Csörték egy életen át

Vágólapra másolva!
2006.06.18. 03:11
Címkék
1956. október 23-án rá is lőttek a Kossuth Lajos téren, néhány nappal később Molotov-koktélokat dobált a Só utcába beszorult orosz tankokra, majd meg sem állt Guadeloupe szigetéig, ahol felfedezte Laura Flesselt, napjaink – Nagy Tímea mellett, természetesen – legnagyszerűbb párbajtőrözőnőjét. Gara Róbert – mert ő ez a kalandvágyó ifjúból lett még kalandvágyóbb úr – élete kész regény. Fél évszázados érettségi találkozója alkalmából járt itthon e belvárosi magyar világvándor.
Gara Róbertnek a zsebatlasz meg a sakktábla volt a poggyásza, amikor megpróbált Ausztriába menekülni
Gara Róbertnek a zsebatlasz meg a sakktábla volt a poggyásza, amikor megpróbált Ausztriába menekülni
Gara Róbertnek a zsebatlasz meg a sakktábla volt a poggyásza, amikor megpróbált Ausztriába menekülni
Gara Róbertnek a zsebatlasz meg a sakktábla volt a poggyásza, amikor megpróbált Ausztriába menekülni
Gara Róbertnek a zsebatlasz meg a sakktábla volt a poggyásza, amikor megpróbált Ausztriába menekülni
Gara Róbertnek a zsebatlasz meg a sakktábla volt a poggyásza, amikor megpróbált Ausztriába menekülni

Gara Róbertnek kétszeresen is emlékezetes maradt 1956. október 23. A másik ok: azon az 50 évvel ezelőtti borongós őszi napon lett harmadik egy pesti párbajtőrversenyen a 18 éves srác. Aztán később ott volt a Parlament előtt, ahol az ÁVO-sok belelőttek a tömegbe. Megúszta a mészárlást, majd amikor bedübörögtek az orosz tankok, és a Szabadság híd pesti hídfőjének környékét is ellenőrzésük alá vonták, Robi Só utcai házuk tetejéről dobálta – cimboráival együtt – a Molotov-koktélokat a T–34-es típusú acélszörnyekre. Meg is sebesült – de a valóságosnál akkoriban jóval sajgóbb volt a virtuális seb, tudniillik kiváló tanulmányi eredménye ellenére sem vették fel a közgazdasági egyetemre. Nem, mert idősb Garának virágkereskedése volt a Fővám téren, s osztályidegennek lenni akkoriban nagyobb bűnnek számított a felvételi szempontjából, mint osztályismétlőnek…

Ki tudja, mire vitte volna Gara Róbert a pástok világában, ha nem jön közbe 1956, s ellenállói előélete miatt nem kell – ahogy akkoriban mondták – disszidálnia. Hiszen a kétszeres olimpiai ezüstérmes, a történelem egyetlen négyszeres főiskolai világbajnoka, Kamuti Jenővel gimnáziumi osztálytársak, azaz kiváló pedigréje volt. (Ma már csak tizenhatan élnek a 31 tagú osztályból…)

Francia matrózok is segítették a gyakorlást

De a forradalom leverése után csak idő kérdése volt, mikor dörömbölnek a Só utcai ház negyedik emeleti lakásának ajtaján a bőrkabátosok. Gara december 9-én vágott neki először az osztrák–magyar határnak – egy sakktábla és egy zsebatlasz volt az összes poggyásza –, de leszedték a vonatról, és visszahozták. Egy héttel később megint kísérletezett, és ezúttal sikerrel járt.

Bécsből Strasbourgba került, ahol a Pourtales-kastélyban berendezett menekülttáborban kilenc hónap alatt perfektül megtanulta a francia nyelvet.
„Otthoni vívóedzőm, Dánosi István kivitt Detroitba, de a műszaki egyetemet Franciaországban végeztem el. Itt ismerkedtem meg egy gyönyörű, fekete guadeloupe-i lánnyal, Roselyvel. Hamarosan – 1963-ban – el is vettem feleségül. Egy évre rá megszületett az első lányunk, Rosemarie, majd 1966-ban a második, Marie-France…”

Guadeloupe-ra csak 1968-ban költözött át (részben viszsza) a Gara család, mely lépés – mint később kiderült – egy meseszerű sikersztori kezdete lett.
„Először 1965-ben ugrottunk át a szigetre. Feleségem orvos volt, én egy cukornádgyárban kezdtem el dolgozni, de három hónappal később megcsíptem egy gimnáziumi tanári állást. Attól kezdve harminchárom éven át géptant tanítottam Abymes-ben, a városkában, ahol máig is lakom.”
És ott 1970-ben megnyitotta a sziget első vívóklubját.

„Pedig azt mondták, Guadeloupe-on sohasem lesz vívás, reménytelen az ügy. Annak is tűnt, de engem annál keményebb fából faragtak. Az Air France-t sikerült megnyernem szponzornak, így szinte ingyen repkedhettünk oda-vissza a karibi szigetvilágban a különböző regionális versenyekre. Persze nem volt könnyű ellenfeleket találni, senki sem vívott a környéken, még szerencse, hogy évente egyszer kikötött szigetünkön a Jeanne d’Arc, az első francia atommeghajtású repülőgép-anyahajó. Életre-halálra szóló csörtéket vívtak a tanítványaim a matrózokkal, akik között akadt néhány korábbi párbajtőröző is.”

Laura Flessel mindent magyar mesterének köszönhet, de manapság már nem is beszélnek egymással
Laura Flessel mindent magyar mesterének köszönhet, de manapság már nem is beszélnek egymással
AFP
Laura Flessel mindent magyar mesterének köszönhet, de manapság már nem is beszélnek egymással
Négy olimpiai bajnok guadeloupe-ról

Gara úr 1979-ben figyelt fel egy – akkor nyolcéves – ügyes fekete lányra, bizonyos Laura Flesselre. A többi már történelem.
„Balkezes volt, és elmondhatatlanul tehetséges. Gyakorlatilag harmadik lányomként neveltem, s annak ellenére megállíthatatlanul haladt előre a ranglétrán, hogy bizony – szörnyű kimondani – a francia vívás vezető köreiben konok rasszizmussal kellett szembesülnie. Hiába volt már tizenöt évesen második a juniorok pánamerikai bajnokságán, majd nyerte meg 1989-ben, Havannában a régió felnőttbajnokságát párbajtőrben, s egy évre rá New Yorkban a tőrt, az akkori szövetségi kapitány minden létező eszközzel akadályozta az előmenetelét.”
Gara azonban nem nyugodott. 1985-ben megrendezte Guadeloupe-on az első pánamerikai ifjúsági vívóbajnokságot, majd 1993-ban a felnőttek hasonló seregszemléjét. Ezen már Laura diadalmaskodott!

„Az 1996-os atlantai olimpia valóságos diadalmenet volt Guadeloupe szigetének: négy olimpiai bajnoki címet szereztünk magunknak és Franciaországnak! Laura és a női párbajtőrcsapat, valamint Marie-José Pérec a kétszáz és a négyszáz méteres síkfutásban. Ám a francia vezérkar négerekkel szembeni ellenszenve nem csökkent.”

Sajnos ezt a politikailag inkorrekt szót kell használnunk, mert a francia vívás korifeusai is ezt használták.
„A kilencvenes évek elején Michel Sales szövetségi kapitány, a moszkvai olimpia párbajtőr-aranyérmese kijelentette: amíg ő a szakvezető, addig itt feketék nem lesznek csapattagok! De még az atlantai olimpián is kínos incidens adódott: Sophie Moresse-Pichot és Valérie Barlois, a csapat másik két – fehér bőrű – tagja nem volt hajlandó egy szobában aludni Laurával.”

Már túltette magát a nagy csalódáson

Szomorú leírni, de ez a kegyetlen igazság: mára megszakadt Gara Róbert kapcsolata felfedezettjével. Az ok: a gonosz, kapzsi férj.
„Egyszer készítettem egy kiadványt a guadeloupe-i vívást népszerűsítendő, s a címlapra feltettem Laura fotóját. A hatás leírhatatlan volt: a férj, Denis Colovic beperelt azzal, hogy nekem jogdíjat kellett volna a képért fizetnem… Pedig annak idején én ismertettem össze Denist és Laurát… Azóta nem tudok beszélni Laurával, a férje megtiltotta neki, hogy akár telefonon is tárgyaljon velem. De túltettem magam rajta, boldogan élek. Már unokáim is vannak, élem az életem, olykor hazaugrom Budapestre, s minden erőmmel népszerűsítem Guadeloupe-ot, ezt a meseszigetet, az Antillák gyöngyét…” ---- A ---- A
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik