Elkényeztetett címvédők

A brazil világsztárok olyan kényelemben és nyugalomban töltik el a világbajnokság napjait és az azt megelőző kéthetes felkészülési időszakot, hogy egy rendkívüli igényekkel fellépő, amerikai milliomosokból álló turistacsoport is biztosan megirigyelné. A május 22. és június 4. közötti periódusban a svájci Luzerni-tó (más néven Vierwaldstatti-tó) szomszédságában fekvő Weggis Park Hotel látja vendégül a világbajnok gárdát. A „kutatással” megbízott két brazil szakember negyven ajánlat közül az ötcsillagos szuperhotelét találta a legkedvezőbbnek, és talán mondani sem kell, a kínált szolgáltatások között minden megtalálható, ami a luxuskategóriába tartozik.

Ami azonban szintúgy fontos szempont: a brazil válogatottnak (pontosabban az ország labdarúgó-szövetségének) mindezért semmit sem kell fizetnie, sőt kivételes módon a vendégek kapnak majd 700 ezer eurót (175 millió forintot) a szálloda vezetőitől, amiért jelenlétükkel megtisztelik a svájci elit üdülőhelyet.
Ronaldinhóéknak mindamellett nem lesz idejük ráunni a svájci hegyek látványára, hiszen június 5-én már költözködés szerepel a programban: irány Németország! Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy a mennyei körülményeknek is búcsút int a csapat, gyorsan leszögeznénk: az új otthonul szolgáló königsteini Kempinski Hotel legalább olyan kényelmet biztosít a sztároknak, mint addigi lakhelyük.

A hatvantagú küldöttséget 1200 négyzetméteres szépség- és egészségközpont, hathektáros park és – a civil vendégek számára éjszakánként 350–999 eurót (90 ezer, illetve 260 ezer forintot) kóstáló – extrákban bővelkedő kétágyas szobák várják. A konyha főszakácsa elmondta, nagy hangsúlyt fektetnek az étrend változatosságára és a minőségre, igyekeznek egészséges, ugyanakkor tápláló étkekkel kényeztetni a brazil „félisteneket”. Kisebb hiba, hogy a Frankfurttól 25 kilométerre fekvő kisváros sportpályájának kapacitása (4000 fő) nem teszi lehetővé, hogy Carlos Alberto Parreira mester a helyszínen vezényelje le a minden csapat számára kötelezően előírt nyílt edzést, amelyre itt 30 ezer nézőt várnak.

A játékosok pihenését semmi sem zavarhatja, hiszen hermetikusan elzárják őket a kizárólag miattuk naponta a városba zarándokló tízezer szurkolótól és a tömegtől. Azaz csak majdnem hermetikusan, hiszen Carlos Alberto Parreira – elődjétől, a vb-n a portugálokat dirigáló Luis Felipe Scolaritól eltérően – meglehetősen liberális szabályokat alkotott Ronaldóék magánéletét illetően: „Ha egy játékos nem eszik, nem alszik, dohányzik vagy alkoholt fogyaszt, az gondot jelent. A szexszel nincs semmi probléma. Mosolygó futballistákat akarok látni a gyepen.”

Hogy a módszer beválik-e, még nem tudni, de tegyük hozzá: igazi mosolyra csak akkor lesz okuk a braziloknak, ha a végén a kupát is a magasba emelhetik.

Zico: Japán a legjobb négy közé juthat a vébén!

Érdekes helyzetben van Zico, a japán válogatott brazil edzője, aki az edzői stáb tagjaként részt vállalt hazája 1998-as sikeréből, a június 22-ei selejtezőn pedig éppen honfitársai ellen dirigálhatja jelenlegi együttesét.
– Mit gondol, kinek van a legnagyobb esélye az F-csoportból a továbbjutásra?
– Ha azt nézzük, hogy a brazilok magasan kiemelkednek a kvartettből, akkor marad három csapat, Horvátország, Ausztrália és Japán, akik közül kikerülhet a másik továbbjutó – mondta egy interjú során Zico. – Amennyiben képességeinknek megfelelően játszunk, legalább akkora az esélyünk, mint a másik két együttesnek.
– Akadnak, akik nevetnek azon a korábbi kijelentésén, miszerint a japánok a legjobb négy között végezhetnek.
– Nézze, ezen azok mosolyognak, akik még mindig olyan gyengének tartják a japán labdarúgást, mint amilyen egy évtizede volt. Nekik azt javaslom, tanulmányozzák például az előző világbajnokságot: vajon ki számított arra, hogy Törökország, Dél-Korea és az Egyesült Államok olyan messzire jut, vagy hogy elbukik Argentína és Franciaország? A futballban sohasem lehet előre megmondani, mi történik egy-egy meccsen.
– Úgy tartják, hogy négyéves, Japánban végzett munkája során különösen fontosnak tartotta a játékosok viszonylagos szabadságát a pályán. Ezt tudatosan tette?
– Megpróbáltam átültetni a brazil hagyományokat a japán kultúrába. Ez nem okozott különösebb gondot, hiszen a japánok a dél-amerikaiakhoz hasonló fizikumúak, a gyorsaságukból és a technikájukból élnek, ugyanakkor képesek a kettő kombinálására is. Örülök, hogy végül sikerült nekik átadni azt a tudást, amit terveztem.