1998: Az európai légió első bukása

Passarella játékoskorában a világbajnoki címig vitte, s bizony gyakran jelezték kivert fogak, sajgó derekak, véraláfutásos szemek áldásos tevékenységét. Talán éppen e keménység hiányzott az előző világbajnokságon ahhoz, hogy gatyába rázzuk a legénységet – gondolhatta Grandona elnök.

Passarella nem vesztegette az időt, s hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, azaz megtudja hogy ki hajlandó alávetni magát akaratának, megkövetelte játékosaitól a rövid hajat: aki nem állt be a sorba (a fodrásznál), nem kapott behívót. „Néhány játékos túl sok időt tölt a pályán azzal, hogy a haját igazgatja” – szólt a kapitányi szentencia.

Az 1995-ös Copa Americán Passa kialakított egy stabil magot (Ayala, Chamot, Simeone, Batistuta, Gallardo, Ortega), akik köré vb-csapatát elképzelte, s sztárjai közül csak az egy Fernando Redondót nem bírta betörni, a zseniális középpályás nem léphetett loboncos haja miatt pályára a válogatottban, legalábbis a hivatalos indoklás szerint.

A Copán azonban Batistuta gólkirálysága és Abel Balbo hattyúdala (három gólt ért el a tornán) is kevés volt az üdvösséghez, ugyanis a brazilok büntetőpárbajban elütötték őket a továbbjutástól.

A kapitány az 1997-es kontinenstornán a hazai tehetségeket mérte fel sorozatterhelésen, s a hatalmas kudarc (Peru kiejtette őket a nyolcaddöntőkben) ráébresztette Passarellát arra, hogy vb-t csakis az Európában profiskodókkal nyerhet, az otthol futballozó csillagokkal - Gallardo, Husaín, Bassedas, Delgado, Posse, Calderón, Zapata, Berti, Cardozo - vitathatatlan tehetségük ellenére nem élné túl az Albiceleste talán a csoportköröket sem Franciaországban…

1998-ban tehát a Roa (Mallorca) – Ayala (Milan), Sensini (Parma), Vivas (Arsenal, előtte Inter) – Almeyda (Lazio), Simeone (Inter), Ortega (Sampdoria), Verón (Parma), J. Zanetti (Inter) – Batistuta (Fiorentina), C. Lopez (Valencia, később Lazio) alapcsapattal álltak ki a kék-fehérek (mondanom sem kell, hogy Passarella is Itáliában légióskodott), a kispadon pedig két korábbi olasz arany- és bronzcipős is csücsült Crespo és Balbo személyében!

E kétségkívül kiváló gárda a kieséses körben, a nyolcaddöntőben a nagy rivális angolok ellen, ha csak tizenegyesekkel is, de diadalmaskodott, azonban a hollandok ellen Csacsika Ortega fölösleges kiállítása annyira megzavarta a gárdát (előtte Kluivert találatát C. López elképesztően pimasz, kötényes góllal egalizálta), hogy a 89. percben a gauchók Ayala vezérletével összehoztak egy gólhelyzetet Dennis Bergkampnak, aki az ilyeneket nem szokta büntetés nélkül hagyni.

Akárcsak 1994-ben, most is irányítója okozta az Albiceleste (és vele szövetségi kapitánya) bukását…