Úszik, hogy focizhasson

– Köszönöm, alakul, alakulgat – felelt Gyepes Gábor a sérült bal térdét simogatva.
– Mi is történt valójában?
– Szerelni akartam. Beléptem a csatár elé, fordultam volna, de a lábam leragadt, és éreztem, nagy baj történt. Három szalag elszakadt a térdemben.

– Ez az évekkel korábban megsérült térde?
– Nem, három éve a jobb térdemben szakadtak el szalagok. Úgy látszik, ez a sorsom, próbálom türelemmel viselni, de persze nagyon jó lenne játszani.
– Erre mikor kerülhet sor?
– A klubomban azt mondják, úgy karácsony táján.

– Hát az még nagyon messze van!
– Tudom, de ez van. Ha türelmetlen lennék, az még rosszabb lenne. Az edzőim és a klub orvosa nem akarnak kapkodni, nem sürgetnek semmit, és pontosan tudom, hogy ezt az én érdekemben teszik. A gyógyulást valóban nem lehet siettetni. A karácsony azonban azt jelenti, hogy akkor már harcra kész lehetek, tehát az edzéseket már korábban elkezdhetem.
– Mostanában hogyan telnek a napjai?
– Így sem unatkozom. Minden edzésen ott vagyok, de amíg a többiek a rendes munkát végzik a gyepen, én a konditeremben vagy az uszodában végzem el az előírt gyakorlatokat, és otthon is szoktam tornázni.

– Mikor jöhet haza?
– Egyelőre nyaralni utazunk el Diánával a közeljövőben, utána pedig jövök vissza Wolverhamptonba, mert folytatni kell a rehabilitációt, ha a karácsonyt már a pályán szeretném ünnepelni.
– Ezek után kicsit talán sutának tűnik a kérdés, hogy miként érzi magát az angol másodosztályban…
– Remekül. Szerintem mindenki, aki futballozik, ilyen körülményekre és ilyen profi környezetre vágyik. Az angolok korrektek velem, semmi okom panaszra, sőt.

– Vajon a következő szezonban visszajutnak a Premier League-be?
– Ez a cél, de nagyon nehéz lesz. Mivel az idén nem sikerült a feljutás, a pénz fogy, és könnyen lehet, hogy több meghatározó játékost el kell adnia a klubnak, és ez aligha táplálhatja a derűlátásunkat. Ugyanakkor a feljutás egyáltalán nem lehetetlen, ugyanis rengeteg itt a jó labdarúgó, és ha sikerül jó csapatot kialakítani belőlük, teljesülhet az álmunk.
– A magyar válogatott szereplése foglalkoztatta valamennyire az angol közvéleményt?
– Azt nem mondom, hogy a címlapokra került, de a múlt héten két újságíró is megkeresett, és az állapotom mellett a válogatottról is sokat faggattak.

– Ebben a helyzetben eszébe jut a válogatottság?
– Hogyne, de az még nagyon messze van. Előbb gyógyuljak meg, kerüljek be a Wolverhamptonba, és utána talán jöhet a válogatott. ---- A ---- B