Fölényes győzelemmel kezdte az Atomerőmű az elődöntőt. A paksiak hazai pályán nem kevesebb mint 20 ponttal győzték le a negyeddöntőben a kupagyőztes Kecskemétet búcsúztató Körmendet.
Meggyesi Bálint
Chris Monroe-t (balra) nem lehetett megállítani, a paksi légiós 18 pontot dobott
Meggyesi Bálint
Chris Monroe-t (balra) nem lehetett megállítani, a paksi légiós 18 pontot dobott
Aki egy órával a kezdés előtt megérkezett az Atomerőmű SE paksi csarnokába, az Zsoldos András edzővel találkozhatott. A remek szakember előtt papírlapokra megannyi támadási variáció volt felrajzolva – az aznapi ellenfél, a Körmend figurái voltak. Mindez újabb bizonyítéka annak, hogy az egyik legnagyobb magyar teoretikus milyen alaposan készül fel a soros ellenfélből...
Az elődöntő első összecsapásának első negyede bizonyította: a vendégek képtelenek voltak meglepni a hazaiakat, azaz Zsoldos András tökéletesen felkészítette játékosait, Horváth Zoltánék pedig prímán felmondták a leckét. Mi sem jellemzőbb a vendég vasiak kezdeti tanácstalanságára, hogy a 8. percben 13–2 állt az eredményjelzőn, azaz ennyi idő alatt mindössze egyetlen kosárra volt képes a látogató együttes. Némi túlzással azt is mondhatnánk, már az első játékrészben eldőlt a mérkőzés sorsa – persze ehhez az is kellett, hogy a továbbiakban is pontosabban, felépítettebben, összeszedettebben kosárlabdázzon ellenfelénél az Atomerőmű.
Mindent elmondott a körmendiek talán legjobb játékosának, Miroslaw Lopatkának az arckifejezése. A 213 centis lengyel center első négy büntetőjéből hármat elrontott, s roppant dühös volt önmagára, ami tökéletesen érthető is.
További jellemző adat: a máskor kosarak özönét ontó Tezale Archie, a vendégek remek amerikai irányítója csupán a 16. percben szerezte meg első pontjait. A harmadik negyedben már 28 pontosra dagadt a különbség (61–33), s mivel ekkorra Mujanovics Samirt, a határszéliek máskor triplákkal jeleskedő veteránját is kipontozták a játékvezetők egy technikaival, akár meg is jelenhetett volna az eredményjelző táblán a videojátékokban megszokott felirat: game over. Egyszer-egyszer ugyan még megrázták magukat a vendégek, például amikor Lopatka és Archie triplájával, valamint Andrew Hunter duplájával 8–0-s sorozatot vágtak ki, de aztán megint a házigazdák következtek.
És nem is feltétlenül a kezdő ötös tagjai: a hajrában már a teljes cseresor – Czigler László, Jan Pavlík, Lőrincz Viktor, Kiss Zsolt, Panta István – volt egyszerre a pályán, s akik máskor csak epizodisták, most remekeltek. Különösen a 28 éves kora ellenére gyakorlatilag ismeretlen center, Panta István, aki egyszerűen képtelen volt hibázni: mind a négy mezőnykísérlete célba ért, három lepattanót és három labdaszerzést produkált – mindezt röpke 11 perc alatt.
Az egész mérkőzés legpazarabb jelenete azonban Rod Grizzard nevéhez fűződött. Még a harmadik negyedben történt, hogy egy körmendi ellentámadásnál a kiugró játékos teljesen egyedül tört kosárra, értékesíteni akarta a ziccert, Grizzard azonban előbukkant a semmiből, s felszálló ágban, két kézzel kapta le a labdát. A magyar pályán talán még sohasem látott jelenetet felállva, tombolva tapsolta a közönség – teljes joggal.
Az utolsó percekben már számolatlanul zuhogtak mindkét oldalon a triplák; erre az időszakra mondja azt az amerikai zsargon, hogy „garbage minutes”, azaz tökéletesen jelentéktelen játékpercek. De ezzel persze még nincs vége a párharcnak, hiszen szombaton következik a második felvonás, immár Körmenden. ---- M ---- &