Ronaldo, a szülők kedvence

Ronaldóról feljegyezték, hogy igazán sohasem nőtt ki a kisgyermekkorból; még felnőttként is bepisilt éjszakánként, sőt, nappal is, ha nagyon ideges volt. Az pedig közhelyszámba megy a futballtörténelem egyik legeredményesebb gólvágójával kapcsolatban, hogy a szülők sokkal többet jelentenek neki, mint egy átlagembernek. Éppen ezért a minapi szülői vizit a königsteini Kempinski Hotel Falkensteinben, a brazil küldöttség szálláshelyén akár azt is eredményezheti, hogy a németországi vb-n Ronaldo letaszítja az összesített világbajnoki góllövőlista éléről a 14 találattal vezető Gerd Müllert, a német „nemzet bombázóját”.

Egyedül Ronaldót több újságíró próbálja mikrofonvégre kapni, mint az összes többi brazilt együttvéve. Mindig témát szolgáltat a sajtónak: előbb influenzájával, utóbb a testsúlya körüli polémiával, no meg azzal, hogy szombaton meglátogatták a szülei a königsteini táborban: Sonia mama és Nélio papa.

A szülők autóval érkeztek, majd a szövetség vendégeinek fenntartott padról figyelték fiacskájukat, és amikor befejeződött a tréning, mintegy 40 percet beszélgettek a „kicsivel”. A Fenomén több játékostársát is bemutatta szüleinek, például Kakát is. A hangulata pedig kitűnő volt, végignevette a 40 percet, látszott, remekül érzi magát – ennél jobb hír nem is létezik a brazil futballrajongóknak.

„Biztos vagyok benne, hogy kedden rúg legalább egy gólt a horvátoknak” – mondta a mama.
„Szerintem többet is! Úgy látom, óriási a játékkedve!” – tette hozzá a papa.

Vicces kedvűek a világbajnokok

Königstein valóságos földi paradicsom Hessen tartományban, a Taunus-hegységben. A városkának 15 ezer lakosa van, de manapság jócskán felduzzadt a populáció, hiszen a fél világ – és, persze, elsősorban a zsurnalisztahad – kíváncsi az ötszörös világbajnok csapatra.

A Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány által irányított küldöttség június 5-én költözött be az ötcsillagos luxusszállóba, s minimum június 16-ig ott is marad. Minimum, mert azt – ugye? – senki sem gondolja komolyan, hogy a dél-amerikaiak már az első kör után elbúcsúznak.

A napi kétszeri edzés helyszíne a helyi 1. FC-TSG Königstein altkönigblicki sporttelepe, macskaugrásnyira a Kempinskitől, amelyet – akkor még nem ezen a néven – II. Vilmos császár nyitott meg ünnepélyesen 97 évvel ezelőtt.

Itt, az öltöző kijáratánál rohanja meg nap mint nap a brazil újságíróhad – s persze a horvát kollégák is – Ronaldinhót és társait, akik nem is fukarkodnak a nyilatkozatokkal. Sőt! Olyannyira remek a hangulat, hogy a fő tréfamester, Roberto Carlos vezérletével gyakran meg is viccelik a gyanútlan riportereket, többnyire a zöldfülűeket. Olykor egy-egy fals információval – amikről persze (ha az illető már bekapta a horgot) rögvest kiderül, hogy nem gondolták őket komolyan –, néha pedig még vaskosabb tréfákkal is: például barackot nyomnak a médiamunkás buksijára, netán hátsón billentik a gyanútlan kollégát. A rutinos balbekk mellett Robinho, Ronaldo, Cicinho és Fred jár az élen a poéngyártásban.

S vajon láttunk-e már olyan újságírót, aki – még ha őt is érintené – rossz néven venne egy-egy tréfát a világ legjobb futballistáitól?!

A társak Kaká komolyságát dicsérik

Kaká egy komoly fiatalember, még ha a maga 24 évével a válogatott legifjabbjai közé tartozik is. Neki már a második világbajnoksága a mostani, s a köztes időszakban három évet húzott le a Milannál, ráadásul nős ember, tele felelősséggel. Mindemellett az előző idényben őt választották a Bajnokok Ligája legjobb középpályásának. Nem csoda hát, hogy zsenge kora ellenére a többiek elfogadják a selecao egyik szellemi, s játékbeli dirigensének.

„Kakának láthatóan sokkal nagyobb az önbizalma, mint négy éve, amikor bemutatkozott a világbajnokságon, még mi, idősebb játékosok is adunk a véleményére, amikor a csapat vezérei összedugják a fejüket” – jegyezte meg a harmadik vb-jére készülő Roberto Carlos.

A 26 éves Ronaldinho is Kakát tartja a válogatott egyik kulcsfigurájának: „Rendkívül érett játékossá vált az elmúlt négy évben. Nemcsak a játéka vagy az egyénisége miatt tekintjük a vezérünknek, hanem elsősorban amiatt, amit manapság a világ futballjában képvisel. Meggyőződésem, hogy ennek a világbajnokságnak az egyik kiemelkedő játékosa lesz.”

A sztárok körében is megvan a főnök

Hivatalosan persze Cafú a válogatott csapatkapitánya, ám ő jóval visszafogottabb, mint például az 1994-es világbajnok együttest kissé erőszakos stílusban, „jutasi őrmesterként” dirigáló Dunga volt. Nem parancsol, inkább jó példával jár elöl, s vicces formában adja tudtára a fiatalabbaknak, mit vár tőlük. A többiek úgy tartják, ő Parreira mester, a „Professzor” hangja – vagy ha úgy tetszik, a meghosszabbított jobb keze – a pályán.

És Cafú igyekszik is minden tekintetben megfelelni a róla kialakult képnek, a mérkőzéseken például megbeszéli a játékvezetővel a vitatott eseteket.
„Mindig csak csendesen közlöm az álláspontomat, sohasem veszekszem, ordítozok, mert tudom, az nem vezet sehová” – mondja a 36 éves jobbhátvéd.

Így viselkedik a pályán, azon- kívül pedig az „alfa hím” pozícióját megosztja Roberto Carlosszal, Ronaldóval, Emersonnal, illetve a már említett Kakával és Ronaldinhóval is. Végtére is egy olyan sztáralakulat csárdájában, mint a brazil, több dudás is békében megfér egymás mellett. ---- A brazil futball-legenda, Pelé, köszöni szépen, jól van, és nagyon élvezi a nemrég kezdődött németországi labdarúgó-világbajnokságot. Mint minden futballtémával kapcsolatban, a tornáról is szívesen mondja el véleményét.

„Brazília világbajnoki győzelmet vár a csapattól – kezdi mondandóját, majd kitér Ronaldinhóra, akire érzése szerint túl nagy teher hárul majd a tornán. – Sokan kérdezik tőlem, hogy Ronaldinho van-e olyan jó játékos, mint én voltam. Erre én mindig azt válaszolom: nehéz a különböző korok futballistáit összehasonlítani, hiszen Ronaldinho más stílust képvisel, mint én annak idején. A futball manapság sokkal gyorsabb, a fejlett edzésmódszerekkel pedig túlzottan tudományossá tették a játékot. A legnagyobb különbség azonban mégis az köztünk, hogy míg én pályafutásom alatt csak Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban játszottam, addig ő karrierjének mostani, legfontosabb szakaszát Európában tölti. Azonban ő is félelmet nem ismerve támad, ugyanolyan odaadással és alázattal viseltetik a labdarúgás iránt, és híve a művészi futballnak, mint jómagam. Kérdés persze, hogy a szurkolók elvárásainak hogyan tud majd megfelelni. Ettől féltem is Ronaldinhót, de remélem, ezt a kérdést is a helyén tudja kezelni, mert ha nem, akkor nehéz dolga lesz…”

Pelé a világbajnokságon kitüntetett figyelemmel kíséri a csatárok játékát, és szurkol Ronaldónak, hogy megdöntse a német Gerd Müller vb-gólrekordját (14 találat): „Gerd Müller kiváló játékos volt, de Ronaldo és Brazília történelmet írhat. Ha a csatárunk egészséges és jó formában van, akkor nem csupán a rekord beállításához szükséges két gólt, de ennél többet is tud majd szerezni.” ---- A brazil futball történetének két legkiemelkedőbb tudású hátvédje a „Fekete” és a „Fehér Elefánt”, azaz Djalma és Nilton Santos volt (nem testvérek, a tévedések elkerülése végett). Előbbi 1954 és 1966, utóbbi 1950 és 1962 között négy-négy alkalommal szerepelt világbajnokságon, s egyaránt két aranyérem birtokosai. A jelenlegi válogatott két tapasztalt bekkje, a 2-es mezszámot viselő Cafú (36) és a 6-ossal játszó Roberto Carlos (33) már itt, illetve négy év múlva, Dél-Afrikában a nagy elődök nyomába érhet. Cafúnak az 1994-es egyesült államokbeli vb jelentette a bemutatkozást, amikor Jorginho mögött még csak másodhegedűs lehetett a jobbhátvéd posztján, de aztán 1988-ban és 2002-ben már egyértelműen a kezdő tizenegy tagja volt, miként Roberto Carlos is a két utóbbi esetben. Neki a németországi vb lesz a harmadik, s a 2010-es a negyedik, merthogy kijelentette: legalább 37 éves koráig játszani akar, nem érzi magát öregnek.

Annak idején Djalma Santosnak azonnal megvolt a méltó követője Carlos Alberto Torres személyében (1970), Nilton Santos után azonban űr maradt, egészen Junior 1982-es feltűnéséig. És most?

„Nem vállalkozom arra, hogy az utódokról beszéljek – mondta Cafú. – Túl nagy lenne a felelősség, amit esetleg Cicinho vállára raknék…”