A hűvös fogadtatás után forró hangulatot ígérnek

Nagy naivan azt hittük, egy repülőúton a fel- és a leszállás a legkockázatosabb, de kiderült, legalább ennyire nehéz a kiszállás is. Mert miután földet ért, és kis megingás után a földön is maradt a válogatott gépe, s a játékosok már lecihelődtek volna a két és fél órás út után, beütött a krach: a kiszálláshoz elengedhetetlen lépcső ugyanis elromlott. Hogy miként képes egy nem is mozgó, hanem álló lépcső elromolni, azt nem tudjuk, mindenesetre jó negyedórás toporgás után megjött a felmentő sereg, így Bozsik Pétert nem fenyegette az a veszély, hogy a hétfő esti edzést a turistaosztályon kell levezényelnie… A BBC által előrejelzett napos idő persze óriási esőbe és 10 Celsius fokba torkollott, úgyhogy egy-két játékos bágyadtan nézett az égre, mondván, egy ideig még szívesen a felhők fölött maradt volna.

A jól elázott különítménynek azonban csak az elemekkel kellett megküzdenie, az angol újságírók rohama valahogy elmaradt: egy kamera várta a magyar futballistákat a reptéren. Kész szerencse, hogy az operatőr lelkiismeretesen végezte a dolgát, és nemcsak az általa vélhetően ismert labdarúgókról, Király Gáborról, Gera Zoltánról vagy éppen Torghelle Sándorról csinált közeli képeket. Az volt az érzésünk: igazából a magyar válogatottnak nemcsak a meccsen, hanem már a meccs előtt is statisztaszerepet szánnak az angolok. Sven-Göran Eriksson sajtótájékoztatóján, például, legalább nyolcvan újságíró volt jelen, ám erős a gyanú, a fele azt sem tudta, melyik válogatott ellen játszik kedd este Anglia. Ami persze érthető, hiszen közeleg a világbajnokság, sokkal fontosabb téma az angol csapatnak a hadrendje, illetve a svéd kapitány vb után esedékes felállása, mint egy sokadrangú ellenféllel szembeni meccs. Amúgy így volt ez éppen tíz esztendővel ezelőtt is, amikor a magyar válogatott legutóbb játszott Angliában: akkor még fél ház sem volt a Wembleyben, és az ezúttal kispados Sebők Vilmost is pályán tudó együttes a tudósítások szerint szánalmas játékkal 3–0-ra kapott ki az Eb-re készülő angoloktól. Ugyanezt várják most is a helyiek: egy laza 3–0, vagy éppen 4–1, mint 1978-ban, amellyel kellő önbizalmat lehet szerezni a németországi fellépésekre.

A manchesteriek, amikor mondjuk nekik, hogy 1996-ban a londoniak nem tudták megtölteni a Wembleyt, csak legyintenek, hogy készüljünk fel, az Old Traffordon kedd este 58 ezer szurkoló biztatja majd a házigazdákat. Igaz, ez sem jelent majd telt házat, de ennek objektív oka van: két új lelátórész a napokban készül el, és nem biztos, hogy erre a meccsre megnyitják őket. Az angol válogatott edzését mindenesetre csak néhány kissrác nézte végig, Bozsik Péter csapatának esti foglalkozását viszont kizárólag a magyar drukkerek – úgy ötvenen voltak –, illetve feltűnt a Wolwerhamptonban futballozó Gyepes Gábor is.

Amúgy azt nem állíthatjuk, hogy túlságosan komolyan veszik ezt a meccset az angolok. Két hete közölték, hogy fehér-kék-fehérben játszanak, így a magyaroknak maradt volna a meggypiros mez. Semmi gond nem volt, amíg be nem jelentették, inkább ők húznák magukra a piros trikót. Jó, ez is elmegy, de amikor egy nappal a meccs előtt, amikor egy véletlen folytán kiderült, hogy mégis marad az eredeti verzió, akkor kicsit furcsán néztek a magyar szövetség illetékesei.