Mark Schwarzer

Mark Schwarzert sokáig a második legjobb ausztrál kapuvédőnek tartották a habókos Mark Bosnich mögött, ám a szimpatikus Schwarzer szép lassan kiszorította rosszéletű vetélytársát a kapuból és 2005-ben az Uruguay elleni pótselejtezőkön nyújtott teljesítményével a szurkolók szívéből is - hogy aztán első németországi mérkőzésén, a japánok ellen lerombolja saját frissen épített nimbuszát.

A Sydneyben napvilágot látott játékos szülei Németországból költöztek egykoron a szigetországba, s talán ezért is kergette már kiskorától a futball-labdát testvérével, Daniellel, aki később szintén profi kapussá vált s néhány angliai próbajáték után jelenleg a hazai Hajduk Wanderers United alkalmazottja. Mark karrierjének első állomása a helyi Colo Soccer Club volt, ahol az angolszász gyökerű ún. Vasárnapi Liga keretei között küzdött meg kortársaival minden vasárnap. Édesapja kezei alatt futballozott, eleinte mezőnyjátékosként, ám mivel a lusta ivadék nem futott eleget, a papa mérgében beállította fiát a kapuba, aki ott is ragadt. Ezután 12 éves korától mellékállásban a Nepean Associationban is játszott, majd egy esztendő múlva váltott s Blacktown Association igazoltja lett. Három szezon múlva az egyik legnagyobb auszi labdarúgó-egyesület, a Marconi Fairfield figyelt fel rá, akik le is igazolták Schwarzert ificsapatukba – a csatársorban egy másik bevándorló-ivadék, bizonyos Christian Vieri bontogatta szárnyait! Bobo egy év múlva édesapjával együtt hazaköltözött Itáliába s a Juvéba került, Schwarzer pedig kettesével átugrálva a kategóriákon 1992-ben már a felnőttcsapatban is bemutatkozhatott - s Vieri nélkül sem maradt, ugyanis Bobo öccse, Max később a Socceroos tagja lett, hősünkkel együtt. A Marconi 1992 tavaszán kapusgondokkal küszködött, végül a vezetők úgy döntöttek hogy az ificsapat egyese is kaphatna egy lehetőséget – Schwarzer első idényében 10 mérkőzésen futballozott, s olyan remek teljesítmény nyújtott, hogy később is megőrizte helyét, sőt, bajnokként és az Év kapusaként zárta az évet! A következő szezonban csak a negyedik helyig jutottak, de Mark gondolatai ekkor már Európa körül forogtak s családi kapcsolatait kihasználva a Bayer 04 Leverkusennél jelentkezett próbajátékra. Bár végül a megmérettetés kudarccal zárult, egy év múlva marconis csapattársa (a Milan egykori játékosa), Andre Icardi egy barátja, a svéd válogatott Robert Pritz ügynökismerősénél beajánlotta Schwarzert, akit végül a Dynamo Dresden igazolt le. Az igazi internacionális összeesküvés gyümölcseként az egykori keletnémet élklub négyéves szerződést ajánlott a számukra is teljesen ismeretlen portásért, akit egyértelműen az orosz őstehetség, az örökifjú Sztanyiszlav Csercseszov cseréjének szántak.

Ám az ossie klub végül Csercseszovostól, Jeremiesestől, Ekströmöstől, Lesiakostól, Kmetschestől együtt is kiesett a Bundesligából, amiben Schwarzernek összesen csak két mérkőzés jutott. Aki a második osztályban már nem bizonyíthatott, a klubot ugyanis megfosztották profilicenszétől, ráadásul elnökét 36 hónapra személyes szabadságától is, így az egyesület 450 000 akkori márkáért eladta cserekapusát az 1. FC Kaiserslauternnek. Friedel Rausch szintén a kispadra igazolta le Schwarzert, ezúttal Andreas Reinke helyettesének, de az auszi portás balszerencsés módon újra kiesett klubjával az első osztályból - bár némileg vigasztalhatta a Német Kupa-győzelem (a döntőben természetesen nem játszott). Mivel Marknak esélye sem volt arra hogy kiszorítsa Reinkét, ezért úgy döntött hogy Angliában próbál szerencsét – a német egyesület sem marasztalta őt, ugyanis 1996 októberében, amikor egy sürgős, válogatottba szóló behívót kapott egy Szaúd-Arábiában rendezett mérkőzésre, klubja akarata ellenére is az utazás mellett döntött (emiatt otthol harmadik számú kapussá fokozták le). A válogatott edzőtáborát viszont ügyesen használta ki, ugyanis megkérte Angliában profiskodó csapattársait, hogy ugyan ajánljanak már neki egy ügyes ügynököt, aki a Premiershipbe tudja vinni őt - Barry Silkman azóta is a kapus érdekeinek képviselője. Három nap alatt összehozott védence számára egy próbajátékot a Steve Coppel vezette Manchester Citynél – a kékek tartalékcsapata a Bradford City ellen játszott, de a mérkőzés azzal a nem várt fordulattal zárult, hogy ugyan a Cityvel kötött a portás szerződést, de nem a Manchesterrel, hanem a Bradforddal! Itt 10 bajnokin és három kupamérkőzésen szerepelt elő nekifutásra, s olyan jól ment neki a védés (miután végre megkapta az eddig hiányzó bizalmat Chris Camara mestertől), hogy több élklub is megkereste őt ajánlatával. Végül a Bradford nem tudott ellenállni a kísértének: alig félmillió fontért vették őt, de pár hónap múlva ötszörös áron adták el a Middlesbrough FC-nek.

Bár az Everton is bejelentkezett Schwarzerért, miután a játékos beszélt a Boro két vezető szakemberével, Bryan Robsonnal és Viv Andersonnal, mellettük döntött annak ellenére is, hogy új klubja éppen kiesésre állt. Schwarzer azonnal bekerült a kezdőbe s nagy hatékonysággal harcolt a (mindkét értelemben vett) bennmaradásért - olyan klasszisokkal küzdött e célért, mint Festa, Juninho Paulista, Ravanelli, Emerson vagy Jan Age Fjörtoft. Robsonék bekerültek a Ligakupa döntőjébe is, de egy hét múlva a kapus a WHU otthonában eltörte lábát… Talán mondanom sem kell, hogy harmadik európai klubjával is kiesett (talán ezért is adta el oly’ gyorsan a Bradford?), elbukták a Chelsea ellen az FA-kupa döntőjét is, a Socceroos pedig menetrendszerűen nem jutott ki a világbajnokságra. Az újjáépített vörös-fehér klubbal viszont hamar kiharcolta a feljutást a Nottingham Forest mögötti második helyen, s a piros-fehérek azóta stabilan tartják is helyüket a középmezőny élén. A First Divisionból újra bekerültek a Ligakupa fináléjába, de a Chelsea 1997 után most is megfosztotta őket az aranyéremtől! Hősünk kiváló, 6.7-es átlagosztályzattal zárta második első osztályú albioni szezonját, ráadásul abban a futballtörténelmi gyönyörben lehetett része, hogy a Ziege-Gascoigne-Ince-Juninho Paulista középpályássor mögött játszhatott. Később csatlakozott csapatához Alen Boksic, Geremi, Christian Karambeu, Mendieta, Southgate, Hasselbaink, Zenden és auszi honfitársai, az üstökösként indult Paul Okon, a megbízható Tony Vidmar, a gólerős Viduka, a cserekapus Brad Jones és Luke Wilkshire is, azaz egyáltalán nem keveredett rossz társaságba. Bár a fonttízmilliókkal megerősítette gárda elnyerte 2004-ben a Ligakupát (Mark az ellenfél első góljánál nagyot hibázott, de ezt később több bravúros védéssel kompenzálta), ennél jóval többet vártak tőlük, mint ahogyan a középmezőnytől élétől is – viszont hősünkre nem lehetett panasz, első évi 6.56-os átlaga után szép sorban 6.57-et, 6.55-öt, 6.3-at, 6.61-et, 6.5-öt és 6.4-et szorgoskodott össze a szezonok végére, azaz szép lassan a liga egyik legjobb, legmegbízhatóbb portásává avanzsált. Legjobb mérkőzését 2005 februárjában játszotta, amikor a Bolton elleni idegenbeli bajnokin (tudom, elcsépelt, de) valósággal kivédte Okocháék szemét, ember- és légi közlekedési törvények feletti bravúrokat bemutatva. Nem sokkal előtte hosszabbította meg szerződését némi vita után, ugyanis a Liverpool és a Manchester United is bejelentkezett érte (nyáron lejárt volna kontraktusa), ám végül is - mint a klub legrégebben foglalkoztatott futballistáját - 2008-ig magukhoz kötötték őt McClarenék.

Mióta Mark Bosnich kábítószer-problémái miatt befejezte pályafutását, egyértelműen Schwarzer az akkoriban még Frank Farina vezette Socceroos első számú hálóőre, bár természetesen csak a fontosabb hazai mérkőzések kedvéért utazza át a fél világot. 1993-as bemutatkozása óta láthattuk őt két Konfederációs Kupán is, viselte többször is a csapatkapitányi karszalagot, majd a 2005-ös uruk elleni pótselejtezők alatt nemzeti legenda lett belőle, ugyanis a büntetőpárbajban kivédte G. Rodriguez és Zalayeta lövését is! A mérkőzés előtt Hiddink azt tervezte, hogy ha tizenegyesrúgásokra kerül sor, akkor becseréli a nyúlánk cserekapust, Kalacot, aki nagy büntetővédő hírében áll – ám mivel már mindhárom cserelehetőségét kihasználta, maradt Schwarzer… Akinek az UEFA-kupa döntőjében már nem volt ilyen szerencséje: a csinos kis átlátszó Zorro-maszkban parádézó portásnak négyet rúgtak a sevillaiak!

Egyébként – mint portásokhoz illik – Mark kissé flúgos és babonás: ugyanazt a sípcsontvédőt használja, amit még a Marconi tagjaként kapott, s ugyanazt a kistáskát teszi be mérkőzéseken kapujába, amit még lauterniként vásárolt!