A Loki teljesítette a kötelezőt

Mit mutatnak a kispadok? Amíg a hazaiaknál többek között a viszonylag ismeretlen Szatmári Loránd vagy Tarcsa Bence várt bevetésre, addig a bajnoknál Dragan Vukmir, Éger László, Madar Csaba, Igor Bogdanovics vagy éppen Böőr Zoltán szerepelt a tartalékok között – azaz csupa olyan játékos, akik közül a többség nemhogy kezdő, egyenesen húzóember lenne szinte bármelyik másik élvonalbeli csapatban. Ha tehát csak a keretek erősségét nézzük, egyértelmű esélyesnek tűnt a vendégcsapat, hiszen a pécsieknél még mindig sérült a legkreatívabb támadójátékos, Balaskó Iván. De a baranyaiak egy másik hiányzóról sem feledkeztek meg: a találkozó előtt Szabados József csapatkapitány Kiss Sándor technikai vezetővel és Mészáros Jánossal, a PMFC-t üzemeltető kft. ügyvezetőjével meglátogatta a kórházban a gárda fiatal játékosát, a közelmúltban szívműtéten áteső Tóth Zoltánt. Kiss Sándor a kezdőkörben is feltűnt a meccs előtt, a REAC ellen századik bajnoki mérkőzését játszó Szekeres Zsoltot köszöntötte, s az elegáns öltönyben feszítő egykori újpesti csatárt látva az ember arra gondolt: kár, hogy ma már csak így látjuk futballpályán.

Futballpálya?

A félig füves, félig földes talajon összevissza pattogott a labda, így több átadási hibánál is fel kellett mentenünk a játékosokat. Szabados József előrébb lépett megszokott pozíciójából, és a középpályán Sándor Tamást kísérte mindenhová, míg a két debreceni éket nem követték a hazaiak, hanem átadták őket egymásnak, ha Ibrahim Sidibe és Bojan Brnovics keresztbe mozgott. Az első percekben a két légiós hozta össze az első helyzetet, de Sidibe ekkor még hibázott. Később kiderült, hogy Bajúsz Endre nem lenne túl jó matematikus, ugyanis nagyon csúnyán elszámította a földről felpattanó labda ívét, és rémületesen alászaladt alatta. A hibából szöglethez jutottak a debreceniek, és Brnovics fejese után a labda a lécen csattant. Az egy csatárral felálló hazaiak teljesen átadták a területet, a Pécs térfelén zajlott a játék, mégsem zárt tökéletesen a védelme: a Sipos János mögé beívelt labdából Halmosi Péter tizenegyest harcolt ki, és vezetést szerzett a bajnok, amely egyébként úgy lépett pályára, hogy tudta, az Újpest kiütéssel nyert, és így kilenc pontra eltávolodott tőle. Azaz Supka Attila emberei tisztában voltak vele: ha nem nyernek, lemondhatnak a címvédésről.

A gól után kiegyenlítettebbé vált a játék, de a pécsiek sok labdát elszórtak saját térfelükön, tálcán kínálva a gyors ellentámadás lehetőségét az ellenfélnek. „Mozogjatok, és tudásotok szerint játszszatok!” – a helyi szurkoló bekiabálása a manapság divatos raszszista és ellenfeleket gyalázó rigmusok közepette felüdülésként hatott, így érdemesnek bizonyult a megörökítésre. Más kérdés, hogy nem talált meghallgatásra…

A hazai csapat a második félidő elején majdnem annyit birtokolta a labdát, mint az első negyvenöt percben összesen, de ez nem jelentette azt, hogy a pécsiek helyzeteket is ki tudtak volna dolgozni. Így nem nagyon volt félnivalója annak a mintegy harminc debreceni szurkolónak, aki Pécsre is elkísérte a Lokit, s akinek kijár a kalaplengetés, hiszen gyakorlatilag az egész országot átutazta, és bár csapata megnyerte a találkozót, futballt mégsem sokat láthatott. Keszei Ferenc a támadósorban próbált új erőket mozgósítani, de a cserejátékosok sem hozták ki nyugalmából a vendégvédelmet. A Debrecen őrizte előnyét, ha csak tehette, igyekezett megtartani a labdát. Böőr Zoltán beállt, és első akciójával ritmust váltott. A vendégek támadása pedig góllal zárult. Nem sok szép momentum volt ezen a délutánon, a kényszerítő átadást pontosan visszaadó Bojan Brnovicsot, a kitűnő tempóban indító Sándor Tamást és az ütemen kívül a labdába beleszúró, ezzel ragyogó gólpasszt adó Halmosi Pétert ugyanakkor dicséret illeti. No meg Ibrahim Sidibét a befejezésért, bár ebben a helyzetben nemcsak ő, hanem még a nagymamája is betalált volna az üres kapuba.

Nem történt tehát semmi különös, nyert a jobbik csapat, de ezt már a mérkőzés előtt a kispadon ülőket meglátva sejtettük. ---- M ---- &