatok az Andrés Escobar-kupáért küzdenek. Az egykori kolumbiai válogatott védőt az 1994-es vb-n lőtt öngólja után meggyilkolták hazájában. A pályára lépő gárdák elkötelezettek az erőszak, a kábítószerek és a rasszizmus elleni küzdelem mellett, a speciális labdán pedig az igazságosabb világkereskedelemért harcoló TransFair mozgalom emblémája látható.

Tragikus áramszünet
A világ legnagyobb népsűrűségű országa, Banglades is futball-lázban ég, legalábbis a drukkerek, akik elsősorban Brazília sikeréért szorítanak a tévék előtt – már amikor van áram. A pénteki német–argentin negyeddöntő közben a főváros, Dakka egyes kerületeiben áramszünet volt, s az élménytől megfosztott fanatikusok dühüket a helyi „elműsökön”, illetve az ő védelmükre kirendelt rendőrökön töltötték ki, az incidensnek 20 sérültje volt. Két másik városban 25 embert kellett elsősegélyben részesíteni hasonló csetepaté miatt.

Didier Zokora Angliában
Amit már korábban pedzegetett az angol sajtó, immár tény: Didier Zokora, a St. Etienne elefántcsontparti középpályása a Tottenham Hotspurhöz szerződött. A londoni egylet nem közölt részleteket a transzferrel kapcsolatban, ám a hírek szerint mintegy 8 millió fonttal (3.3 milliárd forinttal) csökkent a klub bankszámláján lévő összeg. A vb-n is szereplő Zokora öt évre szerződött a Premiership legutóbbi ötödikjéhez.