Küzdöttek a talpon maradásért

Lehetett volna igazi, telt házas gálaelőadás feszültségmentes nyár esti örömfutballal, ha az égiek is úgy akarják. Ám péntek este Sopronban vigasztalanul zuhogott az eső, emiatt szűk körű találkozóvá egyszerűsödött az FC Sopron történetének 100. hazai élvonalbeli fellépése. Egy futballista számára ugyanakkor az ítéletidő közepette is fontos állomás volt a Borsodi Liga záró fordulójának nyitó mérkőzése: a mandulaműtéten áteső Rabóczki Balázs helyett Takács Tamás védte a vendéglátók kapuját, aki még a meteorológiai tél idején került a bordó-fehérekhez, mégis ez volt az első meccse új klubja színeiben. Korántsem volt kellemes a bemutatkozása, hiszen a Ferencváros Alekszandar Bajevszki előbb megfürdette őt a fűben, majd a hálójába passzolta a labdát. Pedig a találkozó hangulatában nemigen volt benne a gól. A tocsogós talajon mindkét fél a rövid passzos akcióépítéssel próbálkozott, de mivel a hátvédsorok előtt még védekező feladattal megbízott fedezetek is futballoztak, csöppet sem volt könnyű résre bukkanni a védelmekben. A korai ferencvárosi találat nem terelte új mederbe a játékot: a Fradi magabiztos, míg a Sopron ötlettelen volt. Feltűnt, milyen erőtlen a Cristian Cigan, Feczesin Róbert duó. A házigazdák első számú gólfelelőseit szinte lemosta az eső a pályáról, keveset voltak akcióban, s abban sem sok köszönet akadt. Az FTC energiatakarékosan zakatolt, egy-egy kontrából azonban – amelyeket javarészt a kedvvel futballozó Lipcsei Péter szervezett – a zöld-fehérek meg-megfuttatták a nehézkesen mozgó soproni védőket, mi több, néhány szép lövésig is eljutottak. Más kérdés, hogy az eredmény a szünetig már nem változott.

Nem úgy az időjárás – már nem is esett, hanem ömlött az eső, ráadásként pedig hideg, kavargó szél permetezte szét a vízcseppeket. A pálya egyre nagyobb része került víz alá, így a játékosok elsősorban a talpon maradásukért küzdöttek, s csak ezután foglalkozhattak a labdával és egymással. Az öt esztendeje még a Fradi pályaedzőjeként aranyérmet nyerő Vas László cserékkel próbált életet vinni csapata támadásaiba, s bár hosszú időn át csak kínlódott a Sopron, végül a hazaiak erőfeszítéseinek nem maradt el a jutalma. Más kérdés, hogy a második felvonásra már méla álmosság lengte be a Káposztás utcai stadiont, az agyonázott, szétfagyott szurkolók ebben a periódusban unaloműzésképpen dalolgatással próbálták kitölteni a perceket. Ferencvárosi oldalról még egy kicsit pocskondiázták Kisteleki István MLSZ-elnököt is, a jó fülű Arany Tamás bíró meg is állította emiatt a meccset, arról viszont szó sem lehetett, hogy a hazai tábor egy részének óhaját teljesítve lefújja az összecsapást. Utóbb ennek bizonyosan örültek is soproni részről, hiszen az elszánt hazai próbálkozásoknak meglett a jutalmuk, Bagoly Gábor kiegyenlített, s ezzel egy pontot megmentett csapatának. A legnagyobb örömöt azonban alighanem ferencvárosi és soproni oldalon is az szerezte, amikor a bíró lefújta a meccset, és a játékosok az öltözőbe, a forró zuhany alá roboghattak. ---- M ---- &