Fontos helyzetekben jó döntés – ez a siker titka

Négy forduló ugyan még hátravan a tavaszi idényből, azaz sok minden változhat, azonban egyre inkább úgy tűnik, a Hungária körúti gárda a negyedik helyen fejezi be a bajnokságot. Mondhatnánk, ez esetben tulajdonképpen a papírforma érvényesül, mert bár az MTK tavaly harmadikként zárt – sőt ha nem vonnak le egy pontot az összteljesítményéből, akkor második lett volna –, a jelenlegi dobogós csapatok, az Újpest, a Debrecen és a Fehérvár az anyagi lehetőségeket és a játékosállományok erősségét tekintve feltétlenül kedvezőbb helyzetben vannak. Hogy öt fordulóval a zárás előtt a kék-fehér együttesnek elméletileg még a bajnoki címre is esélye lehetett, az egyrészt a szakmai munka dicsérete, másrészt a fiatalok tehetségével magyarázható. Aki látta a szombati MTK–Fehérvár találkozót, az tudja, a fővárosi gárda egy pillanatig sem játszott alárendelt szerepet, sőt ha pontozásos sportág lenne a futball, akkor megnyerte volna a párharcot. A futballt azonban gólra játszszák, így a meccset az egyszer a hálóba találó vendégcsapat „hozta”.

De mi döntötte el végül is a három pont sorsát?

Nos, nem állítható, hogy a Fehérvár akár támadásban, akár pedig védekezésben többet mutatott volna, mint a házigazda. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a „Vidi” egyik legnagyobb erénye a fegyelmezettség, a jól összehangolt csapatmuka, csakhogy a Mladen Lambulics által felügyelt hazai védelem éppolyan masszívnak bizonyult, mint a Kuttor Attila dirigálta hátsó alakzat. Az oldalvonal melletti területeken a mérkőzés egészét tekintve gördülékenyebb volt az MTK futballja, sőt a középpályás szűrő szerepében Zsidai László és Lipcsei Roland is kifogástalanul látta el feladatát. Hrepka Ádám olykor egészen látványos megoldásokat választva igazolta tehetségét, a másik oldalon viszont Juszuf Dajics nem tudta megfelelően pótolni a hiányzó Sitku Illést. Nem lehet azt állítani, hogy akár gondolkodásban, akár pedig futómennyiségben a Fehérvár az MTK fölé nőtt volna, de akkor miként szerzett a vendégtizenegy mégis három pontot?

Véleményünk szerint úgy, hogy míg a hazai labdarúgók a döntő helyzetekben rendre rossz döntéseket hoztak, addig a Fehérvár rutinos futballistái hozzátették azt a pluszt, ami a győzelemhez kellett. Az elnyűhetetlen Schwarcz Zoltán tulajdonképpen átjátszhatatlannak bizonyult, sőt olyan helyzetben tudott a saját kapuja előtt menteni, amikor más talán meg sem próbálkozott volna becsúszó szereléssel. Kuttor Attila nemcsak a saját kapujának előterében volt átjátszhatatlan, de gólpasszt is adott, a gólzsák Horváth Ferencnek pedig pályára lépése után hat perc is elegendő volt ahhoz, hogy nyerőemberré váljon. Az MTK kétségtelenül sokra hivatott fiataljai még nem képesek olyan koncentrációra, ami egy ilyen szervezett csapat ellen elegendő a győzelem megszerzéséhez, ugyanakkor a szerda, szombat ritmusban futballozó Ferhérvár játékosai bizonyos mérkőzés-helyzeteket egy kicsit tompábban játszva is tökéletesen oldanak meg.

Márpedig egyelőre ez elegendő lehet a sikerhez...