A szokásos tavaszi rettenet

Képzeljék, visszakapcsolták az áram- és a melegvíz-szolgáltatást a Bozsik-stadionban!

Aki nem tudná, néhány napig nem volt se villany, se víz a Honvéd pályáján, ám miután a héten a klub rendezte a kifizetetlen közüzemi számlákat, már nem volt akadálya annak, hogy a Honvéd és a Diósgyőr játékosai lezuhanyozzanak a meccs után. Furcsaságokat azonban e jó hírek ellenére is tapasztaltunk Kispesten. Például azt, hogy Aldo Dolcetti Benjamint és Ericet sem nevezte a keretbe (Arielt és Yannickot már korábban elzavarták, Abraham pedig soha nem is érkezett meg Kispestre…), így az afrikai kontingensből már csak Genito és Miro maradt meg hírmondónak erre a találkozóra. Túl egyértelmű jelei ezek annak, hogy Piero Pini tulajdonos téli átigazolási politikája értelmetlen és felesleges volt. Benjamin, például, fél órával a kezdés előtt, amikor megtudta, hogy nincs ott semmi keresnivalója, fogta magát és elhagyta a terepet, de azért búcsúzóul még integetett a klubépület büféjében üdítőző kispesti szurkolóknak. A Honvédnál lévő áldatlan állapotok láttán felvetődik a kérdés: viszontlátják-e még valaha?

Érdemes néhány sort magáról a mérkőzésről is írni. Annál is inkább, mert a Honvéd keserves héten van túl, miután az előző körben Újpesten kapott egy hetest, és vereséget szenvedett a Vasastól a szerdai kupameccsen is. Joggal gondolhattuk tehát, hogy a játékosok végre felszívják magukat. Nos, az első félidőben látottak alapján kiderült, maximum nagy lélegzetet vehettek a hazaiak a meccs előtt az öltözőben, ugyanis a pályán már megint egy rossz csapat tehetetlen futballistái rohangáltak össze-vissza. Az ügyetlenkedést magyarázhatnánk a rettenetes minőségű talajjal, de ugyanezen a gyepen játszott az ősszel is az együttes, amelyet akkor legalább némi tudatosság, szervezettség jellemezte.

Most? A Honvéd kész katasztrófa. Persze a Diósgyőr is fényévekre volt a csúcsformától, mégis több elképzeléssel futballozott, s ha még oly váratlanul is, ám szerzett egy gólt az első félidőben, és előnyét a szünetig egyáltalán nem esett nehezére megőrizni.

A második félidő nagyon pocsék volt. Rossz labdakezelések, ütemtelen passzok, vaktában előrevágott labdák és luftok borzolták a nézők idegeit. Nem csoda, hogy a szörnyű játékot látva a két szurkolótábor saját csapata buzdítása helyett egymással kezdett el foglalkozni. Erről elsősorban a miskolci ultrák tehettek, ugyanis ők provokálták a hazai drukkereket, így aztán hangos anyázástól zengett a lelátó. Arany Tamás játékvezető egy alkalommal meg is állította a játékot, de ez sem használt. Az utolsó percekben a vendégszurkolók hatalmas tüzet raktak saját szektorukban, tovább fokozva ezzel néhány száz kispesti dühét. Így telt el a második negyvenöt perc, maradt a 0–1 és hazai részről a kilátástalanság.

Sokat és sokszor kritizáltuk már a Honvéd játékosait, de azért valamit rögzítsünk. Amíg a nagy múltú, ám siralmas jelenű klubnak olyan tulajdonosa van, mint Piero Pini, aki lábbal tiporja a Honvéd megmaradt presztízsét, és újabban már azzal sem tiszteli meg csapatát, szurkolóit, hogy legalább kijárjon a Honvéd meccseire, ne csodálkozzunk az ilyen produkción. És amíg földrengést idéző állapotok uralják a pályát, és az épületben betört ablakok tátonganak, leszakadt, elrozsdásodott ereszcsatornák lógnak le, és a vécében tömény vizeletszag, kosz, letört csaptelepek és eldugult piszoárok vannak, ne számítsunk jobbra. De ami a legszörnyűbb: hogy nincs ember, aki szólna a fület kínzó decibellel üvöltöző szpíkernek, hogy kicsit vegyen vissza...

Mentse meg valaki a Honvédot! ---- M ---- &