Titkon remélt érem

A kontinensbajnokság előtt leginkább Braun Ákostól vártunk érmet, a címvédő azoban ezúttal csak kilencedik lett. Ráadásul a csapat többi tagja sem ezen az Eb-n hozta a legjobbját. Végül Hadfi Dániel gondoskodott róla, a magyar küldöttség egymás után a hetedik Európa-bajnokságról is éremmel térjen haza.
– Lapunk honlapján már vasárnap este olvasható volt egy hozzászólás, a junior női röplabda-válogatottal Németországban tartózkodó gyúró, Tóth István gratulált a második helyéhez.
– Ezt másoktól is hallottam már, nagyon örültem neki.
– Mennyiben jelentett gondot, hogy nélküle utaztak az Európa-bajnokságra?
– Két okból is hiányzott. Egyrészt szakmailag, de ezt igyekeztünk azzal pótolni, hogy az edzőm, Toncs Péter gyúrta a karomat a döntő előtt; másrészt pedig – mert nagyon jó viszonyban vagyunk – mint barátnak is éreztem a hiányát.
– Nagysolymosi Sándor szakágvezető azt nyilatkozta, ön teljesített a tavasszal a legkiegyensúlyozottabban, így várható volt a jó szereplés. Számított az ezüstre?
– Titkon reménykedtem benne. Már a kairói hetedik hely is biztató volt, de szerettem volna még nagyobb szeletet a tortából, hiszen hiába szerepeltem jól a Világkupa-versenyeken, a legfontosabb mégiscsak az Európa-bajnokság, a vébé és az olimpia.
– Már két nap telt el az ezüst óta. Csalódás vagy öröm az eredmény?
– Nagyon boldog vagyok, kicsit hihetetlen, de bizonyítja, megérte, hogy ebben az évben annyit dolgoztam, amennyit világverseny előtt még soha. Külön boldogság, hogy örömet szerezhettem ezzel Toncs Péternek, aki nemrégiben veszítette el az édesanyját, de ennek ellenére végig velem volt, s erőt adott. Fájt otthagyni az aranyérmet, de legalább maradt további motiváció, nem szeretnék ezzel a második hellyel megelégedni, ha lehet még több munkával készülök az újabb feladatokra.

– Mi hiányzott a győzelemhez?
– Ruszlan Gaszimov rutinosabb, mint én, ráadásul nehezebb dolgom volt, mint neki, mert az elődöntőért nagy csatát vívtam a német Dimitri Petersszel, akit még sosem győztem le, majd következett az olimpiai bajnok fehérorosz Ihar Makarau. Miután a döntőben Gaszimov kiegyenlített, szerettem volna újra megszerezni a vezetést, de belekontrázott az akciómba. Amíg a bírók tanácskoztak, én a kivetítőn már láttam, valóban ő volt a gyorsabb, jár neki a pont.
– Se ünnepelni, se pihenni nincs ideje, hiszen következik a vizsgaidőszak.
– Nem lesz egyszerű dolgom, már a felkészülés hajrájában sem tudtam az iskolával eleget foglalkozni. Igaz, a tanárok a TF-en értékelik az eredményeket, a torna tanszékről úgy engedtek el, ha érmet hozok, akkor ezzel meg is van a félévem.

Doppingfóbia

Hadfi Dánielre a tamperei ezüstérem után még egy nagy feladat várt: a doppingvizsgálat. A 24. születésnapját május közepén ünneplő dzsúdóst szinte minden versenyen kiválasztják a doppingellenőrök, nagy nehézség azonban számára, hogy mások jelenlétében mintát adjon, ezért már a vizsgálat elején rendelt segítségképp néhány üveg sört. Végül szerencséjére nem ismétlődött meg a tavalyi világbajnokság, amikor több mint öt órát töltött el a doppingszobában, ezúttal jó egy óra elteltével már távozhatott is.