Bajnokhoz illő foci

A forduló előtt a győztes meccsek tekintetében rosszabbul álló s gyengébb gólkülönbsége miatt is második DVSC heveny „Hajrá, Vidi!” kiáltások közepette igyekezett bevenni a papíron már kiesett Pápa kapuját. Előbb persze azt illendő tisztázni, hogy a fehérváriaknak a debreceni meccsel egy időben az Újpest vendégeként a Puskás Ferenc Stadionban volt jelenésük, pontszerzésük adott esetben bajnoki címet szülhetett a debrecenieknek.

Véletlen vagy misztikus egybeesés, a mérkőzés 21. percében az összecsapás előtt Zilahi Zoltán-díjjal – az idény legjobbjának ítélt debreceni futballista egy éven át őrizheti a trófeát – jutalmazott csapatkapitány, Sándor Tamás negyedik kísérletét már az addig felettébb magabiztosan védő Szűcs Lajos sem tudta hárítani, miáltal az Oláh Gábor utcai stadiont csordultig megtöltő örömittas szurkolók minden korábbinál zajosabbá varázsolták az arénát.

Az első 35 percet egy lendülettel végigpörgető Loki megérdemelten jutott az óhajtott minimális előnyhöz, s a térdét fájlaló házi gólkirály Ibrahim Sidibét pótló Bojan Brnovics révén akár az első félidőben tekintélyesebbé tehette volna a fórt, csakhogy a korábbi újpesti kapus, Szűcs megbabonázta a szerb légióst. Egy másik vendégmunkás, Fabinho éppen ellenkezőleg, egyenesen sírivé dermesztette a nagyerdei fesztiválhangulatot: a Pápa stabil középpályása tudniillik amilyen szép, a debreceniek számára oly fájdalmas mozdulattal csúsztatott Csernyánszki Norbert kapujába. Hogy a szünetben a pályára szakadó víztömeg nem hűtötte le túlzottan a tömeget s a kedélyeket, arról Brnovics gondoskodott. A szünetben bajnok volt a Loki – csak ez számított a stadiont megtöltő tizenegy-ezer embernek.

Amiről még nem tettünk említést, pedig érdemes: az elvileg már másodosztályú Lombard megbízott edzője, Zsivóczky Gyula meccset megelőző szavai – „Nem leszünk áldozati bárányok Debrecenben...” – termékeny talajra hullottak, a Pápa ugyanis vállalta a nyílt ütközetet, miáltal egészen jó, hajtós mérkőzést láthatott a második játékrész elején még gyermeki örömmel ugráló „stadion”, amely aztán rövid szünet után, a félidő derekán kapta el újból a ritmust. Hogy feloldjuk az előző mondat generálta kérdőjeleket: a Puskás-stadionban vezetett az Újpest, kisvártatva viszont a Fehérvár egyenlítő találatának híre terjedt futótűzként – az esőfüggönyben.

Annyi szent, kissé furcsán vette ki magát a hazai táborból, a mobil széksorokból előtörő, diadalmas „góóól!” üvöltés, miközben Szabó II Zoltán készülődhetett szabadrúgáshoz – ígéretes helyzetből.
Halmosi Péter felettébb szerencsés gólja tovább srófolta a nézőt, a „Vidi” újabb fővárosi találata, majd Igor Bogdanovics beköszönése viszont olyan rigmust csalt elő a tömegből, amelyre ezen a délutánon eladdig nem akadt példa: „Bajnokcsapat!”

A legendás Győr után vidéki klubként elsőként a DVSC tudta megvédeni magyar bajnoki címét – talán nem véletlen, hogy egy másik vidéki egylet segítségének köszönhetően. ---- M ---- &