Teljesült a gyerekkori álom

Eddig sosem tapasztalt módon, a soros világverseny előtt négy nappal még nem nevezte meg a játékosait Kemény Dénes szövetségi kapitány. Az elhúzódó döntés arról árulkodik, hogy a szakvezető hosszú ideig nem kapott választ kérdéseire, és a háromhetes felkészülést maximálisan kihasználta arra, hogy kikristályosodjanak elképzelései.

A tréner már a tavalyi világbajnokság előtt határozottan kiállt a kevesebb bekk alkalmazása mellett, amelyet a gyakorlatban meg is valósított: kimaradt a montreali együttesből Steinmetz Barnabás, és csak Vári Attila képviselte a klasszikus védőket. A kapitány amondó volt, inkább szüksége van olyan játékosokra, akik egyszerre mívelik magas szinten a centerek lefogását és a góllövést. Így került akkor a gárdába Varga Dániel, aki a kedden rajtoló budapesti Világkupán is élvezi a bizalmat, ám klasszikus védőt egyáltalán nem találunk a tizenhármas keretben. Vagyis hosszú idő után Vári Attila hiányzik a magyar válogatottból, és a feltörekvő Gór-Nagy Miklósnak sem szorított helyet Kemény Dénes. Ellenben három centerrel (Kis Gábor, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám) vág neki a jövő hétnek a magyar együttes. Közülük is Kis Gábort emelnénk ki, aki tulajdonképpen a csapat egyetlen újonca, júniusig mindössze kétszer szerepelt a nemzeti együttesben.

Még márciusban Szombathelyen, a válogatott bemutató mérkőzése alatt sok dicsérő szót kapott a szövetségi kapitánytól, aki többek között az egri center agilitását hozta fel pozitívumként, és azt, hogy mennyire megerősödött az előző idényhez képest. Ezután nem csoda, hogy helye volt a 19 tagú bő keretben, és az elvégzett kemény munka jótékony hatására néhány kiló súlyfeleslegtől is megszabadult. Egyúttal gazdagodott egy könyökre pingált, elnyújtott csillag alakú tetoválással – persze nem ez utóbbi a lényeg.

Annál inkább az, hogy a pénteki csapathirdetéskor meghallotta a saját nevét.

„Már annak is örültem, hogy meghívást kaptam a keretbe, hiszen az előző bajnoki idényben nem ment a játék, rossz évet zártam – mondta Kis Gábor. – Azt terveztem, meghálálom a bizalmat, ez esetben jövőre reálisan elvárhatom magamtól a válogatottba kerülést. Ennek jegyében teltek a napjaim, és boldogan tettem a dolgom. Aztán fülembe jutott, hogy elégedett velem a kapitány, és én is éreztem a hangján, hogy nem állok rosszul. De nem lehetett tudni, mit akar. Három játékostársamnak végül a hódmezővásárhelyi út előtt mondta meg, hogy nem számít rájuk, és még egynek ott, a helyszínen. Szűkült a kör; egyszer azt éreztem, hogy bekerülök, másszor meg azt, hogy nem. A pénteki meccsen valamit elárult, hogy pozitívan beszélt velem Kemény Dénes, és kezdtem reménykedni.”

Sokat már nem kellett várnia, mert a mérkőzést követő gyors autogramosztogatás után mindenki az öltözőbe sietett, és a szakvezető azon nyomban meg is nevezte játékosait.

„Gyerekkori álmom válik valóra, hogy nagy tétért pólózhatok a válogatottban. Az esetleges kétségeimet eloszlatták a biztató szavak, sok játékostársam mondogatta nekem, hogy megérdemeltem. Minden vágyam, hogy a Világkupa után is ez maradjon a vélemény, és ne azt kelljen hallanom, hogy mégiscsak egy védőt kellett volna beállítani az egyik center helyett.”

Kis Gábor elismerte, a kapitány meglepőt húzott azzal, hogy nincs állóbekk a gárdában, de éppen ezt kiváltandó egy speciális zónavédekezést gyakorolt a csapat. Eleinte szellősnek bizonyult, de mára összeállni látszik, és a Világkupa mintegy teszteli ennek hatékonyságát.

„Ha beválik, elmondhatjuk, hogy egy támadó szellemű, igen veszélyes válogatottat alkotunk” – tette hozzá Kis Gábor, akivel madarat lehet fogatni péntek este óta.