Talpra álltak az ukránok

Jóllehet, Hamburg Németország egyik legnagyobb városa, mégis amolyan „vidéki rangadó” hangulata volt a meccsnek: az újságírók kivételesen elfértek a nekik kialakított asztaloknál; a büfében ezúttal nem kellett órákig sorba állni; olyan VIP-vendégek, mint a Klicsko fivérek a nézők között sétálgattak; s a meccs után könnyedén összefuthattunk az angol profi játékvezetővel, Graham Pollal és csapatával, no meg a velük együtt távozó ellenőrrel, Puhl Sándorral.

„Ezeket talán mi is megvernénk” – vonta le a szakmai következtetést Puhl Sándor a tényleg igen gyengének tűnő szaúdiakra utalva, s valóban, a játéknak is volt olykor „vidéki rangadó” hangulata. Igaz, az arabok brazil edzője, Marcos Paqueta a labdakezelési problémákat a váratlanul jött nyári záporra fogta, mondván, Szaúd-Arábiában nem olyan gyakori az eső, a nedves talaj és a vizes labda sok problémát okozott nekik. Meg szegény kapusuknak, Mabruk Zajednak, aki az első gólt, Andrij Ruszol közeli „térdelését” a lába között engedte be, Szerhij Rebrov 30 méteres lövésénél pedig egyszerűen elcsúszott, s máris 2–0 volt az állás a 36. percben.

A 32 éves támadó ezzel a bombagóllal alighanem végleg visszatalált a válogatottba, amelyből gyengébb játéka miatt évekig hiányzott. Márpedig Andrij Sevcsenkóval most is volt egy-két közös villanásuk, de produkálhatnak még szép dolgokat, mondják a hozzáértők, akik szerint ehhez Sevának kellene formába jönnie és végleg felépülnie sérüléséből. A csapatkapitány gyönyörű gólpassza és remek fejes gólja ellenére még mindig árnyéka önmagának, tovább kell javulnia, ha az ukránok Tunéziát is le akarják győzni. Látnivaló volt egyébként, hogy Andrij Sevcsenko hallatlanul komolyan vette a szaúdiak elleni meccset (szokásával szemben látványosan, háromszor egymás után keresztet vetett a kezdéskor), és rendkívül örült a sikernek. A spanyoloktól elszenvedett súlyos vereség után tiszta lappal akart indulni, ezt sugallta, hogy a két meccs között levágatta a haját, és választ akart adni azoknak is, akik odahaza az ukrán sajtóban nekiestek a múlt heti játék miatt. Az igen érzékeny lelkű csatárnak elégtétel lehetett, amikor lecserélésekor még akkor is a nevét skandálta a közel húszezres ukrán tábor, amikor már régóta a padon ült. Föl kellett állnia, körbeintegetni, miközben a pályán javában ment a meccs...

---- O ---- A