A győriek ugyan 4–0-ra megverték a pápaiakat, de a hazaiak a fölényes győzelem ellenére sem tudtak közönségszórakoztató játékkal kirukkolni.
Danis Barna
A két karját magasba emelô Priskin Tamás látható örömmel vette tudomásul, hogy két gólt lôtt a pápaiaknak
Danis Barna
A két karját magasba emelô Priskin Tamás látható örömmel vette tudomásul, hogy két gólt lôtt a pápaiaknak
Sokat elárul a mai magyar futballvalóságról, hogy a kezdésre a csapatok a cirkuszból ismerős bohócindulóra vonultak be a pályára. Bizony önmagában már az is viccesen, de inkább szomorúan hatott, hogy a lelátón az újságírókon, biztonsági embereken és a pattogatottkukorica-árusokon kívül kis túlzással csak a játékosok rokonai, barátai, jó ismerősei foglaltak helyet. Magyarán: a Győr az utóbbi hónapokban már-már kórosan rossz, emberi fogyasztásra alkalmatlan futballja messze űzte a szurkolókat a stadion környékéről.
A Pápa pedig... Nos, a Pápa jelenleg szintén nem az a csapat, amely tűzbe hozza a labdarúgást kedvelőket. Árulkodó adalék továbbá, hogy a huszadik percig két győri kisnyugdíjas a Milan–Barcelona BL-meccset elemezte.
Pedig addigra már vezetett a Győr, ami – figyelembe véve a Lombard-védelem ügyetlenkedéseit – nem volt meglepő. Aztán a második gól után még egyoldalúbbá vált a játék, a Pápa a legritkább esetben (ez összesen kétszer fordult elő az első félidőben) jutott el a győri 16-osig, míg az ETO azt a szokatlan luxust is megengedhette magának, hogy a két csatár egyáltalán ne vegye ki részét a védekezésből. Sőt Mátyus János lényegesen többet törődhetett a támadásokkal, mint védekező feladatával.
A válogatott védő több időt töltött az ellenfél térfelén, mint a sajátján, és 11-es gólja után is minden lehetőséget próbált megragadni, hogy ismét eredményes legyen. Így telt el az első félidő, és sok újdonságra a folytatásban sem számíthattunk, úgy tűnt, ugyanis, hogy a Pápa ezt a mérkőzést lélekben már a kezdés előtt feladta.
A második félidőben az addigra teljesen széteső, demoralizált Pápa állt szemben a magabiztos, ám a jó futballal ezúttal is adós Győrrel. Mivel ennél több „pozitívumot” a Lombardról képtelenség lenne leírni, ezért most megkíméljük az olvasót a Pápa bővebb értékelésétől.
Azt azért megjegyezzük, hogy a fölényes győzelem ellenére a Győrt sem dicsérhetjük túlzottan, mert a mégoly gyenge Pápa ellen sem volt képes arra, hogy végre közönségszórakoztató, látványos játékkal lepje meg még kitartó híveit. Félreértés ne essék, a két együttes között ég és föld volt a különbség, de az ETO-tól ezért a mutatottnál jóval többet lehetett volna várni ezen a találkozón. ---- M ---- &