Spanyol salakspecialista

Amióta az idei szezonban megkezdték a férfiak a Roland Garrosra való felkészülést, tehát a salakos tornák áprilisi indulása óta Rafael Nadal, ahol csak elindult, ott győzött. Három döntőt játszott és ugyanennyit nyert – Monaco, Barcelona és Róma is behódolt, a sorozat pedig (53 salakpályás mérkőzést nyert egyhuzamban, amivel beállította Guillermo Vilas világcsúcsát, a Roland Garroson pedig tovább növelheti a rekordot, elsőként a svéd Söderlinggel szemben) egyelőre a spanyol további tündöklését sejteti.

Ugyanolyan egyeduralkodó lehet, mint az elmúlt évtized bajnoka, Gustavo Kuerten volt. Néhány éve minden róla szólt Párizsban. A mindenki által kedvelt „Guga” 1997-ben, 2000-ben és 2001-ben is győzni tudott a Roland Garroson, egyeduralkodása a laikusok számára is szembetűnő volt. Hasonló szituációt produkálhat az élet, ha Nadal, lekopírozva elődje sikereit, a brazil örökébe lép.

Ahogy labdarúgásban az olaszok a védekező stílust, a németek a rakkolós focit, az angolok az ívelgetős taktikát, a brazilok pedig a trükkös játékot játsszák, úgy a tenisznek is megvannak a maga íratlan szabályai: ez pedig a spanyol iskola, amelyet a dél-amerikaiak is játszanak. Ez a játék salakon érvényesül igazán, ebben pedig már két éve Nadal a király. Nemcsak idei teljesítménye mondatja ezt, de a zsenge korú, hosszú hajú játékos a spanyolajkúak között a legjobb.

A számos dél-amerikai, főleg argentin mellett több honfitársa is indul a hispánnak. A volt spanyol labdarúgó-válogatott sztárnak, Miguel Angel Nadalnak az unokaöcscse többek közt Nalbandian, Gaudio, Robredo, Ferrer, Moya és Ferrero ellen is felveszi a kesztyűt, bár nem lesz könnyű dolga – főleg a párizsi nyári forróságban.

És akkor még nem is szóltunk a világranglista vezetőjéről, a jelenlegi férfitenisz egyeduralkodójáról: Roger Federerről. A svájcinak minden bizonnyal teljes joggal tele lehet a hócipője azzal, hogy mindenki Nadal rekordjairól és salakpályán elért verhetetlenségi mítoszáról beszél. Idén háromszor is találkozott legfőbb riválisával a svájci, és mindháromszor a döntőben, de Federer minden meccsükön alulmaradt. Ha ismét összefutnánk - leghamarabb a döntőben - az a furcsa helyzet állna elő, hogy nem Federer számítana az esélyesnek. A világelső svájci hét Grand Slam-siker tulajdonosa, de salakon, azaz Párizsban még egyetlenegyet sem szerzett, már csak ezért is fontos lehet neki a bizonyítás. Mindent egybevetve nem lesz egyszerű feladat felülmúlni az idei francia bajnokság legnagyobb esélyesét, éppen ezért mindenképp pikáns finálé lenne.

---- E ---- A