A hét végi, duisburgi síkvízi Világkupa-verseny 500 és 1000 méteres számaiban négy győzelmet, négy második és három harmadik helyet szereztek a magyar versenyzők. A férfiaknél Vajda Attila remekelt, aki megérdemli a dicséretet.
Mirkó István
Vajda Attila ezúttal is klasszishoz méltóan versenyzett, nem véletlen, hogy Angyal Zoltán külön megdicsérte
Mirkó István
Vajda Attila ezúttal is klasszishoz méltóan versenyzett, nem véletlen, hogy Angyal Zoltán külön megdicsérte
A szolnoki T-Mobile-kupa, világ- és Európa-bajnoki válogató versenyen mindhárom számban (200, 500 és 1000 méter) aranyérmet nyerő Vajda Attila a németországi regattán is igazolta remek formáját, ötszázon ötödik, ezren első lett. Az egyébként higgadt és objektív szövetségi kapitányból, Angyal Zoltánból szinte áradt a dicséret, amikor az olimpiai bronzérmes kenusról beszélt.
„Van egy nagyon érdekes történetem Attilával kapcsolatban – közölte titokzatosan az edző. – Ha jól emlékszem, 2002-ben vagy 2003-ban megkeresett Kása Ferenc, az ifjú szegedi versenyző akkori trénere, és arra kért, vigyem ki a tanítványát a duisburgi nemzetközi regattára. Akkoriban Vajdát jószerével még senki sem ismerte, jelentős eredménye nem volt. Sokáig törtem a fejem. Vajon van ennek értelme? – kérdeztem magamtól, hiszen ha rajthoz áll, és jól agyonverik, az többet árt neki, mint használ.”
A történet itt persze véget is érne, ha Angyal Zoltán nem lenne a nevéhez hűen angyal, és nem vitte volna ki Vajdát Duisburgba.
„Kivittem, és nem bántam meg – folytatta a kapitány. – Bejutott a döntőbe, ami óriási eredménynek számított. A fináléban az utolsó helyen végzett, de már az is nagy szenzáció volt, hogy bekerült a legjobbak közé. Teljesítménye fokozatosan javult, az olimpiai bronzéremmel pedig megismerte őt az egész ország. Csodálatos eredmény volt ez, rendkívül boldog voltam.”
Mint az igazi népmesékben, az idilli állapot után valami negatívumnak kellett jönnie. Így is volt.
„Attila sajnos tavaly elszállt magától és az eredményeitől, ezenkívül jó néhány kiló súlyfelesleget is fölszedett – mesélte kérlelhetetlen őszinteséggel Angyal Zoltán. – Volt vele egy nagyon komoly beszélgetésem az Európa-bajnokságon, ahol rosszul és pocakosan versenyzett. Belátta, hogy azt az életmódot butaság lenne folytatnia, ősztől új alapokra helyezte a felkészülését, napjainkban pedig egy jó kedélyű, önbizalommal teli Vajda Attilával lehet találkozni a kajak-kenu pályák közelében.”
Minden jó, ha a vége jó. De hol van még a vége? Vajda a válogatón is káprázatosan evezett, a németországi ezres győzelméhez pedig semmilyen kommentárt nem kell fűzni, elég megnézni, kiket utasított maga mögé. „Ötszázon nagyon szépen ment az elő- és középfutamban, azt hittem, végül dobogós lesz – folytatta a szakvezető. – Őszintén szólva picit csalódott voltam az ötödik hely miatt, de a vasárnapi ezres döntőben olyan taktikusan, olyan csodálatosan versenyzett, ahogy azt a nagykönyvben megírták, minden elismerést megérdemel.”