Portugália 1-0 arányban győzött egykori gyarmata, Angola ellen a németországi labdarúgó-világbajnokság D-csoportjának második mérkőzésén. Figoék az 5. percben már vezettek, de fokozatosan visszavettek a tempóból, és végül a két gárdának közös erővel sikerült bűnrosszá zülleszteni egy ígéretesen induló találkozót.
Reuters
A vezető gól után a fél portugál csapat Pauletára vetette magát
Reuters
A vezető gól után a fél portugál csapat Pauletára vetette magát
Gólszerző(k): Pauleta (4.) Csere: Akwa helyett Mantorras (60.), C. Ronaldo helyett Costinha (60.), Ze Kalanga helyett Edson (70.), Petit helyett Maniche (75.), Figueiredo helyett Miloy (81.), Tiago helyett Hugo Viana (84.) Sárga lap: C. Ronaldo (26.), Jamba (28.), Loco (45+2.), Macanga (52.), Nuno Valenta (80.)
A portugálok aranygenerációja 2002-ben csúnyán leégett a világbajnokságon, majd a 2004-es Eb-ezüsttel gyakorlatilag ki is öregedett az a garnitúra. Luis Figo azért maradt, hozzá egy rutinos törzsgárda a fiatalokkal, Tiagóval vagy Cristiano Ronaldoval, valamint a brazilból portugállá lett Decóval kiegészülve bárkire veszélyes csapatot alkotnak. A négy éve a Canarinhával vb-t nyert Luis Felipe Scolari kapitány azonban Angola ellen nem számíthatott a Bracelona sérült játékmesterére.
Ami az ellenfelet illeti, ők egyrészt mindenkinek elmondták, aki meghallgatta őket, hogy mennyire örülnek annak, hogy egyáltalán ott lehetnek Németországban, másrészt jelezték, számukra az egykori gyarmattartók elleni találkozó a legfontosabb, és ennek megfelelően is készülnek a mérkőzésre.
A portugálok azonban nem bíztak semmit a véletlenre: nekirontottak elenfelüknek, Pauleta pedig néhány másodperc után megszerzehette volna a vezetést. A negyedik percben aztán már nem volt menekvés: kis gonoszsággal mondhatnánk, hogy Figo nagyjából három éve tudott utoljára megkerülni bárkit is, de most szépen futott el Jamba mellett és rúgatott gólt Pauletával.
Angola néhány perc után túltette magát a kezdeti megilletődöttségen, és a felbátorodott afrikaiaktól futotta néhány szép cselre, távoli lövésre, sőt, a nemzeti gólrekorder Akwa révén még egy balul sikerült, majd egy valamivel veszélyesebb ollózási kísérletre is.
Ezzel együtt a pályán a portugálok akarata érvényesült: Figoék elsősorban hosszú indításokkal igyekeztek zavarba hozni az afrikaiak védelmét, ami aztán nemegyszer sikerült is nekik, de a kapu előtt kissé nagyvonalú megoldásokat választottak, a rendkívül aktív Cristiano Ronaldo pedig fejjel a kapufát találta el. Az angolaiak mezőnyben szépen adogattak, ám el-elvesztek a szépségben, illetve bátor, de pontatlan lövésekkel ijesztgették egykori kenyéradóikat.
A második félidő eleje annyiban különbözött az elsőtől, hogy Angola annyira sem tudta megtartani a labdát, mint korábban. Minderre a portugálok is ráéreztek, így kényelmesebb üzemmódba kapcsolva próbáltak egy-két helyzetet kialakítani, de igyekeztek nem megszakadni az erőlködéstől. A legjobban igyekvő és kissé elfáradó Cristiano Ronaldót még le is hozta Scolari, ahogyan a másik oldalon kollégája is az elöl egyedül őrlődő “ollókirályt”, Akwát.
A közönség a félidő derekán előbb hullámozni, majd fütyülni kezdett, miután az afrikaiak nem tudtak, a portugálok nem akartak különösebben küzdelmes futballt játszani. Így a találkozó szép lassan dögunalmas labdázgatássá fajult. A nézőnek egyre inkább az volt az érzése, hogy a szünetben megegyezett a két csapat, hogy a nyilvánvalóan képzettebb Portugália nem veri tönkre volt gyarmatát, amely cserébe viszont meg sem próbál majd borsot törni a nagy testvér orra alá.
Az utolsó percben aztán a csereként beállt Maniche még elengedett egy veszedelmes távoli löketet, de mindez már nem osztott, nem szorzott: a hármas sípszóra felébredő portugál drukkerek boldogan konstatálhatták, hogy csapatuk megszerezte a három pontot, míg az angolaiak egy félidőnyi lelkes futballt máris elkönyvelhetnek ezen a vébén, és nem biztos, hogy ennél sokkal többért jöttek Németországba.
