Újpest: a hét mesterlövész

Vannak edzői trükkök, amelyeknek senki sem dőlt be. Annak idején például a jó emlékű Dalnoki Jenő a Ferencváros vezetőedzőjeként a 2-es mezt húzatta a jobbszélső Zsinka Jánosra, arra gondolva, hogy mire a balbekk megtalálja a pálya másik pontján elhelyezkedő 7-est, addig Zsinka hátha gólt szerez... Most Aldo Dolcetti, a Honvéd trénere próbálkozott: pénteken olyan összeállítást adott meg, amelynek, mint másnap kiderült, nem sok köze volt a valósághoz. Persze neki sem dőlt be senki, hiszen ki gondolta volna komolyan, hogy a padra ülteti például Dobos Attilát, aki talán a legjobb formában futballozó játékosa manapság. Újpesti kollégájának, Mészöly Gézának ugyanakkor nem volt sok választása, hiszen négy kulcsjátékosa – Böjte Attila, Vanczák Vilmos, Kovács Zoltán és Rajczi Péter – eltiltás miatt hiányzott, és így nemigen taktikázhatott az összeállítással.

Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy az Újpest tartalékosnak érezte magát, és viszszafogottan kezdte volna a mérkőzést. Éppen ellenkezőleg, lényegében nekiesett a Honvédnak, amely így azonnal a tizenhatosára szorult. A házigazdák a labda elvesztése után azonnal letámadtak, majd keresték a réseket, és – igaz, egy kapushibának is köszönhetően – gyorsan vezetést szereztek. A kispesti játékosok legjobb esetben is legfeljebb négy-öt passz erejéig birtokolhattták a labdát, és csak az első negyedóra elteltével jutottak több lélegzethez. Ez eleinte mindössze annyit jelentett, hogy néhányszor már közelebbről is szemrevételezhették a hazai tizenhatost, ám Vlaszák Gézának a hajráig továbbra sem akadt más dolga, mint egy-két céltalan előreívelés, vagy néhány kóbor hazaadás „hárítása”. Közben pedig többször is hiba csúszott a Honvéd egyvonalas védekezésébe, és bár az argentin Lucas Cariati szorgalmasan futott lesre, Tóth Norbert és Sándor György is növelhette volna az előnyt egy az egyben vezetve a labdát a kispesti kapura, de előbb a lezserség, később pedig a teszetoszaság fosztotta meg az Újpestet az újabb góltól.

A Honvéd azonban fokozatosan feljavult, és az utolsó negyedórára át is vette az irányítást. Sikerült több átgondolt akciót is vezetnie, helyzethez is jutott, ám buzgalmára ráfizetett, mert a félidő lefújása előtti percben a házigazdák igazán nagyszerű kontrát vezettek, és ezt már sikerült is eredményesen befejezniük.

És ha valaki a szünetben még kételkedett volna abban, hogy már el is dőlt a mérkőzés, azt a lilák a második félidő elején megnyugtatták. Érdekesség, hogy a harmadik gól előtt Kőhalmi András kimondottan tanácstalan volt, többször is körülnézett, kihez passzolhatna, és végül azért döntött az előretörés mellett, mert nem talált társat. Amúgy remek gól született ebből az akcióból, legfeljebb azért érdemes merengeni egy sort, hogy amíg hosszasan és magasan szállt keresztbe a labda, vajon milyen elképzelésekkel a fejükben nézelődtek az „égimeszelő” kispesti védők...

A vendégek mellett szól, hogy derekasan küzdöttek tovább – de tényleg csak ennyi írható a javukra. A magabiztos és határozott újpestiek ugyanis ekkor már szemlátomást nagyon élvezték a játékot, míg a Honvéd futballistái gyakran képtelenek voltak követni a szellemes hazai akciókat. Nem túlzás, hogy a listavezető szebbnél szebb gólokat szerezve végezte ki ellenfelét, ráadásul úgy, hogy a bajnokság góllövőlistáját vezető Rajczi Péter csak a lelátón ülve örülhetett csapata újabb sikerének. Az Újpest ambícióiról a legjobban az az eset árulkodott, amikor már 5–0-s vezetésnél egy előrevágott labdára senki sem mozdult, mert hosszúnak látszott. Sándor György azonban elszánta magát, ötven métert vágtázott, majd messziről becsúszott, hogy elcsípje az oldalvonal előtt. Nem sikerült, de nagy tapsot kapott.

A lilák gyönyörű szombat délutánt szereztek szurkolóiknak, elsősorban azzal, hogy nem elégedtek meg a biztos győzelemmel, egészen a lefújás pillanatáig szórakoztatni akarták a közönséget. A két együttes – különösen a második félidőben – nem volt egy súlycsoportban, és az Újpest megmutatta, hogy a futballt, ezen a szinten, a magyar bajnokságban is lehet látványos és szellemes játék – ezzel a találkozó kiérdemelte a négyes osztályzatot. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a hét gólt heten szerezték, tehát nemcsak egy-két jó játékos, hanem az egész csapat remek teljesítményének tudható be ez a fölényes siker. Mészöly Géza a végén még azt is megengedhette magának, hogy az utolsó percekre pályára küldje Korcsmár Zsoltot, az U17-es válogatott tagját, akinek nyilván örökké emlékezetes debütálás lett ez a találkozó. ---- M ---- &